Harangszó, 1935
1935-03-17 / 12. szám
1935 március 17. HARANGSZÓ 93. mi több, magához tudja vonni a római katolikus magyarságot is. És ezt nem számításból teszi, hogy a protestáns magyarságot magához kösse, hanem mert így diktálja a nagy szíve, ö Istenét nem embertársai iránti gyűlölettel akarja szolgálni. Csak egy római katolikus magyar előzi öt meg ebben, nagv őse, Zrínyi Miklós a költő és csak száz év múlva akadnak követői Deák Ferencben, Beöthy Ödönben és társaikban. Még csodálatosabb Rákóczi viszonya a jobbágysághoz. A 17. század küzdelmei európaszerte az uralkodó osztályok háborúi voltak. A jobbágy csak terhüket érezte. A harcoló csapatok felgyújtották házát, elhajtották marháját, élelmezte őket, fogatot adott a vonuló csapatoknak, végezte a várak körüli munkát. Mindez elviselhetetlen terheket rótt reá. Viszont vele senki sem törődött. Csak kötelességei voltak jogok nélkül. Nem csoda, ha gyakran súlyos jobbágylázadások törtek ki, az elnyomott nép felszabadult szenvedélyei vidékeket borítottak vérbe. Az uralkodó osztályok végül leverték e lázadásokat és kegyetlen bo- szút álltak, anélkül, hogv okaikat kutatták és megszüntették volna, liven előzmények után megható az a hűség, amellyel a jobbágyság Rákóczi mellé állt és mellette kitartott. Nemcsak a magyar, hanem a rutén és tót jobbágy is. Bizonyára 'része volt ebben a bécsi kormány kíméletlenségének is, amellyel a régi terhekhez csapott új fogyasztási adókat behajtotta, a parasztlegényeket katonáknak összefogdostatta, de pusztán ez nem ad kielégítő magyarázatot ehhez a jelenséghez. Mélyebbre kell szállnunk a népiélekbe, ha tisztán akarunk látni. Mint a tömegek minden megnyilatkozása, félig öntudatlan, ösztönszerfi volt ez is. A nemzet e legalsóbb, legszélesebb rétege ösztönszerűen megérezte, hogy forint! A százszorannyi öröklöttnek, vagy ajándékba kapottnak nincsen annyi gyönyörűsége. Talán, mivel kevesebb a csábíttatá- suk, vagy mert olyan mérhetetlenül szerelmesei a földnek, a falusi emberek között aránylag sokkal gyakoribb a takarékosság és a szerzési ösztön. Hogyan tud az takarékoskodni, ha egy darab földet meg akar szerezni, az árát előteremteni! Több ilyentől kérdeztem, mikor ilyen alkalommal úgyszólván mindenből kifosztotta magát, mindent pénzzé tett, hogy hogyan lesznek az új termésig? „Majd csak átcsikorogjuk valahogyan ezt az esztendőt“. És átcsikorogták. Szinte hallatszott a velőkig hasító csikorgás. Mintha olajzatlanul forgott volna náluk annak az esztendőnek az időkereke. De megérte ezt az a gyönyörűség, amikor belevághatta a kaszáját annak a földnek az első termésébe. A becsületes szerzésnek nagyon nagy a gyönyörűsége. De a városi embernek a magaszerezte kis családi háza is gyönyörűséges ám! Sokkal szebb a más palotájánál! Vagy a szerzés egy másik formája, az életbiztosítás! Mennyi boldog megnyugtatás a családja jövőjéért aggódónak! A takarékoskodásban, szerzésben segítségünkre vannak a heti betéteket gyűjtő hitelszövetkezetek és a postatakarékpénztár is. Szorgalommal, takarékossággal kis jövedelem mellett, nem gyűjthetünk Rákóczi mozgalma több az urak vitájánál, hogy ez mindenkié, az övé is, a hazáé. Célja nem a jelén egy gyakorlati kérdésének megoldása az uralkodó nemesség érdekei szerint, hanem a magyarság átmentése a jövendő századaiba. És öjztönszerüen megérezte azt is, hogy nem kora rendi érdekein fölülemelkedni nem tudó főóráért fog fegyvert kérges tenyerébe, hanem bíborban született olyan véréért, aki nyugalmát, családi boldogságát, megmérhetetlen vagyonát a hazáért, őérte is kockára tette. Rákóczi szíve átvérezte a szabadság- harc kilenc esztendejét. Mert ez a helyes kifejezés, ha számbavesszíik tábornokai viszálykodásait, engedetlenkedéseit, a nagy, taktikus csatákban való tehetetlenségét, pénzügyei romlását, az ország ezer nyomorúságát, a népét pusztító pestist, szövetségese őszinteségének hiányát, majd kidőlését. Pálffy és Károlyi egyessége lehetőséget nyújtott számára a régi fénybe való visszatérésre. Nagyúr marad, országnyi föld ura, Magyarország fejedelmi vérű hercege. Csak íázálmait kellett volna eltemetnie, amelyekben népét Európa független, szabad, boldog és hatalmas nemzetének álmodta. Népéből a Habsburgok birodalmának néptörzse lesz, elvegyülve a Duna medencéjének tarka népegyvelegében, de megmarad hercegnek, fiai kezéért az európai uratkodóházak hercegkisasszonyai versenyeznek, vadászhat a Kárpátok rengetegeiben, múlathat magyar és lengyel kastélyaiban, építhet palotákat Európa világvárosaiban. Párizsban és Bécs- ben, mint főnemes társai. Sőt még újabb törvényt is csatolnak a magyar törvény- könyv azon törvényeihez, amelyek a rendi Magyarország elkotmányát biztosították s amelyeknek csak az a kis hibájuk volt, hogy nem tartották meg őket. ő nem magára gondolt ekkor sem, nagy vagyont, de bármilyen kicsi, becsületesen megszerzett vagyon is függetlenebbekké tesz bennünket. Emberektől, körülményektől és gondoktól függetlenebbekké. S milyen kincs a függetlenségnek még csak a morzsája is! A keresztyén embernek, a Krisztus követőjének az említetteken kívül azért is kell takarékoskodnia, hogy legyen miből adnia azoknak, akiknek nem volt és nincsen módjában a takarékoskodás, — a nélkülözőknek, az Isten és a Jézus nevében hozzánkfordulóknak. Akiknek a részét, vagy a részük megszerzésének lehetőségét és a kötelességét is hozzánk utalta a Gondviselés. Amiről számot is kell adnunk egykoron. A szorgalmas munkával, becsületes takarékossággal megszerzett vagyonkával vele szokott járni az Isten áldása is. Csak soha el ne feledjük, hogy a vagyonnak nemcsak „tartozik“ rovata van, amely kellemességeket, módot, lehetőségeket kínál, hanem van annak is „követel“ rovata is, hogy a vagyonnal Isten tetszésére éljünk, hogy vissza ne éljünk vele. Végezetül rámutatok még arra, hogy az én meggyőződésem szerint a takarékosságnak, a szerzésnek sem segítő rokona, de ellensége a hitel. A kölcsön, a hitelbe, a részletre vásárlás, a tartozás megfizetésének a halogatása. Az Isten nyugtassa békében a legnagyobb magyart s bocsássa meg, hogy ellentmonhanem a hazájára. Nem hitt az írott betűnek, csak a saját jó fegyverének, amelyet annyiszor megénekeítek a ktiruc dalok. Erdély volt ez a fegyver, ősei trónja, ezt követelte és a protestáns hatalmak, Anglia és Hollandia biztosítékát. Nem tudta elérni, ment tehát a magyar tragédia örök országútján. Negyedszázadot töltött száműzetésben kicsinyes viszonyok, az oltalmat nyújtó kormánytól szenvedett rtieg- alázások. társai kedvetlenségei, panaszai között. Hogy lehet, hogy nem tört ösz- sze a lelke, sőt a lassan hanyatló test egyre szilárduló, egyre tisztuló lelket zárt romjai közé. Rákóczi erős hite cselekedte vele ezt a csodát. Amily mértékben fogytak reményei, hagyták el barátai, felejtette el kora nemessége, oly erővel emelkedett egyre följebb a csillagok világa felé hite szárnyain. Rákóczinak az isteni kegyelem megadta azt, ami kevés embernek adatik meg. Hite már itt a földön belevilágított az öröklét misztériumaiba, úgyhogy a rodostói sír csak szent hamvakat fogadott ölébe, Rákóczi nagy lelke akkor már magasan szállt a csillagsugáros szférák felé. MAG. Csengve suhan a szán . .. megáll. Zúgó vízi-malom ... A gazda beviszi zsákját. Borzasztó fájdalom. Az életmagot is megőrlik. S ha a liszt fekete: — Gonosz, hiábavaló volt Az ember élete ... Weil Géza. dók neki, de a hitel nem a magyar embernek való. Nem, nem az a jóbarátunk, aki kölcsönt, hitelt nyújt, hanem aki azt megtagadja. - Sok derék magyart, gazdát, iparost, kereskedőt, tisztviselőt és más u. n. nagyobb embert is vitt az már a lejtőre. A becstelenségbe, sőt a becstelenség elöl a halálba is. A sátán kígyója az, az Évát megcsalónak a testvére. Vagy ugyanaz. Mennyivel könnyebben vásárolunk még kevésbbé szükséges dolgokat is, ha nem kell azonnal fizetnünk! És milyen hamar mekkora összeggé dagad az adósság! Szégyenkeznie kell a hitelező és mások előtt is. S már a szégyenérzet is elcsitul, csorbát szenved a becsület. A tekintély is csorbát szenved s Istennek a képét méltatlanul viseljük már akkor. Mennyivel nyugodtabban alszik az, aki nem vásárol addig, amíg nincs készen a pénze, ha nélkülöz, csikorog is addig! Olcsóbban is vásárolhatunk készpénzzel s a becsületállományunk is gyarapszik. S abból is örökíthetünk egyebek mellett ivadékainkra is. Ezzel be is fejezem szalmacsépelése- met. Bárcsak sikerült volna néhány csiraképes szemet kicsépelnem és azokat kedves olvasóink lelki talajában elültetnem! Talán a jó Isten nevelne belőle néhány árva kalászt! Rácz Sándor. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t!
