Harangszó, 1936
1936-06-28 / 27. szám
1936 június 28. KARArtGSZO 217 A megkeményedés. A megkeményedés olyan lelki állapot, amikor valaki már teljességgel képtelen a kegyelem elfogadására. Mikor a lélek olyan keménnyé durvul, mint a megtömött agyagföld, amelyről lepereg az eső, anélkül, hogy bele tudna szivárogni. A megkeményedés oka legtöbbször a megtérés halogatása. Isten hívogató, mentő kegyelmének szándékos és sorozatos visszautasítása A megkeményedés jele, a teljes fásultság. Az illető már lelkiismeretfurdalást sem érez, mikor bűnt követ el. Jól érzi magát a fertőben. Megszokta a szennyet s nem is kívánkozik tisztulás után. A megkeményedés vége csak egy lehet: kárhozat. A megkeményedés gyakori jelenség. Már a biblia lapjain is találkozunk vele. Ma is tele van a világ megkeményedett lelkű emberekkel. A kegyelmes Isten oltalmazzon meg minket a megkeményedés állapotától. A könyörülő Isten szabadítson ki minket — ha fájó összetörettetés árán is — a megkeményedés állapotából. A 100 éves lipcsei misszióról. Az én beszédem, amely Rzámból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem mepcselekssi amit aknrok éR szerencsés lesz ahova küldöttem. Es 65, 11. Ezeknek az igéknek legjobb példá- zója a misszió története. Ha a lipcsei misszió 100 éves történetére visszagondolunk. akkor újra meglátjuk, hogy mennyire igaza volt Istennek, amikor ezeket az igéket Ezsaiás próféta száján keresztül elmondotta. Hálát adunk Istennek, hogy ismételten valóra váltak ígéretei. Kicsi kezdetből, sok akadályon és küzdelmen keresztül Isten 100 éven keresztül megsegítette a lipcsei missziót. Az elhintett igék nem tértek vissza üresen Isten színe elé, hanem megsokasodva, áldással telten és gazdagon. Ezért az emlékezés idején Istené a dicséret és a hálaadás. A következőkben röviden, pillanatképekben végig sietünk a 100 év történetén, mert a mi magyarhoni külmisz- sziói egyesületünk is a lipcsei misszióval tart fent legszorosabb kapcsolatot. Már 1706-ban megkezdődött a munka. Ziegenbalg Bertalan Trankebárban a Tamulok között hirdette az Isten igéjét, de 100 évi munka után az otthon uralkodó minden lelki munkát elpusztító észhitííség megszüntetett mondhatnánk minden missziói munkát. Ez a korszak feleslegesnek mondta Krisztus missziói parancsát. Megszűnt a tranke- bári munka, az angol missziók is egymás után visszavonták munkásaikat, és ez a sors várt a gazdagon megáldott indiai lutheri munkára is, mikor odahaza több lelkes hívő ember, akik addig a bázeli missziót támogatták, rájöttek arra, hogy a lutheri egyháznak tulajdonképen önálló lutheri missziói munkát kellene folytatni. így alakul meg 1836. augusztus 17.-én Ev.-lutheri Missziótársaság Drezdában. Eleinte nem tudták, hogy hova küldjenek misszionáriusokat. Végül is úgy döntöttek, hogy 2 misszionárius Ausztráliába, 1 az indiánok közé megy Észak- Amerikába. De mikor hírét vették, hogy a dánok trankebári missziója megszűnik, kézenfekvőnek látszott, hogy ezt a munkát folvtassák először is a tamulok között Indiában. lev az első misszionárius. akit úgvis Indiába akartak küldeni. Cordes Henrik Trankebárba ment. ahol áldásos munkába kezdett. 1842-ben megalapította a Poreiari missziói állomást és missziói iskolát nyitott, hol 19 bennszülött tamult vettek fel kiképzés végett. 1844-ben az egész dán trankebári területet eladták az angol hatóságoknak. a bennszülött tamulok arra kérték a dán királvt. hogv a volt missziói állomás minden ingóságát adják át a német missziónak. A kérés meghalleattatásra talált és ígv a trankebári templom és a missziói állomás minden tulajdona a drezdai missziói társaságé lett. (1847.) Időközben a missziói társasán akkori igazgatója, dr. Graul Kárólv szükségesnek találta, hogv a misszionáriusok tudományos kiképzésben is részesüljenek az indiai műveltségnek megfelelően és ezért szükségesnek látta azt is, hogy a misz- sziói állomás áthelyeztessék a lipcsei egyetem szomszédságába. így került a Misszió-Társaság döntése alapján Drezdából Lipcsébe és ma is itt van. Innen szaladnak ki azok a folyóiratok és röpcédulák. melyek a missziói felelősséget kívánják ébreszteni, de innen indulnak ki azok a misszionáriusok is, akik évtizedekre elhagyják az óhazát ,.az fi nevéért..." Itt tartotta a Missziói-Társaság 100 éves jubileumát, ahol minden ország képviseltette magát és amely ünnepségekről még szólni fogunk. Ide futnak be a mi magyar áldozatos filléreink is. hogy azokkal, ha már mi önálló munkást nem tarthatunk el, legalább hozzájáruljunk egv misszionárius eltartásához, de ide szállnak most a mi imádságaink is, hogy az Isten továbbra is megáldja ezt a munkát, mely nem emberi dicséretre, hanem Isten dicséretre törekedett 100 éven keresztül. D. L. (Folytatjuk.) DIÓHÉJ A TENGEREN. Kis dióhéj hánykolódik Roppant tengeren: lm’ ez az én törtreményű, Arasz-életem. Hullámhegyről hullámvölgybe Sodorja a szél, De szivemben Isten iránt Bizodalom kél. Nagy viharban, szörnyű vészben Erőt ad nékem, Tenger felett is Ö az Úr, Én menedékem Űzött hajó, kis dióhéj, Bizton partra kél, Isten szivén viharban is Szivem mit se’ fél! v. E. Szedegesd össze a boldogság morzsáit és a megelégedettség kenyere válik belőle. OLVASSUK A BIBLIÁT. Új élet. Június 29. így nem mehet tovább I Mt. 3, 1—12. Keresztelő János nekünk is azt mondaná ma, amit valamikor ré- ges-régen a pusztába sereglett sokaságnak prédikált: „Térjetek meg“, mert így nem mehet tovább. Istennek bizonyára nem tetszik a mi életünk sem. Uj életet kell tehát kezdenünk. Az ő Lelke adja ehhez az elindítást, az erőt és a célt. Az új élet mindig azzal kezdődik, hogy vallást teszek bűneimről. Térjünk hát meg, hiszen igy nem mehet tovább, mert hátha a fejsze már életfánk gyökerére vettetett!? Június 30. Új szív. Zsolt 51, 1—14. Az új élethez mindig új szív kell. Uj élet után szomjúhozó emberek mindig így imádkoznak: “Tiszta szívet teremts bennem oh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem.“ Ez a hófehérre mosott szív azután már nem e világot s annak örömeit szereti, hanem abban leli egyedüli örömét, hogy szeretheti az Istent. Ugyan kicsoda ne vágyódnék ilyen új szív és új élet után!? Július 1. Új elme. Róm. 12. 1—2. Ha a bünbánat tüzében megtisztult szív dobog bennem, nemcsak érzelemvilágom újul meg, hanem elmém is. Aki új életben jár. egészen máskép gondolkodik is. Az ember értelme mindig kételkedve, tehetetlenül áll az Isten nagyságos dolgai előtt. A megújult elme már csak azon töpreng, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata., Nemcsak az elméjét, hanem testét is odaszánja élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Július 2. Új ember. Ján. 3, 1 — 16 II. Kor. 5, 17—21. Uj szívvel s megújult elmével azután nem vagyok már a rém. Uj ember lett belőlem. A Lélek megújított az ige által. Hiszem, hogy Jézus Krisztus valóban az én Uram. Tegnap még farizeus Nikodémus voltam, ma pedig már keresztyén Nikodémus vagyok. Tegnap még hitetlen Saul voltam, ki megfertőzött szívvel, hamis beállítottságú elmével az Isten országa ellen hadakozott, ma pedig már Pál apostol vagyok, kire a régiek után rá sem ismernek az emberek. Mert „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak. imé újjá lett minden." (II. Kor. 5, 17.) Július 3. Megszentelt családi élet. Józsué 24, 15; I. Pét. 3, 1—7. Már az is milyen jó benyomást tesz az emberre, ha egy- egy családi hajlékban ott látja a falitáblát: „Én azonban és az én házam az Urnák szolgálunk.“ Hát még az, ha az ember érzi a családi élet légköréből, hogy ebben a házban mindenki az Urat szolgálja! A családvédelem nem a parlamenti törvényhozó testületen keresztül oldandó meg, hanem az egyes családtagok lelkén keresztül. A családot nem a törvényparagrafus, egyedül a Krisztus tudja igazán megvédeni. Azt szokták mondani: A házassághoz kettő kell. férfi és nő. Pedig valójában 3 kell: Krisztus és 2 ember, ki az ö nyomdokában akar járni, kik az Urnák akarnak szolgálni. Július 4. Megszentelt nemzeti élet. Ezékiel 36, 19—38. Igen elhalványodott a mai időben ez a biblikus történetszemlélet. Mikor egy jövendő háború kimenetelé-
