Harangszó, 1936
1936-01-05 / 2. szám
12. HARANGSZÓ 1936 január 5. munkássága egészen példátlan a világtörténelemben. Több, mint 350 nyomtatott mü és 4000 magánlevél maradt utána. E tekintetben messze mögötte marad még a nagy Augusztinus is, a maga 232 könyvével. Luther müveinek első teljes gyűjteményének kiadását születésének 400 éves fordulója emlékére 1883-ban kezdték el Weimárban. Ez a sorozat 88 nagy kötetben körülbelül 65.000 oldalon foglalja egybe a nagy reformátor irodalmi munkásságát. Luthert könyvei megírásánál nem az írásmüvészet szempontja vezette. Szolgálni akart, nem gyönyörködtetni. Sem szándéka, sem ideje nem volt arra, hogy művészileg kicsiszolja a maga mondatait. S mégis művészi alkotások az ö írásai. Nemes egyszerűség és csodálatos kifejező készség, játszi könnyedség és hatalmas erő van bennük. Nyelvezete néha pajzán, mint a szökellő gyermek vidám kacagása, máskor félelmetes komorsággal dübörög, mint a végítélet szekere, néha halkan zenél, mint a lágy esti szellő, máskor harsogva zúg, mint a vihar orgonája, néha simogat, mint a puha anyai kéz, máskor vág, mint az éles szablya kemény pengéje. ■— A reformáció gyors elterjedésének egyik mun- kálója éppen Luther harsány szava és hatalmas erejű tolla volt. Luther művésze volt a verselésnek is. Szerinte egy jó vers jobban megragadja a lelket, mint Cicerónak és Demos- thenesnek leggyönyörűbb szónoklata. Maga is számos verset írt. A költészet mezejére sem azért Ié- pet, hogy babért tépjen magának, vagy másnak: itt is szolgálni akart. S ha költeményei nem tartoznak is a világirodalom hivatott költő-királyainak versremekei közé, a hasznos lelki szolgálat mellett művészi érték is van bennük. Első költeményét két vértanú emlékére írta, akiket 1523-ban Brüs- selben megégettek. Még legújabban is fedeztek fel Gothában egy tőle származó költeményt, amelyet Bölcs Frigyesről írt. Fordított több középkori éneket s lefordította német versalakra a 12, 14, 46, 67, 130, 128. zsoltárt. Irt verset a 10 parancsolatról és a Miatyánkról is. Fordított néhányat Aezopus meséiből is. A költeményírás terén leghatalmasabb és örökértékű alkotása az Erős vár a mi Istenünk, amelyet 1527-ben, vagy 1528-ban írt. Hogy milyen alkalomból, azt nem lehet bizonyosan megállapítani. Ám bizonyos, hogy birodalmak hullhatnak a pusztulásba, évezredek pereghetnek alá az idő orsóján, híres művészi alkotások válhatnak semmivé, de míg evangélikus ember lesz a világon, addig mindig zengeni fog ennek a gyönyörű himnusznak hatalmas bátorító dallama. Ma már közel 200 nyelvre lefordítva éneklik ezt az éneket szerte a világon. 1525-ben jelent meg egy énekeskönyv s abban már 24 Luther-éneket találunk. A mi dunántúli énekeskönyvünkben 10 ének található Luthertól, köztük két gyöyörű karácsonyi ének: Mennyből jövök most hozzátok, amelyet 1535-ben és Mennyből jővén az angyalok, amelyet 1542-ben írt a reformátor. Luther művésze a zenének is. Isten igéje mellett ifjúkorától fogva a „szent muzsiká“-:t becsülte legtöbbre. A vokális zenét, vagyis az éneket szerette legjobban. Többször beszél arról, hogy mennyire fel tudja üdíteni, el tudja pihentetni egy-egy szép ének. De művelte a hangszer zenét is. Ha elővette szeretett hangszerét, a lantot, ahogy maga mondja — „elfutottak az ördögök“. Odahaza családi körben, övéi és meghitt barátai jelenlétében gyakran felhangzott Lutheréknál a szent muzsika s ilyenkor gyönyörködtető és építő házi hangversenyek szintere volt a boldog hajlék. A zenének nemcsak élvezője és előadója volt, hanem maga is szerzett zenedarabokat. Több szép korálja közül első helyen ismét az Erős várunk dallama kíván megemlítést. Énekeit kimondottan gyülekezeti használatra szerzetté. Bár nem ő aí első, aki bevezette a gyülekezeti éneket, de ő az első, aki annak állandó és rendszeres helyet biztosított az istehtisz- teletben. Hálával gondolunk Luther nagy zeneszeretetére. Hogy meglátta benne Istennek egyik legcsodálatosabb ajándékát és beállította azt az Isten dicsőítésének szolgálatába. Hogy az istentiszteletről nem szaggata le a liturgikus, zenei elemeket. Egyházunk Luther szelleméhez akar hű maradni abban is, hogy a zenei elemektől majdnem teljesen megkopott magyar evangélikus istentiszteletet liturgikus elemek beiktatásával ismét közelebb akarja vezetni az eredeti lutheri istentisztelethez. Luthernak a gyülekezeti templomi zene iránti szeretete nélkül ma szegényebb volna a világ Walther Jánosnak, Bach Sebestyénnek és a lutheri egyházi zene többi kiváló művelőjének zenei alkotásaival. Luther egészséges művészi felfogására vall az is, hogy a művészetet nem tartotta öncélnak, hanem eszköznek magasabb célok Szolgálatára. A művészetben is mindig azt nézte, hogy mi az ami épít s így alkalmas Isten dicsőítésére és a lelkek javának münkálá- sára. Mindent ebből a szempontból értékel. Mikor megáll a kölni és ulmi székesegyházak hatalmas hajójában, nem a roppant méretek szédületes vonalai és művészi díszítések cirádái ragadják meg, hanem megállapítja, hogy ezeknek a templomoknak rossz az akusztikája a hallási lehetősége, tehát nehéz bennük Istennek és a lelkeknek szolgálni Szerinte a képek is csak arra valók, hogy ábrázolják s érthetőbbé tegyék Isten igéjét. S szerinte a költemény, zene és ének is csak arra való, hogy építsen, azaz Istenhez emelje a lelket. — Az evangélikus ember szeresse a szépet, de csak azt, amelyik lelke javát szolgálja s csak annyiban, amennyiben Isten dicsőségére élhet vele. Lutherról azt mondották ellenségei, hogy úgy énekelte bele tanait az emberek leikébe. Az énekes Luther népe legyen énekes nép! Templomában is, otthonában is!! Szabó József. (Kővetkező cikkünk cime: Luther, mint az evangélikus ember példaképe.) Az eislebeni András-templonPa szószékkel, ahol Luther utolsó prédikációját tartotta 1546 febr. 15.-én. Néhány apróság Németországból. Mindenki hálás lehet az Istennek, ha életének rövidebb vagy hosszabb szakaszát külföldön töltheti el. Uj világba kerül az ember, ahol sok minden mást lát, mint odahaza. Látni embereket, akik egészen máskép élnek és gondolkoznak, mint mi és dolgokat, amelyek láttán nem lehet mást tenni, mint nézni és — csodálkozni. Hadd mondjak most el néhány egyszerű dolgot, amelyek talán jelentékteleneknek látszanak, de engem megállítottak egy pilanatra s gondolkozásra kényszerítettek. *** Nürnberg. „Evangélikus nap“-ot tart az itteni gyülekezet, amelyre mi külön- vonaton érkezünk. A nagy város összes evang. templomaiban hangzik az Ige az óriási tömegekhez. Amikor Meiser püspök az istentisztelet után kíséretével elhagyja a templomot, óriási emberáradat várja, hogy még egyszer láthassa .szeretett főpásztorát, aki a „hitvallási front“ egyik legnagyobb harcosa. S amikor a püspök autóján el akar távozni, megkapó jelenetek játszódnak le: a hivek serege nem engedi elindulni a gépkocsit. Eléje állanak, hátul meg húzzák visszafelé! A sofför egészen tehetetlen a „szeretet erejével“ szemben. Az emberek lelkesedése határtalan. Karjuk levegőbe lendül,
