Harangszó, 1936
1936-08-30 / 36. szám
1936 augusztus 30. HARANGSZÓ 289 termelő szegény marad. Pl. Budapesttől 30—40 km-re 12 fillér a tej literje — de ugyanaz a tej a fővárosban 32 f. Ez nem egészséges jövedelemeloszlás. Az egyetemes nemzeti kérdések mellett a telepítéssel kapcsolatban nagyon érdekel minket az egyházi-felekezeti szempont is. A telepítés egyházkérdés is. Épen e sorok írása közben olvasom a napilapokban, hogy nálunk már meg is kezdődött a telepítés az új telepítési törvény végrehajtása. A híradás szerint nálunk inkább hozzátele- pítések lesznek, vagyis régi községeket egészítenek ki új részekkel. Ez bizonyába olcsóbb és gyorsabb megoldás. A telepítésnek ez a formája azonban felekezeti szempontból nagy eltolódásokat hozhat magával. A telepítésnél töltetlen figyelembe kell venni a felekezeti hovatartozandóság szempontját. A német telepítés erősen figyelembe vette a vallási jelleget és ennek figyelembevételével telepített. Pl. a porosz telepítési bizottság katolikusokat alig telepített, mert attól tartott, hogy a túlnyomóan evangélikus környezetben nem részesülhetnek megfelelő lelki gondozásban s így a római katolikus lengyeleknél az ellengyelesedés veszélye fogja fenyegetni őket. Vizsgáljuk meg, hogy ebből a szempontból milyen felekezeti érdekek jöhetnek szóba. Evangélikus egyházunk szórványegy- ház. Ha a telepítésnél nem veszik figyelembe a felekezeti szempontot, még inkább növekedni fog evangélikus népünk szétszórtsága. Természetes, hogy a nagy gyülekezetek fognak adni több telepest. A nagyobb gyülekezetek ezzel komolyabb veszteséget nem igen fognak szenvedni. Ha azonban ezeket a telepeseket római katolikus körzetbe telepíti, szórványhíveink száma növekedni fog. Jó, ha a hozzátelepített evangélikussággal az esetleg régi evangélikus szórvány kiegészül és így esetleg önálló egyházi szervezkedésre alkalmassá válik. Ezért is tekintettel kell lenni a felekezeti megoszlásra. Evangélikus egyházunknak még ma is van német és tót nemzetisége. Ezekre a szempontokra is lehetőleg tekintettel kell lenni. Valljuk azt az evangéliomi elvet, hogy az evangéliomot anyanyelven kell hirdetni, de viszont nemzeti szempontból megengedhetetlen az, hogy egyházi „jelleg“ alatt a magyarság eínéme- tesedjék Vagy elszlávosodjék. Jókai óta sokat beszélünk a magyar faj beolvasztó erejéről, — de a történelem sokszor a fordítottját állítja elénk. A XVIII. század derekán sok nógrádi falu volt színmagyar, de az azonos „vallás“ révén eltó- tosodott. Az egyik alföldi egyházunkat a XIX. század fordulóján tótok, magyarok és németek telepítették. Valameny- nyien evangélikusok lévén, a németek és magyarok teljesen eltótosodtak. Ha evangéliomi érdek a nemzetiségi hová- tartozandóság megvédelmezése, — viszont nemzeti érdek is a magyarság megtartása. Az evangélikus egyház küldetésére vigyáz akkor, ha a telepítéssel kapcsolatban erre a szempontra vigyáz és az illetékesek figyelmét ilyenre idejében felhívja. Az egyvallású csoportok telepítése feltétlen kell, hogy a döntő szempontok közé tartozzék. Az iskola szempontja is követeli ezt. Az elemi oktatás nálunk túlnyomórészben az egyházak kezén van, miért is fontos, hogy a felekezeti iskola szempontja is figyelembe vétessék. Pl. Alsódunántú! a nagybirtokoktól fojtogatott kisközségek felekezeti iskolái elnéptelenedtek, ezeket hasonló felekezetű sokgyermekes családok gyermekeivel újra meg lehet tölteni. Nem köny- nyít terhein az állam, ha a törpeiskoláktól megvonja az államsegélyt, hiszen 20 gyermek oktatása is kultúrfeladata az államnak és az egyháznak egyaránt. A telepítés által megszaporodott iskola- fenntartó családok lényegesen csökkentik az iskolafenntartó egyházak terheit, ezáltal pedig újra csak az általános oktatásügy nyer igen sokat. Nagyon fontosak tehát ezek a lelki szempontok a telepítésnél. A világháború és az utána következő mindenirányú válság, de különösen a jelenlegi véres forradalmak alapos tanítást adnak né- kiink arról, hogy a meggyengült keresz- tvénség hogyan lehet tanyája a forradalomnak •— és minden más közromlásnak. Az újabban mindjobban elharapódzó felekezeti torzsalkodás is igen ajánlja a felekezeti szempont figyelembevételét. Nekünk evangélikusoknak, de az egész magyarságnak is érdeke, hogy a keresztyénség a magyarságban minél jobban elmélyüljön — nem szabad tehát a telepítéssel egyes egyházakat elforgácsolni. A nemzet létgyökérzetét erősítjük akkor, ha fentiekre tekintettel vagyunk. A felekezeti szempont figyelembe vételét az egyházi terhek helyes megoszlása is ajánlja. A német telepítő társaságok erre nagy figyelemmel voltak. Iskolai és egyházi kötelezettségek, nemkülönben kegyúri terhek megváltására megfelelő ingatlanokat bocsátottak az egyházak rendelkezésére. Ezzel megóvták a telepeseket is a túlterheléstől, viszont az iskolai és egyházi földek bérbeadása által a kisebb földbirtokú telepesek bérletekhez is jutottak. A * telepesek is, de az egyházak és iskolák is jól jártak. Az ilyen egyházi és kulturális terhet részben a telepesek, nagyobbrészt az állam vállalta magára egyszer és mindenkorra az ilyen ingatlan váltsággal. Ezek a vázlatosan közölt szempontok világosan mutatják tehát, hogy evangélikus keresztyénségiinknek és egyházunknak is igen fontos érdekei fűződnek a telepítéshez. Reméljük, hogy evangélikus egyházi életünk hivatott vezére' idejében figyelembe részesítik ezt a kérdést és vigyáznak egyházunk fontos érdekeire. Tehetik ezt abban a bizonyos tudatban, hogy nemzetünk egyik legfontosabb létkérdését védelmezik vele. Evangélikus egyházunknak csak egy feladata van: Isten kijelentett akaratát közölni a világgal. Ez azt jelenti, hogy az élet minden vonatkozása számára van az igének mondanivalója. Mivel a telepítés i g a z a b b vagyonelosztódást, emberibb életlehetőséget, testvéribb közösséget hoz létre — épen azért beleesik teljesen az Isten igéjének földi sírjába. Tehát már ez az elvi érdek is megkívánja, hogy a telepítésnél, mint mindenféle közösségi jellegű törvénytervezet vagy berendezkedésnél az evangéliom hallassa szavát. Gyakorlati szempontból pedig evangélikus egyházi érdekeket is igen mélyen érint ez a kérdés, tehát ezt a kérdést mindenképen napirenden tartani, az evangéliom világosságába helyezni — evangéliomi és evangélikus kötelességünk. Adja Isten, hogy a most megkezdődött telepítési munka szolgálja a nemzet közjavát és hadd teljesedjék ki benne Isten igazságos akarata. (Vége.) Emlékezés Buda visszavételére. 1686. egyik nyárvégi estéjén a Nyék- ima Sváb-) hegy mögött alábukó nap sugarai a budai Várhegyen lőporfüstben, vérgőzben törtek meg és korai homályba borították a Rákos-patak síkját. Sok véresebb naplementét látott már a Du- na-medence népe és mégis egy negyed- évezred múltán ünnepre készül a főváros, az egész magyarság, hogy annak a régmúlt koraöszi délutánnak emlékét felidézze: szeptember 2.-án lesz 250 esztendeje Buda vára felszabadulásának a török uralom alól. • Magyarország a középkorban élte fénykorát. Az Anjou-család és a Hunyadiak idejében az ország nagy területekkel gyarapodott, sőt olyan népekre is kiterjesztette befolyását, amelyeknek országa nem tartozott a magyar birodalom testéhez. A mi királyi udvarunk (akkoriban az állami életnek szinte kizárólagos középpontja) nem egy alkalommal fejedelmi találkozóknak volt a színhelye (egyik legnevezetesebb volt az 1335-i, visegrádi kongresszus). Európa vitás kérdéseit nem egyszer itt döntötték el és itt kötöttek nagy területek nyugalmát biztosító szövetségeket. Ma a Duna- völgy kis államainak sorsa elsősorban a nyugati nagyhatalmak elhatározásaih'l függ; el sem tudjuk képzelni, hogy volt idő. amikor a magyar állam érdekei döntően irányították a nagy német birodalom egymással szembenálló fejedelmeinek elhatározását. Ennek a politikai felsőbbrendűségnek igazi tartalmat szellemi felsőbbrendűségünk adott. Nem szabad elfelednünk, hogy a mai életünket kialakító szellemi áramlat, a renaissance*) Itáliából csaknem legelőször mi- hozzánk jutott el. Politikai hatalom, műveltségi felemelkedés erőtartalékaként ott volt a magyar faj Európa népei között olyan arányban, mint soha azelőtt és soha azután. Mátyás király halála idején (1490) Európa lakosságát hozzávetőlegesen 80 millióra tehetjük, ebből kb. 4 millió volt a magyar. Ennek, az akkori viszonyok közt igen tekintélyes számú néptömegnek jelentősége azonban idők haladtával folyton csökkent. Csökkent azért, mert a szellemi és politikai erögyarapodás és a nyomukban járó, nagyobb igények a lakosság csak igen kis hányadának életszínvonalát emelték. A magyar főnemesség és főpapság (köztük igen sok idegen család) még a királyi udvart is felülmúlta a 15.—16. század fordulója táján az anyagi és szellemi lehetőségek kiélvezése terén. A jobbágyság és vele együtt a kisnemesség nagy része nemcsak a politikai hatalomból volt teljesen kizárva, hanem megélhetése is állandóan nehezült. A magasabb társadalmi osztályokkal szemben mindinkább ellenséges álláspontot foglalt el. *) Szószerint: „újjászületés“. A görög-római kultúra felújítását értjük ez alatt. Kora a 14—15. század.
