Harangszó, 1936
1936-08-16 / 34. szám
272 T HARANOSZÓ 1936 augusztus 16. jöhessenek; és örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találjanak; és eltűnjék fájdalom és sóhaj. (Ézsaiás 35, 10.) Sopron, 1936. augusztus 16-án. Ziermann Lajos s. k. a magyarhoni G. A. Gyámintézet egyházi elmöke. Gyámintézetünk egyházi elnökének kérését a magunkévá tesszük s azt hittestvéreink szíves figyelmébe s áldozatkész szeretetébe ajánljuk. „Központi gyűjtés“ cimén eddig 1. 817.50 P; 2. 360 P; 3. 834 P; 4. 300 P; 5. 540 P; 6. 436.78 P — gyűlt össze. Ezen összegeket az Egyetemes Gyámintézeti közgyűlés a kővetkező gyülekezeteknek adta: Komádi, Tatabánya, Nagyvázsony, Vác, újból Komádi, Tatabánya, Felsőgalla, Zalaegerszeg és több bányai gyülekezet. Az idén egy dunáninneni s egy tiszakeWilliams György életrajzából/) Williams Ámos és felesége, Erzsébet, nyolc fia közül a legifjabb volt György, aki 1821 október 11.-én született Somerset megyében, a Dulverton közelében levő Ashway Farmon. Családja nemzedékeken át a földből és a földnek ólt, amely mellett Williams Ámos unokái mind mai napig kitartottak, minden küzdelem és nélkülözés ellenére is. Akkortájt még könnyű volt az élet, bár a fényűzésnek nyoma sem volt s a jövendő nem sok jóval kecsegtette a földmíves népet. A buzakenyér ritkaság számba ment, de ennivaló volt bőven, ha *) Lásd az.az „Uj könyvek* rovat híradását. riileti gyülekezetnek jut majd a központi gyűjtés, melyre az adományokat a Magyarhoni Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézeti Pénztárba (Budapest, IV., Deák-tér 4.) kérjük beküldeni. Hittestvéri meleg szeretettel báró Feilitzsch Berthold s. k. a magyarhoni G. A. Gyámintézel ▼il. elnöke. Scholtz Ödön s. k. dunántúli, Sárkány Bála s. k. Dr. Dómján Elek s. k. Dr. Tomcsányi Vilmos s. k. Pazár István s. k. bányai, tiszai, Podhradszky János s. k. Laszkáry Gyula s. k. dunáninneni egyházkerületi gyámintézeti egyházi és világi elnökök. Gondolj reá! Az éneklő kövek. (A Magyarhoni Gusztáv Adoll Gyámíntézet kérelme.) Közel négy évtizeddel ezelőtt, amikor ép ilyentájt búcsút mondtam a tübingeni egyetemnek, hazafelé tartva kiszálltam Németország és Svájc határán s felmentem a 7C0 méter magasságú Hohentwiel hegyre. Gyönyörű kilátás nyílik onnan a Bo- deni tóra és az Alpokra. A hegy tetején várromok köszöntik az embert. A 30 éves háborúban még fontos szerepet játszott a vár. Később államfogház lett, amelyben a többek közt a mély vallásosságáról, de egyúttal hajthatatlan- ságáról híres államférfiú: Moser János Jakab 5 évig súlyos várfogságot szenvedett. A szebbnél- szebb szent énekversek voltak az ártatlanúl szenvedő, szókimondó, eröslelkű férfiúnak vigasztalói éjjel és nappal. Kop- pantójával, hamvvevő ollójával ezernél több szép éneket vésett a börtön falára, köztük kedvenc ének versét: „Krisztus vitéze nem remeg. Sötét éj, Száz veszély nem ijeszti meg; Mennyben ragyog koronája, Bátran áll, Bár halál Sújtson is le rája.“ (377. ének 6. verse.) Van azonban ennek az egészen különálló Hohentwiel hegynek egy másik nevezetessége is. A hegy teli, de teli van zöl- des-sziirke Phonolit-kövekkel, u. n. éneklő kövekkel. Ha az ember kezébe vesz ilyen kő darabot s gyengéden megkopogtatja, énekhangot ád, azért is nevezik „éneklő kőnek.“ Ezzel a kővel építenek ott, a romok helyén új épületeket. Magyarhoni evang. egyházunknak is sok régi gyülekezete, mely egykor erős vára volt az evangéliumnak s melyekben a hitvalló ősök éltek, szenvedtek és meghaltak, romokban hever. Mások ellzegényedtek s a legnagyobb nyomorúsággal küzdenek. Segíteni kellene rajtuk. Újból kellene építeni Sión kőfalait. Talpra kellene állítani s hegyen épített várossá kellene megint tenni sok eklézsiát. Ámde ez csak úgy lehetséges, ha egyházunknak tagjai mind élő tagok, „élő kövek“ lesznek. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha azok az „élő kövek“ egyúttal éneklő kövek lesznek, ha hangot adnak, amikor az ember szívük-léikük ajtaján kopogtat, ha lelki házzá épülnek s olyan áldozatokkal áldoznak, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (I. Péter 2, 5.) A Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet, mint esztendőkön át, ezidén is gyengéden szeretne kopogtatni az „élő kövek" szivén-lelkén s szeretetadományt kérni az u. n. „központi gyűjtésre“. A begyült összeggel aztán egy különösen szegény gyülekezeten akarna nagyobb adománnyal segíteni. Jó néhány száz levelet bocsátunk ki, hogy a posta elvigye különösen azokhoz, akikhez a tavaszi kérelem, a házi gyűjtés kérelme nem jutott el. Evangélikus Testvérünk! Tekintsd ezt a levelet, mely előtted fekszik, egy szerény, gyengéd kopogtatásnak szived- lelked ajtaján. Légy „élő kő, légy „éneklő kő“, mely megérzi a hittestvéri szeretet kopogtatását. Hozz olyan áldozatot, amely kedves Istennek a Jézus Krisztus által. Engedd, hogy beleépítsünk a „lelki házba“, hogy az Úr megváltottál megtérhessenek és ujjongás között Sionba Gondol) a halálra ! Valamelyik ókori királyról olvassuk, hogy nem volt szabad jelenlétében a „halál“ szót kiejteni. Annyira félt tőle, hogy még a nevét sem akarta hallani. Mintha bizony ezzel távol lehetne tartani a halált. — Vannak emberek, akik sohasem mennek temetésre, hogy ne kelljen a halállal taláíkoz- niok. Egy temetésre azonban az ilyenek is elmennek: a saját magukéra. A halált ugyanis senki sem hessegetheti el magától. Valamelyik régi kolostorban úgy temetkeztek, ahogy a képünk mutatja. Földalatti kamarában két oldalt álló helyzetben helyezték el a holtakat. A barátok mindennap végig mentek a halott sorfal között, hogy soha el ne feledkezzenek a halálról. Gondolj a halálodra. Jön feléd, az bizonyos. Csak az időpont bizonytalan. Utána pedig az ítélet. Mi lesz veled? Hallelujah! Van Krisztusunk, aki legyőzte a halált!
