Harangszó, 1936
1936-07-12 / 29. szám
1936 július 12. ti AÜANÜ52Ö 233 A keletafrikai munka azután rohamosan fejlődött. Noha a munka csak a Ki- limanzsáró vidékére szorítkozott, mégis egyik állomás a másik után állott elő és kiterjedt a Meru és a Para hegyvidékre. 1909-ben a munka körülbelül olyan volt, mint napjainkban. A sokféle afrikai betegségek miatt szükségessé vált, hogy az evangélium hirdetése mellett szeretet- munka, beteggyógyítás megkezdődjön. Nagy lépés volt az, amikor 1902-ben dr. Plötze az első missziói orvos a misszió területére lépett, akit 1905-ben az első missziói nőtestvér követett. Az orvosmisszió állomása Madzsaméba került, ahol a világháború után is újra folytatódott. A legtöbb állomáson van már betegápoló diakonisszatestvér vagy betegséget kezelő segéderő. A betegápolás rendkívüli mértéket öltött. 1934-ben 30.000 beteget kezeltek a keresztyén missziói orvosok. Ugyanabban az esztendőben, amikor az orvosi misszió megkezdődött, felállították Mosiban az első bennszülött tanítóképző szemináriumot. Mai székhelye: Marangu. Ebben a szemináriumban, vagy másszóval továbbképző tanfolyamon egy esztendei tanulás után a pásztorkodás tudományát sajátítják el a tanítók. 1934-ben avatták fel a lipcsei misz- szió első bennszülött afrikai lelkészét. 'Mindezt a szép munkát úgylátszott a világháború tönkreteszi. Indiából és Afrikából a misszionáriusokat internálták. Igaz, hogv a munkát a svéd és amerikai missziók átvették, de így is nagyon sok gyülekezet gondozás nélkül maradt. Isten azonban minden gondunkat megszégyenítette és míg a misszionáriusok távol voltak gyülekezeteiktől, Isten áldássá és aratássá tette az ő magvetésüket. 1919- ben megalakult Tanúdban az első önálló tamuli evangélikus egyház. Madzsamé- ban azzal is megmutatták megerősödésüket, hogy 2000 ember befogadására kőtemplomot építettek a hívek adakozásából és a maguk erejéből. 1923-ban D. Paul igazgató, ki ebben a szomorú háborús időben a misszió élén állott, újra kiküldhetett két misszionáriust Afrikába: Pfitzingert és Reuscht, majd a régieket Indiába. Az a nagy szeretet és öröm, mellyel a misszionáriusokat a gyülekezetek újra fogadták, a legnagyobb elismerése volt annak a munkának, melyet egykor végeztek. A gyülekezetek nem hogy elpusztultak volna, hanem megerősödtek és gyarapodtak. Azóta a missziói munkát újra kiterjesztették. A gyülekezeteket nagy lelkiismeretességgel gondozzák. Fiatal misz- szionáriusok mennek ki. Afrikában új munkát kezdhettek meg a mazainép között a Meru-hegységben. Mindezekhez a munkákhoz azonban korántsem elegendő az az erő, mellyel most rendelkezik a lipcsei misszió. Sok hűséges munkásra, azonkívül hűséges, szorgalmas és a mi lipcsei missziónkhoz ragaszkodó imádkozó szeretetre van szüksége. Végül is, hogy annyi nehézség és akadály után mégis 100 éves fennállást ünnepelhetünk Istené a dicséret és hálaadás. Amikor tekintetünk a sok áldásra és munkára hull, ugyanakkor tekintetünk Istent észreveszi és újra bizonyságot teszünk, hogy az ő igéje valóban nem tér vissza üresen, egyedül Istené a dicséret! D. L. ERDŐBEN. Fura zörej a lomb alatt — Tán ott egy kis tündér szalad ? Harsányan zeng a nagy berek — Angyalkórus zeng éneket ? A fák moháján friss nyomok, A fenyő csúcsa hogy’ lobogI Az erdő csupa rejtelem, Lelkek serege van jelen. S a fény, a dal, a lomb, a nesz: Ezernyi titkos lényt fedez. ... Felkél a hold.*Szent nyugalom. Most Isten léptét hallgatom. Kutas Kálmán. A mi nagyjaink. Wágner János. Születésének 125-ik évfordulója alkalmával emlékezzünk meg a magyar orvostudomány egyik kiválóságáról, a magyar protestáns árvák nagyemlékű jól'tevőjéröl. Zólyomi Wágner János 1811. július hó 18.-án született Komáromban és Budapesten halt meg 1889 január hó 2.-án. Mint orvos futotta be élete pályáját, melyet mindvégig kiváló képességéből s lankadatlan szorgalmából termett s nagyon is megérdemelt babérok öveztek. Már 1846-ban, alig 35 éves korában a királyi orvosegyesület elnöke lett, s ezt a magas tisztséget 16 éven át viselte. 1848-ban a pesti egyetemen az általános kór- és gyógyszertan tanára lett s mint ilyen egyik vezére volt annak a küzdelemnek, mely a latin tanítási nyelv helyett a magyar nyelv diadalát segítette elő s az egyetemen a magyar oktatási nyelv lett kötelező. 39 évig volt egyetemi tanár s ezidö alatt egész orvosnemzedékeket nevelt fel. 1885-ben ünnepelték országosan 50 éves írói jubileumát, amikor is a budapesti orvosegyesület tiszteleti tagjává választotta. Sok méltó kitüntetésben volt része. 1873-ban királyi tanácsossá neveztetett ki s 1885-ben a III. oszt. vaskoronarend tulajdonosa lett. Elnyerte a bécsi egyetem díszdoktori oklevelét is. Nagyhírű gyakorlati orvos volt, de folytonos elfoglaltsága mellett szorgalmas művelője volt a szakirodalomnak is. Könyvei és kisebh dolgozatai, melyek közül sok idegep nyelven is megjelent, az orvostudományi szakirodalom maradandó értékei. Munkának szentelt, istenfélő, szerény életet élt s ígv tekintélyes vagyon birtokába jutott. De a vagyongyűjtés nála nem cél, hanem eszköz volt a mások megsegítésére. Amikor meghalt, országos feltűnést és csodálatot keltett végrendeletével, mely nemes szívének gyönyörű és őszinte megnyilatkozása volt. A budapesti egyetem orvoskari és pedig belgyógyászati tanszéke részére tudományos utazási ösztöndíj címen 15.000 forintot, a budapesti evangélikus főgimnázium tanári karának, fizetésük javítása céljából 20.000 forintot, a budapesti országos protestáns árvaház-egyletnek pedig 120 ezer forintot hagyományozott. Hamvai a budapesti Kerepesi-uti temetőben nyugosznak. Síremlékére Szász Károly (1829—1905) református püspök, a kiváló költő írt szép sírverset, mely gazdag és áldásos életének ihletett jellemzése: Míg élt: gyógyított, sokak éltét vissza Is adta; Halva • kis árváknak hagyta örökje javát. A földön járó Krisztust ki követheti jobban ? Krisztusnál mennyben várja örök jutalom. Mi evangélikusok büszkén tekintünk vissza nagynevű hittestvérünkre s most amikor születésének 125-ik évfordulója alkalmával hódolattal és hálával idézzük halhatatlan emlékét, hitet teszünk amellett, hogy nagyjainkról íme nem feledkezünk meg. És ha örök emlékezés jut is a mi osztályrészünkül, reménykedéssel tölt el az a tudat, hogy mi evangélikusok a kitűnőségek mily hosszú sorával ajándékoztuk meg hazánkat. Mienk legyen a hit, a büszkeség, az öntudat, s az ezekből sarjadzó jogos bizakodás, Istenünké pedig a hála és köszönet. Károsy Pál. OLVASSUK A BIBLIÁT. „ .. . add meg nekünk ma!“ Július 13. A mi mindennapi kenyerünket ... Mt 6:11. Kaszák suhognak, emberek verejtékeznek a mezőn, hogy kenyér legyen. Esztendei munka után izmok feszülnek a termés betakarítására, hogy kenyér legyen. Kenyér nélkül nincs élet. Emberek dolgoznak érte, de Isten adja. Hiába lenne a fáradozás, ha ö nem adná meg. A munka mellett imádkoztál-e érte mindennap? Nemcsak a kenyeret, az érte való munkát, a munkához az erőt, egészséget Tőle kérted-e mindennap? Tedd össze a kezed és mondd el naponként: A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Július 14. Az Élet kenyerét. .. Ján. 6 : 32—58. A mai ember léleksikkasztó. Hamar elfelejti, hogy nemcsak teste, hanem lelke is van. Nemcsak testi, hanem lelki kenyér is van, amivel a lelket kell táplálni, összetöri magát a testiért, a lélek, az élet kenyeréről, az igéről és az ige megtestesítőjéről, Krisztusról elfelejtkezik. Pedig nem lehet az élet kenyere. Krisztus nélkül élni. Ahogy a testnek kell naponként a kenyér, úgy kell a léleknek Krisztus és igéje. Naponként élsz Vele? Ne zárd el magad elöl az Élet kenyerét! Kérd Istent: Az Élet kenyerét add meg nekünk ma! Július 15. Elcsendesedésünket. . . 46. Zsolt. 19. Milyen szép egy csendes este, mikor a nappali lárma megszűnik, minden elpihen, senki és semmi nem zavar. Minden elcsendesedett. Ilyenkor drága alkalom van arra, hogy mi emberek is elcsendesedjünk, magunkba szálljunk és Istennel találkozzunk. Isten csendben van jelen számunkra. Azért kell a csend, hogy jelenlétét megérezzük, meglássuk, kicsoda Ö és mennyire senkik vagyunk mi, milyen hatalmas, jó, kegyelmes Ö és mennyire nyomorultak, hálátlanok, bűnösök vagyunk mi! Csendben tudod-e kérni: Elcsendesedésünket add meg nekünk mai?
