Harangszó, 1936
1936-05-17 / 21. szám
1936 május 17. HARANGSZÓ 165 Lapunk nagy tábora nevében, mely kerületi és országhatárokon túl is diadalmasan vallja a szentek egy ességét, tisztelettel köszöntjük az ünnepelt püspököt: Legyen áldott! Legyen áldás ! Tévedések a konfirmáció körül. A konfirmáció időszakában nem lesz felesleges rámutatni néhány — sajnos gyakori — tévedésre, amely a konfirmáció körül felburjánzott. Tévedés azt hinni, hogy a konfirmáció csak amolyan jelentéktelen, mellékes valami, amelynek csak szokásból illik eleget tenni. Az egyházban ekkor vonul be a teljes jogú keresztyéneknek egy ifjú gárdája. Az egyházra nézve tehát rendkívül fontos a konfirmáció. A konfirmandus előtt ekkor tudatosul igazán az, amit Isten véghetetlen kegyelme a keresztségben cselekedett vele. A konfirmandusra nézve tehát szintén véghe- tetlenül fontos a konfirmáció. Tévedés azt hinni, hogy a konfirmációban a külsőségek a legfontosabbak. Pedig az új ruhánál sokkal fontosabb a megújult lélek s az ajándéknál sokkal értékesebb az, ha az egyház előkészítő munkájából a szülői ház is mindenképpen igyekezik kivenni a maga részét. Tévedés azt hinni, hogy a konfirmáció valaminek a befejezése. Sőt! A konfirmáció — kezdet. Nem befejezése és megkoronázása a gyermek vallási nevelésének, hanem megalapozása és elkezdése a gyermek öntudatos keresztyén életének. Tehát nem elbocsátólevél, hanem kötelezvény. Mindebből pedig már magától következik az, hogy egészen éretlen gyermekek idöelötti konfirmációja helytelen, a konfirmáció elmellözése pedig a lehető legvétkesebb mulasztás. Szórvány-konfirmandusok otthona. Említettük a gyenesdiási Lelkész- üdiilö képének bemutatásakor, hogy Isten segítségével fel szeretnénk használni a gyenesdiási telepet arra is, hogy anyassentegyházunknak szórvány gondozása tekintetében tehessünk szolgálatot. Az a tervünk, hogy azokat a konfirmandus gyermekeket, akikhez lelkészeink csak igen nehezen és így is igen ritkán tudnak eljutni konfirmációi oktatás céljából, évente összegyűjtjük a gyenesdiási Ielkészüdülöben, Kapernaumban s egyik lelkésztestvérünk ott fogja őket hosszabb ideig, valószínűleg négy hétig konfirmációi oktatásban részesíteni. Felvetődött az a gondolat is, hogy hasonlóképen kellene Kapernaumban összehozni azokat a szórványban — vagy esetleg másutt is élő — felnőtteket is, kik soha sem részesülhettek konfirmációban. Mert tudjuk, hogy az élet mutat erre is eseteket. Meg vagyunk győződve afelől, hogy ha Isten segítségével sikerülni fog ezt a tervet megvalósítani, sok léleknek nyújtunk lelki segítséget s ez által némileg közelebb visszük a szórványkérdést is megoldásához. Illetve akkor nem lesz többé veszteségeink területe a „szórvány“, hanem inkább olyan része egyházunk életének, ahol bizonyságtevő lelkek hódítanak, mert érzik távollevő hittestvéreik hitének és szerete- tének a támogatását. Hogy Kapernaumban ez a szép munka megindulhasson, szükségünk van anyági segítségre is, mert ha lesznek is a Gyenesdiásra küldött konfirmandusok között olyanok, akiknek szülei anyagi áldozatot is tudnak hozni gyermekük konfirmációja érdekében, bizonvosan több lesz az olyan, aki a saját erejéből nem teheti ezt meg. Ezekre gondolva bizalommal kérjük kedves olvasóinkat, hogy szives adományaikkal járuljanak hozzá ennek a munkának a megkezdéséhez. Ha 500—600 pengőnyi adományt sikerül összehozni, akkor a iövö tanévben megkezdi a gyenesdiási Kapernaumban a konfirmandusotthon is a maga működését. A szórványügy anyaszentegyházunk- nak még ma is egyik fájó. vérző sebe. Tegyünk meg mindent s hozzunk meg minden áldozatot azért, hogy a szórványkérdés mindnyájunk ügye s egyúttal mindnyájunk boldog büszkesége is legyen! , A kapernaumi konfirmandusok részére szóló adományokat az adakozók Menyhár István evangélikus lelkész címére Keszthelyre küldjék. A befolyó adományokat annak idején a „Harangszó“ hasábjain fogjuk nyugtázni. Dr Deák János. Tudjuk-e a MtatyánKot ? Egy amerikai egyetemi tanár 433 egyetemi hallgatóval leíratta a Miatyánkot. A diákok 52%-a hibásan irta le az Úrtól tanult imádságot Egyik-másik durva hibát is ejtett Pl : „Bocsásd meg a mi mindennapi kenyerünket“. Vagy: „Ne vigy minket kísérteibe, de szabadíts meg az üdvösségtől". Hányszor bánunk mi is méltatlanul a Miatyánkkal Hozzáteszünk vagy elveszünk belőle. Kiforgatjuk Pedig a Miatyánk nemcsak imádság, hanem Isten Igéje is, amelyet pontosan a bibliai szöveg szerint kell imádkozni! járnak ezek a népek mi előttünk? Amit én a mi világunk diadalának csodáltam, az itt hatványozott mértékben s fejlettségben szolgálja a közt...! Hol van kerékkötés...?! Szemfényvesztőén rohan az előretörés...! Minden csupa élet... lüktetés...!! Natáliában ez ellentétes hatások lázadást, elkeseredett küzdelmet idéztek elő. A hatásokra felsajgó érzéseit fogta a tizennégy esztendős neveltetettség. Követelte jogait s igyekezett a tátongó szakadékokat megnyugtatóan magyarázni. A tizennégy évi vezetésben, irányított fejlődésben nyert adottsága odatapasztotta a moszkvai eszmeterülethez s nehezen engedte, hogy belesodródjék idegen elvek uralma alá. Mint a gummi- szallagon körbe forgatott lapda, úgy nyulongtak gondolatai kifelé... mindig merészebben... mindig messzebben a nyugati kulturvilág levegő egébe... mígnem valami ismeretlen kérdés előtt megtorpan a gondolkodás és visszahull régi önmagába... s hazugságnak látott mindent, mellyel ámítják az ostoba népet... Minden szépség csak vékony máz, melyet ha levakarunk, helyéről eiöbuggyan a nyomorúság...! A tépelödés, harc kimerítette s elaludt. . Erősen esteledett, mikor felébredt. Még mindig fáradtnak érezte magát. Alex már dörömbölt az ajtón. — Siess, Lohenál már együtt van a társaság s hamarosan kezdik a tanácskozást... — kiáltja izgatottan. Natália felpattan s rohan. Nem akar egy szót sem elmulasztani a tanácskozásból. Hisz róla lesz szó... Páris rendőr- hatósága ő róla tárgyal... Szerfelett izgatta az ügy... Micsodává emelkedett személye, hogy hatóságok foglalkoznak vele hivatalos formák között...! Hurkot fonnak neki, hogy megfojtsák... Kiváncsi, hogy fognak hozzá - ? Mit tudnak felőle? Van-e sejtelmük róla, hogy már itt van? Hangerösítöt szereltek a padló alá... Csodálatos! A szerkezet lehozta a társaság hangját a pincébe, mintha csak ott ültek volna köztük. Rujeffben megnőtt az önérzet... Az ö müve ez... Vérébe szállt a dicsőség s emelt fővel, letompított hangon köszönti Natáliát. Natália lelkendező kéznyujtással üdvözli: — Nagyszerű ember a mi Rujeffunk. Odaültetett bennünket ellenségeink asztalához. Itt hirtelen átömlött rajta, mint forró olaj az Ige: Szeressétek ellenségeiteket! Megrázta magát, mint mikor bogárféle repül az ember fülébe s csak nehezen lehet kimászásra bírni. — Ez Rujeffra vall... — Legyez Alex az érzékeny szívnek. Rujeff bólogat, mint a Dalai Láma, mikor közönséges embereknek megoldhatatlan kérdésekre ad feleletet. Nem átallotta azért magas helyzetéből szenvelgős pillantást vetni Natáliára, hátha a magaífból jövő szemeket melegebb megértéssel fogadta. Rujeff azonban nem tudott igen erről megbizonyosodni... Natália mással volt elfoglalva. Sürgette a pincébemenést... Alig birt magával izgalmában. Lent is vannak már. Natália úgy bújik át a keskeny nyíláson, mint a menyét. Fogja is már a kagylót. Csodálatos, mintha fent volna a szobában. Még a suttogást is hallja. Most sóhajtozik valaki. Alighanem a herceg. — Csend! — inti őket. Alex és Rujeff is fog egy-egy kagylót. — S te orosznak gondolod a leányt, kegyelmes uram? Ezt a rendőrfőnök kérdezte. —' Határozottan orosz s nem viskóban született. Orosz előkelőség árad egész lényéből. — Vettem észre! — mondja nevetve Lohe — de kétlem, hogy ez az előkelőség Moszkvából jött volna...! — Akárhonnan jött, de orosz. — Állapítja meg határozottan a herceg. — Orosz élet minden mozdulatában...! Orosz levegő zihál lehölletében is. Natáliának feldobban a szíve, hogy leszorítja mellét, fél, hogy odafent meghallják. — Ki az ördög ez a herceg? — Tör ki Rujeffból. — De beléje vágom a késem, ha a közelébe jutok... — Csend, a rendőrfőnök beszél!... — Szól erélyesen Alex. (Folytatjuk.)
