Harangszó, 1936

1936-04-05 / 15. szám

27. évfolyam. Alapította i KAPI BÉLA 1910-ben Laptulajdonos Ounántúli Luther -Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatac8ekkazámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával. A második hitágazat lutheri magyarázata a kiskátéból. 15 szám. A Harang»*6 ■lerkeaztő-kiadóhiTatala : QYÖR Q., PeMfi-tér 8. Klöfixetóai árit: negyedévre 1 P 28 fülét, félévre 2 P ** fillér, egy évre 4 P 80 fillér Ooportos küldéssel I0*/a-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Miért sirt Jézus? És mikor közeledett, látván a várost, sira azon. Lukács 19:41. V irágvasárnapján szokatlan lát­vány tárul elénk: a síró Jézus. íme, a férfiasság eszményképe sir. Aki Jeruzsálem leányainak részvét­könnyeit ezekkel a szavakkal há­rította el magától: „ . . Ne sirjatok énrajtam, hanem ti magatokon sir­jatok és a ti magzataitokon...“ íme, most ö maga hullat forró könnyeket. Miért sirt Jézus? A könny emberi érzések néma s mégis beszédes tanúja szokott lenni. Keresd hát, kutasd hát, miért szoktál sírni te? Sírsz anyagi romlásod felett. Az Ur Jézus nem sirt szegénységé­ben, mert azt mondotta: „Mit hasz­nál az embernek, ha az egész vilá­got megnyeri, lelkében pedig kárt vall“. (Márk 8:36). Sirsz kenyérgondok miatt. Az Ur Jézus, aki azt mondotta magáról, hogy „a rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az ember fiának nincsen fejét hová lehajtania“,. . akinek társasága gabonafejeket kénytelen szaggat­ni, hogy éhségét csillapítsa, nem sirt, hanem azt mondja: „Ne ag­godalmaskodjatok... mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek“. (Máté b). Sirsz testi betegség kínjai között. Szenvedett-e valaki többet testileg- lelkileg az Ur Jézusnál, mégis csak vércseppek tündökölnek a keresztfán. Sirsz a hálátlanság miatt Fizet­tek-e valakinek e világon nagyobb hálátlansággal az emberek, mint az Ur Jézus Krisztusnak, mégis szeretettel néz le hálátlan tanítvá­nyaira, hiszen maga mondotta; „Ha azokat szeretitek, akik titeket sze­retnek, micsoda jutalmát veszitek ?“ (Máté 5:46). Sirsz, mert ellenségeid körülvesz­nek és ellened törnek. Volt-e valaha több és ádázább ellensége valaki­nek, mint az Ur Jézus Krisztusnak, mégis a keresztfán Így imádkozik értük: „Atyám bocsásd" meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek". (Lukács 23:34). Sirsz, mert elhagytak azok, akik szerettek és egyedül maradtál. Gon­dolj a passióra s benne a gyáván megfutamodott tanítványokra, Judás árulására, Péter tagadására. Gon­dolj az Ur Jézusnak a kereszt­fán mondott eme szavaira: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem“... és keress könnyeket az arcán: nem találsz egyetlen cseppett sem. Sirsz i igasztalanul és reménytelenül kedveseid sírja felett. Az Ur Jézus Krisztus is megsiratta barátját, a meghalt Lázárt, de letörült köny- nyei után, mennyei Atyjában való gyermeki bizalommal, uj életet fa­kasztott s ebből a sírból és az Ő sírjából, az Arimathiai József szik- lasirjából azóta is örökkévaló dia­dallal kiáltunk: „Halál, hol a ful­lánkod, pokol, hol a diadalmad,.. hála az Istennek, aki megadta ne­künk a diadalt, a mi Urunk, a Jé­zus Krisztus által (1. Kor. 55:57). Vagy sirsz hazád miatt. Mit si­ratsz benne? Vagyonodat, kényel­medet, nyugdíjas jó állásodat, vagy talán feldultcsaládi fészkedet, kedves rokoni, baráti kötelékeket? Magyar hazádért dobogó szived azt suttog­ja, hogy az Ur Jézus Krisztus ha­záját siratta. Igazad van, de ha mé­lyebben vizsgálod a virágvasárnapi evangéliumot, meg fogod látni, hogy hazájának, nemzetének bűneit siratta, amely bűnökért el kellett pusztulnia. Sirtál-e már bűneid miatt? Sirtál-e már azért, hogy bűnös életeddel másoknak is kárt okoztál ?! Sirtál-e már azért, hogy megér­demeltük az Urnák Ámos próféta által igért büntetését: „Mert ime, ...szétrázom Izrael házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak.. “?! Sirtál-e már azért, hogy népünk még ma sem érti meg a virágva­sárnapi evangéliumot és nem becsüli meg, nem akarja meglátni, megis­merni a megpróbáltatás napjait, azoknak a taniiásait, melyek a jö­vendőbékességére valók?! (Lukács 19:42). Sirtál-e már azért, mert ma is idő­szerű az Ur Jézus Krisztusnak pa­naszos kiáltása felénk, magyarok­hoz... „hányszor akartam egybe- gyüjteni a te fiaidat... és te nem akartad“ ?! Ha mindezért nem sírtál, akkor áll ki reménységed virágvasárnap­jának a diadalmenetéből, menj fel önvizsgálatod kilátóhegyére, nézz bele a magyar jövendőbe, lásd meg bűneidet és sirasd meg keservesen, hullass annyi könnyet, amennyi elég ahoz, hogy látható bűneid szé­gyenfoltját lemossa szivedről, azu­tán vidd oda nagyhéten szivedet az Ur oltára elé, ott majd az éretted is a keresztfán meghalt Ur Jézus Krisztus megváltó vérével lemossa róla láthatatlan bűneidet is, hogy belőled, a siró emberből húsvéti hallelujával örvendező uj ember lehessen ! Egyed Aladár. MINDEN A TIED . ..?! Tied a fény, a kincs, a pompa, Fény, mely sugarát reád ontja, Körülötted minden élvezet — S nem hajtod meg soha térdedet. Minden a tied élsz és virulsz, De az Úr előtt majd hogyan pirulsz ? Ha lábad a sir felé siet, Mondd csak: mi tesz akkor a tied ? Szirti János. 1936. áorilis 5.

Next

/
Thumbnails
Contents