Harangszó, 1936
1936-03-29 / 14. szám
106 HARANGSZÓ 1936 március 29. Aztán jött a háború, amelynek borzalmas-véres összetörettetésében meglátta az ember, hogy mit ér a tudása. Hogy az istentelen ész csak pusztulásba dönt. Megingott a megingathatatlannak vélt sziklatalaj. A heltyke nyilatkozatok elhallgattak. Az emberek igyekeztek újra megkeresni az Istentől „egyszer vettetett“ régi igazi sziklafundamentu- mot, mely a Jézus Krisztus. Ma — Istennek legyen hála — ott tartunk, hogy a régi szabadelvű és észelvű keresztyénség mindinkább helyet ad a jobboldali, hivő-imádkozó, bibliai krisztusi teljes keresztyénségnek. Amelynek számára isteni kijelentés az ige, létkérdés a kegyelem és megváltó a Krisztus. Ma már sértés-számba megy nálunk, ha valakiről azt mondják, hogy szabadelvű vagy az észelvű vallásosság hive. Dr. Fosdick amerikai protestáns pap, akinek több könyve megjelent magyar fordításban is és aki a szabadelvű keresztyénség világhírű képviselője volt, nemrégen egy prédikációjában keményen megostorozta a szabadelvüséget és nyíltan kikötött a jobboldali hivő keresztyénség mellett, nem törődve azzal, hogy az amerikai szabadelvű körök ezzel árulónak bélyegzik. íme, két jel a sok közül. Szívemre szorítom a bibliát, élő hittel leborulok Krisztusom elé, mondván: „Én Uram és én Istenem.“ Sz. j. Ne ölf! Az Egyesült Államokban évente átlag 11.000 gyilkossági, 23.000 öngyilkossági, 36.000 automobil, 4.000 koraszülési anya haláleset és 700.000 koraszülött haláleset van. svéd s egy finn fiatal lelkész, azonkívül öt hazai teológus is a lelkészeken kívül s voltak — mivel hely még maradt — nem lelkészjellegű vendégek is a mi nem kis örömünkre. Már ezekben az időkben is kitűnt kettő: az egyik az, hogy szerény szeretetintézményünk nagy hiányt pótol, hiszen többen érdeklődtek még az iránt is, hogy nem marad-e még szeptemberben is nyitva az „Üdülő?“. A második pedig az a megállapítás volt, hogy minél előbb gondoskodni kellene a telep kibővítéséről és bizonyos értelemben vett modernizálásáról is. A kérdés csupán az volt, hogy lehet-e olyan összeget mozgósítani, amelynek segítségével ezt a tervet meg lehetne valósítani. Isten kegyelme lehetővé tette számunkra azt, hogy részben több helyről nyert adományokból, részben más jellegű segítséggel gondoskodni lehetett arról, hogy a régi épület átalakíttassák, azonfelül pedig egy új szárnnyal kibővítessék. Miután ennek a tervnek keresztülviteléhez megkaptuk az egyetemes felügyelő úrnak, illetve az egyetemes közgyűlésnek a hozzájárulását, az építkezés meg is indulhatott Kalmár Zoltán nagy- kanizsai egyházfelügyelő és építészmérnök tervei és vezetése mellett. Nem térhetünk ki itt ennek az új épületnek részletes leírására, csak megemlítjük, hogy a régi szárnyat kibővítettük egy fürdőszobával s a szükséges mellékhelyiségekkel. A hozzá épített új szárnyon elhelyeztünk kilenc lakószobát, egy fürdőszobát s mellékhelyiségeket. Végül a két épületszárnyat összekapcsoltuk egy tágas, üvegezett verandával, amely nemKíbőviílt a „Kapernaum“. A Harangszó kedves olvasóközönsége előtt ismerős már a „Kapernaum“, mint a gyenesdiási lelkészüdülő biblikus neve. Az 1934. év nyarán nyílt meg egyházunknak ez az egyik legújabb szeretet- intézménye. A régi kúriaszerű épület — annak idején bemutattuk a képét a Harangszóban — a szükséges mellékhelyiségeken kívül hat szobát foglal magában, ebben nyert elhelyezést az „Üdülő“ egy körülbelül 5400 négyszögölnyi nagyságú kert közepén, Gyenesdiásnak egyik kiemelkedő s pompás kilátást nyújtó pont- ján. Az első évben 37, a másik évben is ugyanennyi vendége volt a „Kaper- naum“-nak. A vendégek között volt egy A. kibővíteti Kapernaum. A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 10 Natalia tágranyílt szemmel hallgatja a csatát. Rémület borsódzik végig a hátán. A viskóban elhamvadt hangok sikoltoznak fel benne. — Megdöglenf... ez... ez volna az óhajom... Csapj fejbe öklöddel..., zúzd be a koponyámat s áldlak... hallod?... Az életundornak ez a kirohanása dermesztőleg hatott. A szívek dobogása is megállt. Gyönyörrel dobnák el maguktól az életet, csak szabaduljanak a nyomorúságtól... Micsoda utálatot érezhet ez a nő a szovjettel szemben!?... Rujeff felugrik s hápog, valami rettentőt akar mondani, ökle ütésre is kész, de Natalia közbeszólásával mindennek elejét veszi. — Hálátlanok vagytok, asszonyok! A szabadság kedvéért még éhezni is kell tudni!... — Legyek rab, de enni adjanak s a gyermekeimet adják vissza. A gyermekeimet!... Kétségbeesett kiáltása volt ez az asszony mélyén égő fájdalomnak. — Szabad vagy, — ordítja magán kívül Rujeff, — nem érted? Szabad vagy, te barom... szabad vagy!... Alex ijedten hunyja le szemét, jobb szeretné, ha se nem látna, se nem hallana. Óvári idegesen rágja szájaszélét s fülét vakarja. Az asszony felkacag, csak úgy harsog a kupé. A kacajból röpköd a gúny, mint a lobogó fáklyából a kátrányszag. — A szovjetben egyet szabad, a moszkvai néhány naplopóért verejtékezni, ezt szabad, de aki mást próbálna, annak!... Ez a mi szabadságunk! Rujeffnek vérbe fut a szeme. Érzi, a vitatkozáshoz nem elég a bozontos szemöldök s ez a ráeszmélés nagyot hasít hiúságán. — Leváglak!... — ordítja s emeli öklét. — Te buta!... — Szégyeld magad, Rujeff! — kiált rá Natalia. S a nagy darab ember félre megy, mint a komondor, kit oldalba kapott a puli. — Alkalmazkodni kell a viszonyokhoz — igyekszik Natalia meggyőzni az asszonyt — s minden másként lesz, ha már gyökerében értik meg a népek az új rendet. — Az éhezést nem érti meg a nép soha. Megértik a korbácsot, a börtönt, de a koplalást nem. Megértik azt is, hogy butának nevezik olyanok, kiknek vajmi kevés közük van az észhez, mert tudják, hogy a bárgyuságnak meg kell bocsátani, de az éhezés olyan állapot, melyen megtörik minden jóindulat s a legkeményebb fegyelem is. A jóllakott emberrel meg lehet értetni a leglehetetlenebb elveket is, de az üres gyomor véres gondolatokat sugal. Vigyázzanak..., vigyázzanak odafent Moszkvában!... Rujeff az éles ütés alatt szinte megrogyott, morog valamit az asszony letartóztatásáról, de Natalia intésére eloldalog, mint a korbáccsal megvágott kutya. Megy kifelé. Dühtől lángoló szemét az asszonyra szegezi... nézi egyre..., amint megy hátrafelé..., már csak a szemefehérje látszik... Az asszony is nézi... egyre tágul a szeme s úgy bámulja Rujeffet. Feláll s előredőlt testtel bámulja... Világosodik agyában..., ezt az embert ismeri. Undor ül arcába s elszántság, hogy utána vesse magát. Szeme pillantása egyre sötétebb lesz, de annál villo- góbb a belőle elvillanó keserűség s harag. Megindul, de Natalia megfogja kezét s leülteti maga mellé. Beszél neki s megnyugtatja. Csodálatosan ért a nyelvén. Eltorzult arca kisimul s megtetszettek rajta a hajdani szép, finom vonások. Alex ámulattal figyelte ezt az átváltozást. Uj világ merült elő ez arcon. Más emberré lett az asszony. Az előbb még a züllés viharában megtépett nőt láttuk benne s most előkelőség árad minden mozdulatából. Alex valósággal tanulmányozta az asszony arcát. Érdekes példánya ez azoknak, kik a két ellentétes világnak érintkezési felületei között szoronganak. Múltjukat nem hoz-
