Harangszó, 1935

1935-03-03 / 10. szám

1935 március 3. HARANOSZÓ 77. aminek az érdekében évek óta országos akciók vannak folyamatban! Elrendel­tek egy takarékossági napot (lehetőleg okt. 31.-ét), amelyen takarékossági pro­pagandát kell csinálnunk az iskolákban. Kineveztek egy takarékossági bizottsá­got előkelő urakból, akiknek olyan ötle­teket kéne kitalálniok, amiknek megvaló­sításával sok-sok milliót takaríthatna meg az ország. A 365-ből egy-egy taka­rékossági nap, melyen beszélni kell a ta­karékosságról, nem sokat ér. 365 igazi takarékossági nap kellene, amelyen min­denkinek cselekednie kellene a takaré­kosságot! Annak a takarékossági bizott­ságnak meg nem kisebb dolgot kéne ki­találnia, minthogy a kecske úgy lakjék jól káposztával, hogy a káposzta mégis megmaradjon. Alighanem a kecskét ké­ne meggyőzni arról, hogy a káposzta helyett valami még olcsóbb takarmánnyal is beérhetné, például szép szavakkal, ígéretekkel, esetleg korbácsabrakkal. De vegyük sorjában a dolgot. Tényleg van olyan baj, amelynek a takarékosság lenne az egyedüli orvossága? Bizonyo­san van. Közgazdasági életünk nagyon beteg. Állapota nagyon hasonlít a vér­szegény beteg állapotához, aki nagy vérveszteségek, hosszú, súlyos betegség után nem bír megvérmesedni. Csak kí­nosan lassú tempóban gyógyul, időnként szédülései vannak. Alig-alig szaporodik a vére. Közgazdasági életünk erősen vérszegény. Más szóval: tőkehiány a be­tegsége. A nagy vérveszteségeink: a há­ború kiadásai és nemcsak a haza testének, hanem közgazdasági életünk­nek még annál is súlyosabb megcsonkí­tásai, melyek még most is nyitott, állan­dóan vérző sebek. A vérszegénység gyógyítása a vérzés megszűnte után és egyébként egészséges szervezettel is lassú folyamat, hát még vérző sebekkel és megcsonkított szervezettel! A köz- gazdasági vérszegénységet csak új tő­kék képződése gyógyíthatja. Azt pedig csak szorgalommal párosult takarékos­ság .termelhet. Első sorban az államon is láthatjuk, hogy bevételeiből nem bírja födözni ösz- szevont kiadásait sem. Kénytelen kisebb nagyobb kölcsönöket felvenni, hogy győzze a kifizetéseit. A magángazdasá­gok nagy részében is előbbre jár már a „kordé“, mint a fakó. A jövedelem nem takarja a kiadásokat, hitelre szorulnak. Csak átmeneti, ideiglenes hitelre, hogv majd ennek, vagy annak az ára feljebb megy, akkor majd megárulja. Aközben az ár nem feljebb, hanem lejebb csú­szik. Kölcsönt vesz fel inkább, de porté­káját el nem potyázza. Föltétlenül azzal a jóhiszemű, becsületes szándékkal, hogy fél, vagy legfeljebb egy év múlva lefizeti. A baj nem is szokott egyedül járni. Az az állat, vagy más portéka, amiből árulni akart, talán elpusztul, az árak még lejebb, tovább esnek. Beteg­ség is üthet be. Szó sincs róla, hogy a kölcsönt visszafizethetné. Inkább évről- évre újabhat vesz fél;menthetetlenül be­lekerül nyakig. Súlyos terhével megáltani nem bír már. Még, ha azt eldobná! De görcsösen ragaszkodik hozzá. El nem hiszi, hogy az ő baja veszedelmes, mint a sorvadó beteg, aki mindvégig bízik abban, hogy majd a tavasz! Majd akkor meggyógyul, Pedig tavasszal már ibo­lyák fakadnak a sírján. így a falusi gaz­da! De ilyenformán jut a lejtőre az ipa­ros, a kereskedő, a hivatalnok is, akik a jobb üzletmenetre, kinnlevőségeik befo­lyására, karácsonyi segélyre, fizetéseme­lésre s még egyéb „holtbiztos“ valószí­nűségekre számítottak s ahelyett jött a még rosszabb üzletmenet, a kihitelezés emelkedése, áresések, fizetéscsökkené­sek, sőt B-lista, váratlan és elkerülhetet­len kiadások, betegség, szanatórium stb. A reményt fel nem adják, mert legin­kább az optimisták kerülnek a lejtőre, de a pálya végére tervezett nagyáruház, gyárüzem, szép sajátház, gyümölcsös, szőlő, birtok mind homályosabban lát­szik, mind kisebbre zsugorodik. A fogyó, haloványodó ködképből hat szál össze- szegzett deszka lesz csak valósággá, amibe leeresztik oda, ahol már nem fáj semmi... Igen veszedelmes az, ha a beteg el­veszti reménységét, vagy nagyobbnak hiszi baját, mint amekkora, de nem ki­sebb baj az, ha nem hisz a valóságos bajnak, mert akkor nem is gyógykezel­teti magát. S talán csak a végső ponton engedi magát orvoskézbe, amikor már menthetetlen s már az operáció sem se­gít. Pedig az idejében alkalmazott ope­ráció sok beteget mentett meg az élet­űek. Az eladósodott magángazdaságon is ebben a súlyos helyzetben már csak az idejében alkalmazott operáció segít­hetne még sok esetben. Leoperálni az egyik részt, hogy a másik megmarad­hasson és meggyógyulhasson! Fél kar, fél láb híjával, még lehet szép az élet. A halálnál szebb. Ha a baj ennyire van már, akkor nem segíthet gyökeresen a takarékosság, csak az operáció, vagy nagy adag friss vér, talán hozomány, örökség, vagy eféle. Gyönyörű dolog, hogy az orvosi tudomány a nagy bajo­kat is tudja gyógyítani, ha idejében éri — végső esetben operációval is, de az orvosi tudomány végső célkitűzése már az, hogy megelőzze a bajokat. A köz- gazdasági élet bajaival szemben is ez legyen a célkitűzésünk! De erről és a többiről majd legközelebb beszélünk. Rdcz Sándor. Diakonisszatoborzó. A diakonissza Isten szolgáló leánya. A hiúság vásárán nem látni őt. Munkája csen­des, mint az Isten küldötte napsugáré. Köny- nyeket szárít, gondbarázdákat simít, össze­tört bűnösöket emel fel. Lőhe, az evangé­likus diakonisszák atyja, egyszer igy irta meg a diakonissza célkitűzését és önvallo­mását : „Mit akarok? Szolgálni akarok. Kinek akarok szolgálni? Az Urnák az ő nyomo­rultjaiban és szegényeiben. És mi a jutal­mam ? Nem jutalomért és köszönetért szol­gálok, hanem köszönetből és szeretetből. Az én jutalmam az, hogy szabad szolgál­nom. És ha e szolgálatban elpusztulok? Ha elpusztulok, akkor elpusztulok, mondot­ta Eszter, pedig ő nem ismerte azt, aki iránt való szeretetből én elpusztulok és aki engem nem enged elpusztulni. És hogyha szolgálatomban megöregszem ? Akkor szi­vem zöldelni fog, mint egy pálma és az Úr megelégít engem kegyelemmel és irgal­massággal. Békességgel megyek és nem aggságoskodom.“ A győri ev. diakonisszaanyaház ez évben újra megnyitja kapuit azok előtt, akik szi- vök indítására diakonisszamunkában akarnak Megváltónknak szolgálni. Felvehetők haja­dönok és gyermektelen özvegyek, akik 18. életévüket betöltötték, de 35 évnél még nem idősebbek. A felvételre vonatkozó kér­vényeket a diakonisszaanyaház igazgatójá­hoz keli küldeni (Győr, Petőfi-tér 2.) a kö­vetkező mellékletekkel: 1. magaiita önélet­rajz, 2. keresztlevél, 3. a szülő vagy a gyám beleegyező nyilatkozata, 4. az utolsó isko­lai bizonyítvány, 5. külön zárt borítékban Ielkészi bizonyítvány, 6. orvosi bizonyítvány. A kérvény és mellékletek bélyegmentesek. Beadási határidő március 15. A folyamodó kérvénye sorsáról április 1.-ig kap értesítést. Közelebbi felvilágosítással szívesen szolgál Túróczy Zoltán igazgató lelkész. Terjesszük a Harangszót. Apróságok terjesztőink legutóbbi je­lentéséből. „Volt, aki igy okolta meg elő­fizetését: „Előfizetek, mert a kórházban megszerettem ezt a lapot'. Sokan azért fi­zetnek elő, „mert a gyermek nem hagy békét“. Voltak, akik azért fizettek elő, mert csendőr rokonuk rájuk parancsolt egy láto­gatása alkalmával. Lám a csendőrnek akkor is van gondja az egyházra, mikor egy napra hazamegy pihenni falujába Terjesztőink legutóbb 89 uj előfizetőt gyűjtöttek. És vedig Magyargencsen 23, Celldömölkön 13, Kemenesszentm árionban 10, Kemenessömjén 19, Kemenesmilidlyfa 19, és Tokorcson 5-öt. Offertririum volt a Harangszó terjesztésére Celldömőlkön 6.50, Kernenesszentmártonban 2.80, Tokorcson 6.24, Mesteriben 3.70. Magánosok adomá­nyát sorkerültévél a persely rovatban nyugtatjuk. — Terjesztőink március 19.-én Budapesten kezdenek munkába. OLVASSUK A BIBLIÁT. Melyik a te gyülekezeted? Március 4 Beképzelt gyülekezet. I Kor. 1, 26—31. A korintusi gyülekezet ilyen volt. Elszédítette a gazdagsága. Tagjai között nem volt szegény. Nagy számmal voltak benne szónokok, tudósok. Ezzel büszkélkedett. Nem egy gyülekezet élős- ködik máig is a múlt dicsőségéből, az apák áldozataiból, nagy alkotásaiból. Büszkén mutogatja a hatalmas méretű templomot, a nagy iskolát, de arról hall­gat, hogy már évtizedek óta semmi újat iiem alkotott. Körülötte kicsiny közössé­gek nagy válság idején templomokat építenek, míg ö öröklött hajlékán a va­kolat kijavítására is képtelen. Zátonyra jutott hajó. Ha benne élsz, ébredj, éb- resztgess, mert annak sorsa a korhadás. Március 5. Halott gyülekezet. Jel. 3. 1—3. Szívet dermesztő szomorú látvány a halott ember. Mennyivel inkább az, egy halott gyülekezet. A szárdesziek egykor virágzó életükkel ezt a kitűntető nevet vívták ki, hogy élő gyülekezet. Azonban csak a név maradt meg. Meg­halt a hit, szeretet, áldozatkészség és szolgálat. A legszebb nevet örököltük: evangélikus. Hányszor igyekszünk e mögé elrejteni hitetlenségünket, világias gondolkozásunkat, önzésünket. Áldozat­tól, nemes tettektől, alkotásoktól vona­kodó dermet szivünket. Március 6. Élő gyülekezet. Jel. 3. 7—11. Nálunk semmi sem történhetik. Szegé­nyek, erőtelenek vagyunk. Várjunk jobb

Next

/
Thumbnails
Contents