Harangszó, 1936
1936-07-05 / 28. szám
224 HARANGSZÓ 1936 július 5. állapíthatom, hogy a serdülő fiatalság elhagyatva s úgyszólván tanácstalanul áll lelkét égető nehéz és fájdalmas kérdéseivel. Pedig igen megérné szeretettel, türelemmel és megértéssel foglalkozni velők. Hiszen a serdülök lépnek majd az ifjúság helyébe! Nem lehet hát számunkra közömbös, hol és miként töltik el szabad idejüknek legnagyobb részét! E tekintetben minden evangélikus családot nagy felelősség terhel Isten előtt. A 20. század ifjúsága rabszolgájává sülyedt a mai kor bálványainak. Vak engedelmességgel követi azokat s nem veszi észre, hogy közben mindig mélyebbre sülyed alá. A bálványok utáni törtetésben nem veszi észre, hogy bűnt bűnre halmoz. A bűn óceánja elnyeléssel fenyegeti a kár- hozatos világ önző fiatalságát. De ne csodálkozzunk ezen. Hiszen bűnökkel terhelt, megmételyezett társadalomban éli le gondokkal teli életét. Az ifjúság élete gondterhes s útja, nehéz és igen tövises, göröngyös. Álmait, önzetlen lelkesedését kiöli leikéből a kenyértelenség s a reménytelen jövő. Ehhez párosulva a világ hitetlensége is, mely a fiatalság nagy részét magával ragadja. Pedig a hitetlenség még szomorúbbá, nyomorultabbá és reménytelenebbé teszi az ifjúság életét s helyzetét. Elvész az az ifjúság, amelynek lelki tápláléka: a sátán tudománya. Csoda-e tehát, ha meginog a hit és hűség, ha megszűnik a szülők tisztelete, a gyermekek hálája? Ha tekintély- tisztelet és megbecsülés a feledés homályába merülnek? És mégis, az ifjúsági munkát sokhelyen feleslegesnek tartják. Jobbnak vélik, ha az iskolából kikerülő ifjúság művelődési helye az utca és kocsma marad. Azt szokták mondani: „Azelőtt sem volt ifjúsági munka, ifjúsági ház, mégis felnőttünk és még hozzá milyen értelmes, becsületes és derék emberek lettünk.“ Ezeknek azt mondom: ha annakidején ifjúsági otthonban tovább képezhették volna magukat és gazdagíthatták volna lelkűk tárházát, akkor most talán még értelmesebb, becsületesebb, még derekabb s talán egyházhűbb evangélikusok lennének. íme: azelőtt sem volt jó ifjúsági munka nélkül, a mai világban meg éppen nem! Figyelembe kell venni a mai megváltozott viszonyokat. Ki kell nyitni a szemeket és úgy nyitott szemmel kell megvizsgálni a mai lélekmérgező világot, hogy tényleg nincs-e szüksége olyan helyre az ifjúságnak, hol egészséges légkörben bibliás szellemet szívhat magába az utca és a kocsma erkölcsrontó szellemével szemben. Az ifjúsági munka nem az embereknek, de az Istennek az ügye! Ha az ifjúság tényleg a jövő funda- mentoma, akkor nem lehet közömbös nekünk evangélikusoknak, anyaszentegyházunk érdekében sem, hogy milyen lesz a jövő alap, a fundamentom. Ezért minden evangélikus gyülekezetben ifjúsági munkával foglalkozni szükségszerű kötelesség! — Ezzel tartozunk Istennek, anyaszentegyházunk- nak, gyülekezetünknek és ömagunk- nak is. Amikor a világ minden részéből hatalmas megmozdulásokról lehet hallani, akkor mi sem maradhatunk ölhetett kezekkel, tétlenül. Nehogy a mulasztás, a hűtlen sáfárság vádja terhelje lelkünket. Az ifjúságot fel kell ébreszteni lelki álmából és tespedéséből, hogy feleszméljen, hogy megtalálja hivatását és betölthesse küldetését! Seebach András. lHtiiillhiiililiiiiillliniiiilliuiiniiiiiillliiiiiUliiiiiHimlttniiiilHniiilliiiiiiilHiiill Terjesszük a „H ARANGSZÓ“-t! HŐS, — GYÁVA. Ezerszer voltam veszélyben; Gyáván futni akartam. De Te megfogtad kezemet s hős lettem akaratlan. Szám ezerszer zúgolódott, Mérgezte életemet, Te tapasztottad be ajkam s megmentetted telkemet. Ki hát a hős, ki a gyáva ? Kinek jár ki tisztelet ? Te vagy Uram örök jóság; erősítsd a hitemet. Bognár Károly. Németül beszélő evangélikus tanítónő a nyár tartamára elmenne vidékre gyermekek mellé ellátás és zsebpénz ellenében. Cim: Sebes Magda, Rákosszentmihály, Miklós-u. 4. sz. 1—1 Meghívó. A soproni Teológusok Otthona, a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház teológiai internátusa, 1936. évi július hó 5.-én délután 5 órakor tartandó isten- tisztelet keretében adja át rendeltetésének ,.Kapernaum“-ot, az egyetemes egyház égisze alatt Gyenesdiáson létesített „Evangélikus Lelkészüdülő“-t, amikor először fog megszólalni a szeretetintéz- mény harangja is. Erre az avatóünnepre „Kapernaum“ jóakaró támogatóit és barátait és egyházunk minden tényezőjét őszinte tisztelettel és szeretettel meghívjuk. „ ; Íj; á Sopron, 1936. június 24. Ziermann Lajos Dr. Deák János a Teológusok Otthona a Teológusok Otthobizottságának elnöke. nának felügyelő tanára. Az avató ünnep sorrendje: I. Istentisztelet: 1. Közének: Jövel Szentlélek Úristen... 2. D. Kapj Béla püspök igét hirdet és felavatja a lel- készüdiilőt és annak harangját. 3. Közének: Maradj meg kegyelmeddel. .. II. Ziermann Lajos, a Teológusok Otthona bizottságának elnöke „Ka- pernaum“-ot átveszi. Ünnepély után offer- tórium a „Kapernaum“- ban megszervezendő „Szórvány Konfirmandus Otthon“ javára, melyet már az 1936—37. tanév folyamán szeretnénk megindítani. Kedves vendégeinket kérjük, hogy érkezésük pontos idejét legyenek szívesek dr. Deák János egyetemi tanárnál (Gye- nesdiás, Zala vm., Eper- jes-villa) bejelenti annak megemlítésével, hogy „Kapernaum“-ban igényt tartanak-e szállásra és ellátásra. OLVASSUK A BIBLIÁT. Örök élet. Július 6. Feltámadás. Ján. 11, 1—45. Uj életet azért kell kezdenünk, mert van feltámadás. Az élet szent komolyságát csak az látja be, aki tudja, hogy vall Jeltámadás. Ha nem léteznék az örökltéyaló Krisztus, ki meghalt Lázárok sírpartján egykor így szólal majd meg: „Lázár, jöjj ki!“, valóban az lenne a legbölcsebb életberendezés: „Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!“ De az Isten igéje itt is, meg másutt is világosan beszél arról, hogy van feltámadás, örök élet és örök kárhozat. Ezért kell újjá születnünk. Július 7. Krisztus legyőzte a halált. I. Kor. 15, 1-—11. Mikor kedveseink tusa- kodnak a halállal, úgy szeretnénk nekik segíteni legyőzni a halált, de nem tudunk. Kihűlt tetemük mellett azzal a A kibővíteti Kapernaum.
