Harangszó, 1936
1936-08-23 / 35. szám
1936 augusztus 23. HARANGSZÓ 281 nemzetbelieket telepítettek megnehezítve ezzel is az ottani magyarság életét. Ilyen kis nemzetnek, mint a magyar, minden eszközzel meg kell erősítenie önmagát; telepítéssel meg kell erősíteni a nemzetfenntartó magyar parasztságot, mert még ilyen történelmi csapás, mint a török uralom, vagy a mostani szétda- raboltság — a nemzet sírját fogja megásni. Természetszerűleg tisztában vagyunk azzal is, hogy a telepítés pénzügyi kérdés is. A telepítés céljaira felhasznált földért a tulajdonost kártalanítani kell. A kártalanítás összegei az ipari és kereskedelmi életben hatnának élénkítő- leg, nagyban előmozdítva ott is a termelést. A telepítőknek igen nagy pénzösz- szegekre van szükségük. Eltévesztett dolog volna csak olyanokat telepíteni, akik bizonyos pénzösszeggel rendelkeznek. Nemzeti szempontból megbízható, szorgalmas, munkabíró nincsteleneket is telepítés által önállósághoz kell juttatni. Kétségkívül az ehez szükséges pénzt másképen, mint államkölcsönnel elgondolni sem lehet. Az állampénztár számára azonban ez a pénz igen jól megtérül nemcsak a részlet járadékok visszafizetésével, hanem az adóegyedek megszaporodása által előállott adótöbbletből is. A német állam ötven esztendő óta súlyos milliókat áldozott telepítés céljaira. Több mint nyolcszáz falut telepített, felerészben egészen új falut, felerészben hozzátelepítés által megerősített. Mondani sem kell, hogy ezeknek az új faluknak a létesítése óriási jelentőségű. Hogy a német mezőgazdaság olyan nagy mértékben megerősödött, hiszen már bevitelre alig szorul, ez épen a telepítésnek köszönhető. A német állam nem áldozott volna olyan súlyos összegeket erre a célra, ha számításait pénzügyi szempontból is meg nem találta volna. A telepítés bizonyos tekintetben a szociális kérdés megoldása is. Talán a mostani nyártól eltekintve, a mezőgazdasági alkalmazottak és munkások helyzete igen siralmas. 60—80 filléres napszám mellett többtagú családdal az élétből csak nyomorúság és szegénység juthat. A nagybirtokon élő cselédség helyzete — kevés kivétellel — szintén eléggé nehéz. A konvenció épen hogy elég a megélhetésre. Félretenni, különösen többgyermekes családok, egyáltalában nem tudnak, öregség, munkaképtelenség esetén tehetetlenek. Még jó, ha 30—40 évig egy helyen szolgálnak és hűségükért egy-egy jószívű földesúr kegydijat ad nekik. Erre azonban támaszkodni nem lehet! Némely helyen a mezőgazdasági cselédek lakásai borzasztóan egészségtelenek: nedves, levegőtlen és szűkös. A lakószoba egyúttal konyha is. Csoda-e, ha a tüdővész, ez a borzalmas magyar betegség — háborítlan tanyát talál közöttük. A mezőgazdasági munkások (napszámosok) helyzete sem irigylésre méltó. Az egyik alföldi faluból nyaranta a község egyharmadrésze megy el több hónapra Dunántúlra napszámos munkára napi 60 filléres napszám mellett, mert otthon nincsen munkalehetőség. A napszámosok átlagos helyzete sem jobb. Öregségükre se igen tudnak szerezni maguknak egy kis házikón kívül egyebet, még jó, ha legalább azt. Finnországban nincs olyan nagyméretű nagybirtok, mint nálunk, — mert a megműveltetése nem fizetődnék ki. Olyan magasak az alkalmazottak és napszámosok díjai, hogy sok alkalmazottal gazdálkodni nem érdemes. Igen szomorú, hogy a nagy fellendülés idején — 1867—1914 között — a mezőgazdasági kisemberek helyzetén telepítéssel nem javítottunk, miért is a kivándorlással több magyart veszítettünk, mint a világháborúban. Jól jegyezzük meg, a mezőgazdasági szociális egyenlőtlenség által előállott kivándorlás és a nagybirtokok vasgyűrűjében keletkezett „egyke“ annyit ártott a magyarnak, mint három világháború. Szabad-e tehát ölhetett kézzel nézni szinte két millió magyar vergődését és lassú pusztulását. Ma azért olyan olcsó az emberi munka, mert nagy a kínálat. Mihelyt telepítés által önállósul a nincsteleneknek legalább a féle, a másik fele rögtön emberibb megélhetési viszonyok közé kerül. Aki egy kicsit is ismeri ezeknek a helyzetét, nem csodálkozik azon, ha a legképtelenebb politikai szélsőségek nálunk otthonra találnak. A nemrégen lezajlott békési kaszáskeresztes per vádlottal szinte egytől-egyig megtestesült példányai voltak annak a borzalmas nyomorúságnak és szociális igazságtalanságnak, amely a Nagyalföldön uralkodik. Bizony a búzatermő kánaánnak nevezett Alföld a nyomorúság tanyája. Ezen pedig telepítéssel sürgősen segíteni kell. A Harangszó olvasói büszkék lehetnek arra, hogy az evangélikus egyház fia. Gömbös miniszterelnök volt az első, aki felelős vezetői munka körében elsőnek merte megtenni a kezdeményező nehéz lépést. A telepítés az állástalan diplomások kérdése is. Ez is fontos? Nagyon fontos. Itt nemcsak arról van szó, hogy az elhelyezkedni nem tudó, talán kelleténél nagyobb számban kitermelt diplomások jutnak kenyérhez, hanem arról is, hogy a nép széles rétegei hozzájutnak végre a műveltség áldásaihoz. Az idén temettem egy volt cselédembert, akinek tizenötéves értelmes fia nem tud írni-olvasni, mert állandóan pusztákon laktak, ahonnan nem tudott iskolába járni. A tanyák világában, az u. n. pusztákon nagyon sok tennivaló van. Békéscsabai káplán koromban volt egyházi tanító, aki 120 gyermeket „oktatott“ egy tanyai iskola teremben. A telepítéssel a nép széles rétegei juthatnának több iskolához. A legszomorúbb azonban az egészségügyi helyzet. Az egyetemi hallgatók Turul Szövetsége az egészségügyi vonat-kiállítással akarja épen most felhívni a társadalom figyelmét népünk elhagyatott egészségügyi állapotára. Szegény falvak népe nem tud egy-egy orvost eltartani. De ha hozzátelepítenek, vagy erős telepes községek létesülnek, mindjárt más lesz az egészségügyi helyzet is. A csecsemőhalandóság még igen magas, a tüdővész szinte már magyar betegség, a vérbaj is terjed, — a nép széles rétegei pedig szervezetlenek. Egy- egy operáció félvagyonokba kerül — nem csoda, ha népünk még mindig idegenkedik tőle. Képzeljük el egy példával csupán, hogy mit tehet a telepítés ebben a kérdésben. Ha csak 100 új község létesül és egy másik 100 község hozzátele- pítéssel megerősödik — már 200 orvos számára jelent megélhetést és. népünknek szervezettebb egészségügyi szolgálatot. De az állástalan diplomások és a mezőgazdaság szempontjából is fontos, tanult gazdászok vezetése mellett mintagazdaságok és tehenészetek felállítása is. Lehetőleg minden telepes és hozzátelepült községben igen fontos a mintagaz- daság létesítése, amelyeknek a vezetői egyúttal a telepesek tanácsadói is. Köz- igazgatásban, a telepesek szövetkezeti megszervezésében is nagy szerepet és kenyeret nyernének a most kenyértelen diplomások százai. Lehetne még számokkal és példákkal bizonyítani a fentiek igazságát, de legyen ebből a szempontból ez elég. Annyi bizonyos ebből is, hogy óriási, az egész nemzetet létgyökerében érintő kérdésről van itt szó. (Folytatjuk.) KI TANÍTOTT. Ki tanított kis madárka Építeni fészkedet? S ki arra, hogy szárnyat tárva Repülni hogy' lehet ? Te fürge méh ki tanított, Hogy virágot keress, Édességén mézet szedj ott, Télre étket szerezz ? Hangya, azt, hogy épits utat: Kitől tanultad el? S a bölcseséghez ki juttat, Hogy ételt halmozz fel ? Az Isten volt bölcs mesterünk, Minden Tőle ered. Tanít imára s hogy tegyük Mindazt, mit Ő szeret. Kutas Kálmán A keresztyén ház. .Én és az én házam tiszteljük az Urat“. (Jozsué 24, 15 ) Az emberi test számtalan kicsi cellából áll. Egyik cella a másikhoz sorakozik, a vér átáramlik rajtuk és vele együtt az élet. Az emberi szervezetben nem minden cellának a föladata ugyanaz, de valamit kivétel nélkül megtesznek: harmonikus egésszé rendeződnek és megalkotják a testet. Istennek ezt a csodálatos müvét. Az egyes cella akármilyen jelentéktelennek is látszhatik, de veszéllyé is lehet a test számára, ha maga szétbom- lik és ez a bomlási folyamat átragad a többi cellákra. Egy nép életében sincs máskép. A népet sok ilyen kicsi cella, a család alkotja. Egészségtelen családi viszonyok elrágják a népi erő gyökerét és romláshoz vezetnek. Egészséges családi élet csak ott található, ahol napfény és öröm lakoznak a házban. Árnyékban lévő ház nem ritkaság, ezért hadd szóljunk valamit a napfényes otthon felé vezető útról. Az igazi föltételek. Házasság és család az Isten műve. Isten áldását adja rá, ha mi emberek az Ö rendeléseit szentnek tartjuk. Ezért szükséges, hogy egész életünk vezetését Neki rendeljük alá. Ha házunkban Istennek szolgálnak, ha Jézus Krisztus a ház legkedvesebb barátja, az ilyen otthon bizonyára boldog lesz. Még valami hoz-
