Harangszó, 1936

1936-05-24 / 22. szám

174 HARANGSZÓ 1936 május 24. ban a jogakadémia, a tanítóképző és a két középiskola ifjúsága mutatta be gon. dós előkészületre valló, nagy tiszteletet és sok szeretetet kifejező míisorszámok keretében tiszta lelkének hódolatát. Alig volt ennek vége, vidám indulók hangjait hozta a fujdogáló nyiri szél, jött zenekarral élén a lampionos menet. A templom előtt állottak meg, ahol a meg­érkezett előkelőségek köréből kiválva a jubiláns püspök fogadta. Egyik énekkar népdalokat adott elő, majd egy kedves jelenet ragadta meg a lelkünket. A do­bogóra lépett. — mint 25 évvel ezelőtt — Dr. Vietórisz József főigazgató, Nyír­egyháza költő fia s a szív tiszta érzel­meinek tolmácsolásával, a huszonöt év előtti érces, messzecsengö hangon kö­szöntötte az ünnepeltet. Akik akkor és most is ott voltunk, olyan közelinek éreztük a huszonöt év előtti múltat... Mint akkor, most is megkapó, szívből jövő és szívhez szóló volt az üdvözlésre adott ^válasz. Amint a hódoló menet elvonult, az egyházközség nagy népiskolájának ékes dísztermébe hivott bennünket a nyíregy­házi Evang. Nőegylet. Itt a szeretet dú­san terített asztalokat állított elénk. Ked­ves hangulatú vacsorával ért véget má­jus 15.-ike. A templomban. A nap ragyogóan kelt fel május 16.-án, de állandóan felhők tolakodtak eléje, hűvös szellő lengette a virágzó akácfákat. Külsőleg is kellemessé vált az ünneplés. Reggel 9 órakor a templomba vonult az ünneplők serege. A fekete Luther- kabátok mellett kellemesen hatott né­hány díszmagyar. Az istentiszteleten Dr. Dómján Elek az oltári szolgálatot vé­gezte, Duszik Lajos a szószéki igehirde­tést teljesítette. Róm. 9:16. volt-a beszéd alapja. Imádságra borult le a gyülekezet az áldásokat kegyelmesen osztogató Is­ten előtt. Az áhítatot fokozta Krecsák László kántor ügyes vezetésével elő­adott ének- és zenekari szám. A mi egy­házi himnuszunk csendült fel, majd rö­viddel ezután megkezdődött az egyház­kerületi diszgyölés. Lichtenstein Lászió egyháekerületi felügyelő megnyitó be­széde után küldöttség hívta meg az ün­nepeltet, aki orgonazúgás közben vonult végig a templomon az elnöki székig. Az egyházkerületi felügyelő beveze­tő szavai után Dr. Zsedényi Béla tartot­ta meg hatalmas, szépen felépített üd­vözlő beszédét az egész egyházkerület nevében. Az egyházkerületi tőjegyző be­szédére a püspök szintén hatalmas be­szédben emlékezett meg a múltról, a je­lenről és fiatalos lendülettel vallotta, hogy vannak még eszményei, amelye­kért fiatalos erővel kíván munkálkodni. Megkezdődött ezután a küldöttségek tisztelgése. Első volt Tasnádi Nagy And­rás államtitkárnak, a kormány képvise­lőjének az üdvözlő beszéde, majd jött az egyetemes egyházunk felügyelőjének. Báró Radvánszky Albertnek a köszön­tése. Sorra jöttek még a református kon- vent népes küldöttsége, élén Dr. Balta­zár Dezsővel, a mi három egyházkerüle­tünk püspökei, majd a theológiai fakul­tás és Theol. Otthon, az egyetemes Gyámintézet, az Országos Luther Szö­vetség, az Országos Bethlen Gábor Szö­vetség, vármegye, város, egyházközsé­gek, egyesületek képviselőinek hosszú sora. Az ünnepelt valamennyinek egy­szerre válaszolt. Akik nem voltak jelen. Bizony sokan voltak ilyenek, akik nem jöhettek, de mégis eljöttek, mert elküldték az üdvözleteiket. Jóleső örömmel hallgatta a közgyű­lés közönsége, hogy üdvözlő táviratot küldött Magyarország kormányzója, to­vábbá a miniszterelnök, a kultuszminisz­ter, a többi miniszterek. Bizonyságot adtak ezzel arról, hogy szívesen és öröm­mel vesznek részt az egyházak ünnepein. Hosszúra nyúlnék a tudósításom, ha mindazok neveit felsorolnám, akik üd­vözleteket küldtek. Elmondhatjuk, ha országos ünnepség volt a 25 év előtti beiktatás, országos ünnepség volt a mostani jubileumi ün­nepség is. A küldöttségeket lezáró nyíregyházi egyházfelügydönekí, Margócsy Emilnek a szavaival mondjuk: legyen Isten áldá­sa a múlton, a jelenen és a szebb jöven­dőn! Az ünnepségek hosszú sorát népes és díszes közebéd zárta be. Emlékeztünk, hogy erősödjünk! Marcsek János. // Oriszentpéter az őrségi missziói gyülekezet székhelye. Vas vármegye délnyugati részén, a tria­noni határszélen, fenyőerdőktől övezett, egészséges levegőjű vidék. Lakosainak száma 14C0, ebből 920 ref., 380 róm. kát., 100 evangélikus. A házak a Zala- patak két partján, a zöldelő dombokon szétszórtan épültek. Portalan levegőjét virág- és fenyöillat teszi üdítővé, kele- messé. Néha még októberben is olyan zöld minden, mintha tavasz volna. Szép séta és kiránduló helyeiért, egészséges levegőjéért és gyönyörű vidékéért több száz nyaraló keresi fel nyáron pihenés céljából, leginkább fővárosiak. De egyéb­ként is forgalmas hely őriszentpéter. 1932 óta van itt missziiói gyülekeze­tünk. Egyházi vezetőink felismervén a missziói gyülekezet létesítésének jelen­tőségét, megindul a szervezés munkája. A missziói gyülekezet az örihodosi és domonkosfai (jugoszláv terület) gyüle­kezet magyar területen maradt hívei lel­kigondozásának céljából szerveztetett. A 624 lélek 15 községben, 26 km-es kör­zetben él szétszórtan s bizony a lelki­gondozás igen nagy és lelkiismeretes munkát igényel. A megszállás óta a gyülekezet megalakulásáig Bachát Ist­ván örimagyarósdi lelkész látta el a hí­vek gondozását. Első missziói segédlel- kcsze Baráth Pál volt, aki a kezdet anya­gi és lelki nehézségeivel küzdve, a leg­nagyobb odaadással és fáradságot nem ismerő buzgósággal végezte a szervezés munkáját és látta el a hívek lelkigondo­zását. E munkában nagy segítségére voltak a lelkésznek Vértes Sándor kör­jegyző és Torkos Dénes buzgó egyház­tagok. Baráth Pál után Mohácsy László került néhány hétig Őriszentpéterre. 1933. szeptember óta pedig én hintege­tem Istenbe vetett hittel és jóremény­séggel a lélekmagvakat. Az istentiszteleteket 1934. őszéig a ref. testvérek jóindulatából az ő temp­lomaikban és iskoláikban tartottuk, ahol ez nem volt, ott valamelyik hittestvé­rünk házában. Azonban az őrségi ref. egyházmegye 1934. aug. 7.-én hozott közgyűlési határozatával megtiltotta gyülekezeteinek, hogy az evangélikusok anyagi ellenszolgáltatás nélkül használ­hassák templomaikat és iskoláikat. Fáj­dalmas érzést ébresztett bennünk a ref. egyházmegyének ez a határozata s nem találtunk más megoldást, minthogy e célra kevésbbé alkalmas, de az Isten Lel­ke által bizonyára megszentelt más he­lyeken, magánházaknál tartsuk isten­tiszteleteinket. Ekkor ébredt fel azután híveink lelkében az Isten háza után való vágyakozás. Elhatároztuk tehát, hogy a missziói gyülekezet székhelyén, őri- szentpéteren ima- és ifjúsági házat épí­tünk Isten dicsőségére, aki nekünk a ne­héz időkben is minden bizodalmunk, erősségünk. Ezen szándékunkat jelen­tettem D. Kapi Béla püspöknek és Zongor Béla esperesnek, akik öröm­mel vették tudomásul elhatározásun­kat s a már oly sokszor tapasz­talt megértő jóságuk folytán hamarosan jutottunk e célra segélyekhez. Majd Vas vármegye területén alispáni enge­déllyel gyűjtöttünk elég tekintélyes ösz- szeget. Magam is résztvettem Panker Jenő hittestvérünkkel a gyűjtési mun­kában s bár voltak szomorú tapasztala­taink, de voltak felemelő élményeink is hithűség és egyházszeretet terén. Felejt­hetetlen volt egy 14 éves fiúval való ta­lálkozásunk. Valami után érdeklődtünk az egyik városban s beszélgetés közben megkérdeztem tőle, hogy milyen vallá­si!. Ő azt sem tudva, hogy kik vagyunk, bátran, nyíltan felelt: „evangélikus, még pedig erős!“ Ez a jelenet úgy meghatott, hogy könny szökött a szemembe s bol­dog büszkeséggel szorítottam vele ke­zet, bemutatkoztam neki s jóleső érzés­sel örültünk mindketten a testvéri talál­kozásnak. Ti gyenge, gyáva lutheránu­sok, akik talán szégyeníitek a Krisztus nevét, vegyetek példát ettől a kis luthe­ránustól s ha majd mindnyájan ilyen bát­ran valljátok, hogy nem szégyeníitek a Krisztus evangéliumát, ha ilyen erős evangélikusok lesztek, akkor nem kell félteni egyházunkat. Erősen hiszem, hagy egy ilyen öntudatos ifjú nem fog reverzáiist adni egyházunk kárára. A gyűjtés tehát folyik. Már telket is vettünk 530 P-ért s van jelenleg kb. 2000 pengőnk. Az építkezéshez szüksé­ges faanyagot a hívek adják össze, mivel legtöbbnek van fenyöerdője. Az építke­zés kb. 6000 P-be fog kerülni. Azzal tisztában vagyunk, hogy még sok kell míg ezt az összeget elérjük, viszont ah­hoz közel állunk, hogy legalább a nyár folyamán tető alá juttassuk. Egyelőre ez a vágyunk, ezért imádkozunk. Híveink a maguk részéről a legnagyobb áldozato­kat is meghozzák a szent cél érdekében. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a vallásos, istenfélő keresztyén élet jövendőnk legbiztosabb alapja, ifjúsá­gunk vallás-erkölcsi nevelése mindenek- felett álló egyházi és nemzeti érdek. Egyházunk, hazánk jövendője szempont­jából tehát a legfontosabb, hogy híveink lelkét tiszta evangéliomi vallásosság hassa át s hogy ifjúságunk necsak test­ben legyen erős, hanem vallásos, erköl­csi érzésének tisztaságában is. Ezt a célt fogja szolgálni építendő ima- és ifjúsági házunk. Bízunk Istenben! Orbán Lajos ms. lelkest.

Next

/
Thumbnails
Contents