Harangszó, 1936

1936-04-12 / 16. szám

HARANOSZÓ 123 1936 április 12. ófeléje fordul. A Krisztus feje fölött össze­futó gerendázat, a mögötte levő nagy ablak, az ablak fölötti fafaragásos iv mind arra való, hogy minél jobban kíemelődjék az ő szent alakja. Az eredeti képen a három ab­lakon keresztül a magvetőről szóló példá­zatban szereplő utszéli köves és jótalajt lehet látni. A kép azt a pillanatot ábrázolja, mikor az Ur Így szól: „Bizony mondom néktek közületek egy elárul engemet“. A tanítványok pedig kezdik találgatni: „Én vagyok-e az Uram ?" A festő az egyes tanítványokon mindent kifejezett, amit a szentirás róluk tudni enged. Figyeljük meg röviden Dalról jobbra haladva. A balszélső álló alak Bertalan, vagy Natá- nael. Eles szemű ember, aki az első találkozáskor felis­meri Jézusban a Krisztust. (János 1, 50 ) Ez látszik a ké­pen is. Bertalan kö­rülbelül tudja már ki az áruló: félszeme Judásra néz. Máso­dik alak az ifjabb Jakab Testvére Má­ténak (jobbfelől szá­mított harmadik alak), meg is látszik rajtuk a hasonlóság. Harmadik az ősz András. Megállapo­dott, komoly tanít­vány, aki annak ide­jén biztos léptekkel vezette testvérét, Pétert, a Krisztus­hoz. Ez a megin­gathatatlan határo­zottság látszik rajta a képen is. A negye­dik alak Péter. Fehér feje áthajol János­hoz és súg néki valamit. Mintha már ter­veket eszelne a Krisztus megmentésére. Ebben benne van Péter gyors elhatározásu, lelkes, tennivágyó természete. Egykori le­írások szerint a művész azért helyezte Pétert Judás mellé, mert érzékeltetni akarta, hogy ennek a két embernek egyformán nagy volt a bűne. De Péter fehér feje a Judás fekete feje mellett arról beszél, hogy keresett a bűnére bocsánatot, tisztulást. Következik Judás alakja, amelyre a mfi­Az utolsó -vacsora. vész különös gondot fordított. A tanítványok galileai csoportjában ő az egyetlen judeai, azért olyan fekete. Mozdulatán látszik, hogy mint tetten ért gonosztevő felüti fejét a Krisztus szavára: „Egy közületek elárul engemet“. Judáson erőt vesz a leleplezettek izgalma: könyökével feldönti a sótartót. De annál görcsösebben markolja meg a pénzes zacskót. Leonardo da Vinci eszten­dőkig kereste az embermintát, az úgyneve­zett modelt, aki után megfesse Judás alakját. Egyszer talált egy iszákos csavargót, aki eszelős gyönyörrel szorongatta a pálinkás poharat. Ezt a moz­dulatot a művész azonnal lerajzolta s ez látható a képen Judás kezén. S mi­kor a csavargóval közölte, hogy sze­retné róla megfes­teni nagy képe szá­mára Judást, az fáj­dalmasan a szemébe nevetett. Akkor látta a művész, hogy évekkel ezelőtt ugyanerről az alak­ról festette le Jézust. Akkor még tiszta arcú ifjú volt, azóta elzüllött. Jézus jobbján ül János a szeretett tanítván''. Arcán fáj­dalom. Ő viseltetett a legmélyebb egy­üttérzéssel Jézus iránt. Tudjuk, ő az egyetlen, aki a ke­reszt tövében is ott állott. Jézus balján ül az idősebbik Jakab, János testvére. Ar­mely megértené az emberek bánatát és kérlelhetetlen kegyet­lenséggel rohan tova a sötétségben... nyugatnak... Páris felé. X. FEJEZET. Párisban már várták őket. Közvetlenül a rendőrfőnöknek, Lohenak magánháza mellett vettek ki nekik lakást. Kibérel­ték az egész házat. Az emeletet berendezték a három férfinak s a földszintet Natalia foglalta el. A sejtek vezetői bámulatos hozzáértéssel és ügyességgel intézték az elvtársak betelepülési ügyét, hogy egy-kettőre otthon érezték magukat. Natáliát Páris megbíivölte. Néhány nanig eszébe sem ju­tott, miért is küldték ide. Élvezte a várost. Egész nap az utcá­kat járta s este színház..., kávéház..., bár... Vele tartottak Óvári és Alex is. Rujeff a házat őrizte. Modorával nem igen mutatkózhatott előkelőbb körben s maga is jobbnak látta ott­hon tartózkodni. Az ő közbelépésére úgy is már csak a terv végrehajtásánál lesz szükség. Eleinte csak megtette, de napok múltán, mikor mindig ugyanazzal a hírrel jöttek haza, „nem történt még semmi“, türelmetlen lett s kezdett gyanakodni. Nem szerette a hosszú előkészületeket s minden késlekedés gyanús volt neki. Gyávaságnak minősítette. Meg is mondta társainak. Natalia azonban könnyen leszerelte. Megértette vele, hogy nem lehet fejjel a falnak rohanni. Ki koll tapasztalni a helyi körülményeket, meg kell ismerkedni a viszonyokkal, kissé Páris levegőjébe kell magukat beleélni, csak úgy foghatnak munkájukhoz. A legkisebb ügyetlenség, tájékozatlanság bait hozhat. Rujeff megértette. Az elmúlt napok azonban mégis hoztak eredményt. Meg­tudták, a rendőrfőnök harmincöt év körüli ember. Rendkívül óvatos és eltökélt szándéka, hogy gátat vessen a kommunista szervezkedésnek. Kitűnő kémszervezete van. Már azt is tudja, Natalia és társai úton vannak s ép ö rá pályáznak. Figyelteti is őket minden keleti határállomáson, de, az első csatát elvesz­tette. Akiket figyeltet, itt vannak tőszomszédságában és ássák lassan személye közelébe a futóárkokat. Jó gondolat volt a fő­nök szomszédságába jönni, ha mindenhol, de itt nem keresik őket. Lohe estéinek legnagyobb részét egy bárban szokta töl­teni s ez a felfedezés képezte Alex tervének legelső támpontját. Natalia, mint énekesnő fog fellépni a bárban, hogy ez úton a rendőrfőnök közelébe férkőzzön. Barátságot köt vele s a többi már gyerekjáték lesz. Meg is beszélte társaival tervét s egy­hangú beleegyezésre talált. Rujeff örült, végre valahára mégis megindulnak. A bártulajdonossal összeköttetést szerezni, nem volt ne­héz. Alex elintézte. Megnyerő előkelőségével egy csapásra megnyerte az ügynek s szentül hitt a nagy kasszasikernek, melyet Natáliának, ismeretlen csillagnak megjelenése fog fel­idézni. Alex Natalia kísérője gyanánt szerepelt. Izgató színek­kel tudta lefesteni az útban levő énektüneményt s a hangos reklámra felfigyelt a város előkelősége. Néhány napig nem beszéltek másról, mint az ismeretlen Natáliáról. A nem látott ismeretlen, kiről csak a duzzasztó hír hozza a színes jelentéseket, rendszerint feszültségben tartja az embereknek azon körét, melynek az életben komolyabb dolga nincs, mint várni napról-napra a kiabáló szenzációkat. Páris­ban nagy tömegét találjuk ennek a társadalmi osztálynak. Ezek vagy gazdagok, de már csúsznak lefelé s csak idő kérdése, mikor szakad nyakukba a koldustarisznya, vagy a lejtő aljára jutottak s a hiszékeny emberek bőrére játszák a gazdagot. Lel­kében é kettő teljesen egyforma szerkezetű. Szeretik az életből azt, ami könnyű tarkaságban a felszínen röpköd s utálják a gond és "felelősségektől megnehezült komolyságot, mely a mélyre visz. Külső helyzetük csak időben tér el egymástól. Az egyik már koldus és ámítja a világot, a másik még nem koldus és ezt az életet ámítja. Máskülönben ők jelentik a jó modort és az előkelőséget. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents