Harangszó, 1935
1935-03-03 / 10. szám
1935 március 3. HARANOSZÓ 77. aminek az érdekében évek óta országos akciók vannak folyamatban! Elrendeltek egy takarékossági napot (lehetőleg okt. 31.-ét), amelyen takarékossági propagandát kell csinálnunk az iskolákban. Kineveztek egy takarékossági bizottságot előkelő urakból, akiknek olyan ötleteket kéne kitalálniok, amiknek megvalósításával sok-sok milliót takaríthatna meg az ország. A 365-ből egy-egy takarékossági nap, melyen beszélni kell a takarékosságról, nem sokat ér. 365 igazi takarékossági nap kellene, amelyen mindenkinek cselekednie kellene a takarékosságot! Annak a takarékossági bizottságnak meg nem kisebb dolgot kéne kitalálnia, minthogy a kecske úgy lakjék jól káposztával, hogy a káposzta mégis megmaradjon. Alighanem a kecskét kéne meggyőzni arról, hogy a káposzta helyett valami még olcsóbb takarmánnyal is beérhetné, például szép szavakkal, ígéretekkel, esetleg korbácsabrakkal. De vegyük sorjában a dolgot. Tényleg van olyan baj, amelynek a takarékosság lenne az egyedüli orvossága? Bizonyosan van. Közgazdasági életünk nagyon beteg. Állapota nagyon hasonlít a vérszegény beteg állapotához, aki nagy vérveszteségek, hosszú, súlyos betegség után nem bír megvérmesedni. Csak kínosan lassú tempóban gyógyul, időnként szédülései vannak. Alig-alig szaporodik a vére. Közgazdasági életünk erősen vérszegény. Más szóval: tőkehiány a betegsége. A nagy vérveszteségeink: a háború kiadásai és nemcsak a haza testének, hanem közgazdasági életünknek még annál is súlyosabb megcsonkításai, melyek még most is nyitott, állandóan vérző sebek. A vérszegénység gyógyítása a vérzés megszűnte után és egyébként egészséges szervezettel is lassú folyamat, hát még vérző sebekkel és megcsonkított szervezettel! A köz- gazdasági vérszegénységet csak új tőkék képződése gyógyíthatja. Azt pedig csak szorgalommal párosult takarékosság .termelhet. Első sorban az államon is láthatjuk, hogy bevételeiből nem bírja födözni ösz- szevont kiadásait sem. Kénytelen kisebb nagyobb kölcsönöket felvenni, hogy győzze a kifizetéseit. A magángazdaságok nagy részében is előbbre jár már a „kordé“, mint a fakó. A jövedelem nem takarja a kiadásokat, hitelre szorulnak. Csak átmeneti, ideiglenes hitelre, hogv majd ennek, vagy annak az ára feljebb megy, akkor majd megárulja. Aközben az ár nem feljebb, hanem lejebb csúszik. Kölcsönt vesz fel inkább, de portékáját el nem potyázza. Föltétlenül azzal a jóhiszemű, becsületes szándékkal, hogy fél, vagy legfeljebb egy év múlva lefizeti. A baj nem is szokott egyedül járni. Az az állat, vagy más portéka, amiből árulni akart, talán elpusztul, az árak még lejebb, tovább esnek. Betegség is üthet be. Szó sincs róla, hogy a kölcsönt visszafizethetné. Inkább évről- évre újabhat vesz fél;menthetetlenül belekerül nyakig. Súlyos terhével megáltani nem bír már. Még, ha azt eldobná! De görcsösen ragaszkodik hozzá. El nem hiszi, hogy az ő baja veszedelmes, mint a sorvadó beteg, aki mindvégig bízik abban, hogy majd a tavasz! Majd akkor meggyógyul, Pedig tavasszal már ibolyák fakadnak a sírján. így a falusi gazda! De ilyenformán jut a lejtőre az iparos, a kereskedő, a hivatalnok is, akik a jobb üzletmenetre, kinnlevőségeik befolyására, karácsonyi segélyre, fizetésemelésre s még egyéb „holtbiztos“ valószínűségekre számítottak s ahelyett jött a még rosszabb üzletmenet, a kihitelezés emelkedése, áresések, fizetéscsökkenések, sőt B-lista, váratlan és elkerülhetetlen kiadások, betegség, szanatórium stb. A reményt fel nem adják, mert leginkább az optimisták kerülnek a lejtőre, de a pálya végére tervezett nagyáruház, gyárüzem, szép sajátház, gyümölcsös, szőlő, birtok mind homályosabban látszik, mind kisebbre zsugorodik. A fogyó, haloványodó ködképből hat szál össze- szegzett deszka lesz csak valósággá, amibe leeresztik oda, ahol már nem fáj semmi... Igen veszedelmes az, ha a beteg elveszti reménységét, vagy nagyobbnak hiszi baját, mint amekkora, de nem kisebb baj az, ha nem hisz a valóságos bajnak, mert akkor nem is gyógykezelteti magát. S talán csak a végső ponton engedi magát orvoskézbe, amikor már menthetetlen s már az operáció sem segít. Pedig az idejében alkalmazott operáció sok beteget mentett meg az életűek. Az eladósodott magángazdaságon is ebben a súlyos helyzetben már csak az idejében alkalmazott operáció segíthetne még sok esetben. Leoperálni az egyik részt, hogy a másik megmaradhasson és meggyógyulhasson! Fél kar, fél láb híjával, még lehet szép az élet. A halálnál szebb. Ha a baj ennyire van már, akkor nem segíthet gyökeresen a takarékosság, csak az operáció, vagy nagy adag friss vér, talán hozomány, örökség, vagy eféle. Gyönyörű dolog, hogy az orvosi tudomány a nagy bajokat is tudja gyógyítani, ha idejében éri — végső esetben operációval is, de az orvosi tudomány végső célkitűzése már az, hogy megelőzze a bajokat. A köz- gazdasági élet bajaival szemben is ez legyen a célkitűzésünk! De erről és a többiről majd legközelebb beszélünk. Rdcz Sándor. Diakonisszatoborzó. A diakonissza Isten szolgáló leánya. A hiúság vásárán nem látni őt. Munkája csendes, mint az Isten küldötte napsugáré. Köny- nyeket szárít, gondbarázdákat simít, összetört bűnösöket emel fel. Lőhe, az evangélikus diakonisszák atyja, egyszer igy irta meg a diakonissza célkitűzését és önvallomását : „Mit akarok? Szolgálni akarok. Kinek akarok szolgálni? Az Urnák az ő nyomorultjaiban és szegényeiben. És mi a jutalmam ? Nem jutalomért és köszönetért szolgálok, hanem köszönetből és szeretetből. Az én jutalmam az, hogy szabad szolgálnom. És ha e szolgálatban elpusztulok? Ha elpusztulok, akkor elpusztulok, mondotta Eszter, pedig ő nem ismerte azt, aki iránt való szeretetből én elpusztulok és aki engem nem enged elpusztulni. És hogyha szolgálatomban megöregszem ? Akkor szivem zöldelni fog, mint egy pálma és az Úr megelégít engem kegyelemmel és irgalmassággal. Békességgel megyek és nem aggságoskodom.“ A győri ev. diakonisszaanyaház ez évben újra megnyitja kapuit azok előtt, akik szi- vök indítására diakonisszamunkában akarnak Megváltónknak szolgálni. Felvehetők hajadönok és gyermektelen özvegyek, akik 18. életévüket betöltötték, de 35 évnél még nem idősebbek. A felvételre vonatkozó kérvényeket a diakonisszaanyaház igazgatójához keli küldeni (Győr, Petőfi-tér 2.) a következő mellékletekkel: 1. magaiita önéletrajz, 2. keresztlevél, 3. a szülő vagy a gyám beleegyező nyilatkozata, 4. az utolsó iskolai bizonyítvány, 5. külön zárt borítékban Ielkészi bizonyítvány, 6. orvosi bizonyítvány. A kérvény és mellékletek bélyegmentesek. Beadási határidő március 15. A folyamodó kérvénye sorsáról április 1.-ig kap értesítést. Közelebbi felvilágosítással szívesen szolgál Túróczy Zoltán igazgató lelkész. Terjesszük a Harangszót. Apróságok terjesztőink legutóbbi jelentéséből. „Volt, aki igy okolta meg előfizetését: „Előfizetek, mert a kórházban megszerettem ezt a lapot'. Sokan azért fizetnek elő, „mert a gyermek nem hagy békét“. Voltak, akik azért fizettek elő, mert csendőr rokonuk rájuk parancsolt egy látogatása alkalmával. Lám a csendőrnek akkor is van gondja az egyházra, mikor egy napra hazamegy pihenni falujába Terjesztőink legutóbb 89 uj előfizetőt gyűjtöttek. És vedig Magyargencsen 23, Celldömölkön 13, Kemenesszentm árionban 10, Kemenessömjén 19, Kemenesmilidlyfa 19, és Tokorcson 5-öt. Offertririum volt a Harangszó terjesztésére Celldömőlkön 6.50, Kernenesszentmártonban 2.80, Tokorcson 6.24, Mesteriben 3.70. Magánosok adományát sorkerültévél a persely rovatban nyugtatjuk. — Terjesztőink március 19.-én Budapesten kezdenek munkába. OLVASSUK A BIBLIÁT. Melyik a te gyülekezeted? Március 4 Beképzelt gyülekezet. I Kor. 1, 26—31. A korintusi gyülekezet ilyen volt. Elszédítette a gazdagsága. Tagjai között nem volt szegény. Nagy számmal voltak benne szónokok, tudósok. Ezzel büszkélkedett. Nem egy gyülekezet élős- ködik máig is a múlt dicsőségéből, az apák áldozataiból, nagy alkotásaiból. Büszkén mutogatja a hatalmas méretű templomot, a nagy iskolát, de arról hallgat, hogy már évtizedek óta semmi újat iiem alkotott. Körülötte kicsiny közösségek nagy válság idején templomokat építenek, míg ö öröklött hajlékán a vakolat kijavítására is képtelen. Zátonyra jutott hajó. Ha benne élsz, ébredj, éb- resztgess, mert annak sorsa a korhadás. Március 5. Halott gyülekezet. Jel. 3. 1—3. Szívet dermesztő szomorú látvány a halott ember. Mennyivel inkább az, egy halott gyülekezet. A szárdesziek egykor virágzó életükkel ezt a kitűntető nevet vívták ki, hogy élő gyülekezet. Azonban csak a név maradt meg. Meghalt a hit, szeretet, áldozatkészség és szolgálat. A legszebb nevet örököltük: evangélikus. Hányszor igyekszünk e mögé elrejteni hitetlenségünket, világias gondolkozásunkat, önzésünket. Áldozattól, nemes tettektől, alkotásoktól vonakodó dermet szivünket. Március 6. Élő gyülekezet. Jel. 3. 7—11. Nálunk semmi sem történhetik. Szegények, erőtelenek vagyunk. Várjunk jobb
