Harangszó, 1936
1936-05-31 / 23. szám
i93€ május 3l. HARANÜ9ZÓ 187. Györkös Dénes. Polgár Elek Zalagalsa, Fazekas Gyula, Benke Lajos, Balogh Károly, id. Fazekas Imre, özv. Kató Sándorné Pusztamiske, Németh Ferenc- né öcs, Csermák Gusztáv Győr, v. Sima Károly Érd, Lovas Jenő, Szalay Sámuel Zalaegerszeg, Hilbert József Abaliget, Kúsinszky István Budapest, Gottschling Károly Sopron, Obrecán Ferenc Vác- battyán, Dorner István Sopronnémeti, Klein István Mátraderecske, Ormosi Lajos Tordas 20—20 fillér. — Mészáros Mihály Répcelak, Holzhammer Annus Bősárkány, Vajda Sándor Celldömölk, Gere Lydia Farád, Sallér Sándor Lébény, Farádi Mihály Bököd, Haraszti Jakab Dombóvár, Kobialka Andor Dunakisvar- sány, Matusz Pál Rákospalota, Vadócz István, Szabó Sándor Celldömölk, Sü- nieghy István, özv. Oehl Györgyné Sopron, Székely Kálmán Miskolc, Dóka József. Kövecses János Győr, Krman Albert Bgyarmat, Tóth Sándor Székesfehérvár, Fleier Kornélia Sopron 22—22 fill. Egészségvédelem a családban. Irta: Dr. Itlzés Zllgmond, vármegyei tiszti főorvos. Egészséges ruházkodás. A ruházat első sorban testünk takarására, azután arra szolgál, hogy megvédje testünket a hideg, a meleg, a nedvesség, eső, hó, köd, pára és a szél ellen. Minden életkorban alkalmazkodni kell ruházkodásunkban az időszakhoz. Általában nem egészségesek a meleg alsó ruhák, trikók, mert visszatartják a test párolgását, s emellett elkényesedünk, ellenállásunk a hideg behatásával szemben gyengül, hajlamosak leszünk a meghűlésre. Legegészségesebb a vászonból készült alsóruha, más szóval a fehérnemű, aminek legalább hetenként való váltásáról minden jó családanya gondoskodik övéi részére. A ruházkodás kérdésének tárgyalásánál szóba kerülhet az edzés kérdése. Amint az edzést nem szabad csecsemőkorban elövigyázat nélkül alkalmazni, éppúgy felnőttkorban, vagy még inkább öregkorban nem tanácsos erőltetni. A csecsemőt két hónapos korától kezdve fokozatosan hozzászoktatjuk az addig is naponta végzett fürösztésnél a ke- vésbbé meleg, vagy langyos fürdőhöz. Ruházatát az évszakhoz kell szabnunk. Ha már meg tud ülni, ki kell venni a pólyából. De előbb is szabaddá kell tennünk mindannyiszor a meleg pólya takarásától, valahányszor lefektetjük, hogy végtagjait összehúzhassa, kinyújthassa, szóval mozgathassa. Ezért karjait sem szabad a pólyával lekötve tartani és rögzíteni, mert ezzel mellkasát a fejlődésben és az akadálytalan lélekzésben gátoljuk. Hogy kis körmeivel magát meg ne sérthesse, körmeit gyakran vágjuk le, esetleg kezecskéit tiszta fehér vászonkeztyübe burkoljuk. A csecsemőt a nagy hideg és a nagy meleg behatásától mindig óvnunk kell. Különösen érzékeny a hideggel szemben a csecsemő az első élethetekben, de a nagy hőseget sem bírja. Különösen kell vigyázni arra, hogy sem a csecsemő, sem a kis gyermek a forró nyárban tűző napon ne tartózkodjék, mert könnyen napszúrást kaphat. Ruházatunknak nem szabad szorosnak lenni. Káros a szűk inggallér, a szoros nyakkendő, mert összeszorítja a nyak ereit, ami által vérbőség keletkezik a fejben, az agyban. Éppúgy ártalmas a mellkasnak az összeszorítása fűzövei, mert akadályozza a légzést, összenyomja a gyomrot, a májat és e szervekben vérpnagást idéz elő, hátráltatván ezáltal az emésztés menetét. A szűk cipő fájdalmas bőrkeményedéseket és csontvastagodásokat okoz, előidézi a láb megdagadását. A feszes haris- nyakötö akadályozza a láb és lábszár vérkeringését, ami által visszértágulatokat okozhat. Egészségtelen a hosszú, földig érő szoknya, mert vele nemcsak hogy felverik a port és a porban mindig jelenlevő betegség-csirákat, amiket aztán a járókelők belehelnek, hanem a ruhára tapadt utcaszennyet a nők hazaviszik, s ezáltal betegségek terjesztőivé lesznek a családban. Helytelen szokása a nőknek, hogy a szoknyáikat fejükön át vetik le és ezúton az utca porát, szennyét szájukba, orrukba, szemükbe juttatják. A szoknyából úgy kell kilépni. Amennyire káros hatású lehet az észszerütlen ruházat az egészségre, annyira romboló hatású lehet az erkölcsi szempontból kifogásolható divat a közerkölcsökre. A mostani divathóbort sokszor megcsúfolja a ruházatnak egy másik rendeltetését, azt, hogy testünk mezítelenségét elfedjük vele. A ruházattal visszaélnek lelkiismeretlen divatmesterek, akik azt éppen a test idomainak kiélezésére használják fel s ezáltal mérhetetlen erkölcsi rombolást visznek végbe különösen az ifjúság lelkében és ízlésében. A magyaros viselet ebben a tekintetben megtartotta a józan ész által helyesnek talált formákat. Egészséges munkálkodás. „Munkásság az élet sója, Á romlástól mely megójja.“ A költő megállapítása találó, de csak a mértékletes és nem a túlhajtott munkára áll, legyen az akár szellemi, akár testi munka. Ahogyan a só megóvja az ételnemüeket, azonmód a munka megedzi, erősíti az egész szervezetet. Ezzel ellentétben a tétlenség elbágyasztja, megöli a lelket, elpetyheszti az izmokat, hátráltatja életfontos szerveink szabályos működését. De éppen úgy ártalmas a túlzás a munkában. A túlfeszített agy- és idegrendszer gyorsabban kimerül, a testi megerőltetésben kifáradnak az izmok, megnyúlhatnak az inak, megduzzadhatnak, fájdalmasakká válhatnak az Ízületek. A kitartó, mértékletes munkában felélénkül a lélek, mozgékonnyá válik a test, rugalmasak lesznek az izmok, elevenebbé válik a vérkeringés, tágul a tüdő, jobb az emésztés, s ezáltal tökéletesebb az anyagcsere a szervezetben. Már kis gyermekeinket korán a nekik való munkára kell szoktatnunk, ami játszva megy, ha követendő példaként magunk is jó kedvvel végezzük előttük mindennapi munkánkat. Ha azonban mi magunk tehernek tartjuk a dolgot és annak gyermekeink előtt akár fennszóval, akár kedvetlen viselkedésünkkel jelét adjuk, nem várhatjuk, hogy ők a rájuk bízottakat kedvvel végezzék el. A szülők gyakran abban is hibáznak, hogy kellően nem fontolják meg. azt, melyik az a határ, ameddig gyermekeik munkaképességét igénybe vehetik. Ebből aztán súlyos, az egész életre kiható bajok, testi elváltozások, csontferdülések, balesetek és azoknak sokszor helyrehozhatatlan következményei keletkeznek. Ezekre sok példát lehetne felsorakoztatni. Álljon itt csak egy a sok közül, amelyből élesen kiviláglik a szülök felelőssége gyermekeik testi épségének megóvása körül. A szülők otthonhagyott kisebb gyermekeik felügyeletét és gondozását rábízzák az alig néhány évvel idősebb nénjükre. Az egyébként is gyengén fejlett, még csak 8—10 éves leányka iparkodik megértéssel és kötelességtudással — a jobbik esetben — munkára eltávozott édesanyja szerepét betölteni kis testvérkéi körül. Emelgeti, altatgatja őket, az ölben ülőt a karján, rendszerint a bal karján hordozza. S ezt a testi erejét meghaladó munkát oly módon kénytelen végezni, hogy testét hátra és jobbra görbíti el, mert különben nem képes egyensúlyt tartani, hiszen a nálánál alig valamivel könnyebb testvérkéje súlyával előre, s mert bal karján tartja, balra húzza. A kis anyahelyettes gerincoszlopa, mellkasa ebben a túlerőltető munkában elferdül, légzése tökéletlen, szervei kellően nem fejlődhetnek, kizsarolt teste el- satnyuj, .végül is betegségekre, különösen gümőkórra, tüdő- vészre válik hajlamossá. E mellett a magukra hagyott gyermekeket ezer veszély fenyegeti, amiket mindenki jól ismer. — Éppen ezért elemi kötelessége minden szülőnek, hogy apró gyermekeit ne hagyja magukra, s legalább a legkisebbet vigye magával akár munkára, akár máshova megy el hazulról. Bizony ez sokszor igen nagy akadályokba ütközik, — a rossz idő, vagy pedig a munka természete nem engedi azt meg. Ezek a meggondolások arra vezették rá egyes községek irányadó tényezőit, hogy napközi otthonokat állítsanak fel részint egyházi, részint községi, részint társadalmi segítséggel. Erre kellene törekednie minden községnek, mert ezzel az áldásos intézménnyel sok gyermek egészségét, testi épségét lehet megmenteni. A napközi otthonban elhelyezést nyernek azok a kis gyermekek, akik még nem óvodakötelesek, arra az időre, amíg a szülők munkán vannak távol. A kicsikékre a napközi otthonban egy vagy több dajka vigyáz. A dajka hozzáértő felügyelet mellett gonozza a rábízodtt apróságokat. Evangélikus gyülekezeteink, nöegyleteink e tekintetben úttörő munkát végezhetnének, hacsak csekély anyagi eszközökkel is, de nagy jószívvel és igyekezettel a hozzáértők, lelkészek, orvosok útmutatása szerint napközi otthonokat állítanának fel. Ebből igenigen nagy áldás fakadna a szegény családokra, s közvetve egyházunkra és nemzetünkre, mert sok olyan gyermeket lehetne megmenteni az egészségnek és az életnek, akik a gondozatlan- ság és szülői gondatlanság miatt elpusztulnának, vagy elbete- gesednének és a társadalomra csak terhet jelentenének egész életükben. Az elmondottakból következik, hogy gyermekeinkre ne bizzunk olyan munkát, ami erejüket, teljesítőképességüket meghaladja. Különösen fontos és gyermekünk egész életére kihatással bír annak a lelkiismeretes mérlegelése, hogy gyermekünket milyen pályára adjuk, mire van leginkább hajlama, testi és
