Harangszó, 1935
Kis harangszó
KIS HARANOSZÓ 1935. decembeí 22 meiből könnyek hullanak, de ajkáról esdő fohász száll az ég felé: „Istenem, őrizz meg bennünket! Segíts meg nehéz utunkban!“ Mennek tovább, egyre messzebb kerülnek Bethlehemtől, egyre jobban közelednek az idegen, ismeretlen Egyiptom felé. A félelem lassan tűnik szívükből. Eszükbe jut az a sok csodálatos dolog, ami velük történt, mióta a kicsi gyermek közöttük van és kezdik érezni, hogy Isten velük van; Ő bízta rájuk szent Fiának felnevelését, \j hivta ki őket Bethlehemből, ahol halál fenyegette a drága gyermeket, Ő meg is fogja őrizni őket bizonyára. Mire Egyiptomba érnek, egyikük sem fél, nem aggódik már. Hogyan is lehetne félni, mikor Isten van velük?! És Ő megcselekszi, amire elhívott minket! Kedves Gyermekek! Karácsony Uram, négyen vagyunk! (Igaz történet.) Az egyik ház ablaka mögött három szőke fejecske támaszkodott az orrával az ablaküveghez. Nézték a havas utcát és az egyre szálldogáló hópelyheket. Egyszerre megszólalt Bandi, a legidősebb : — Jaj, de jó lenne, ha ilyen gyönyörű fehér maradna minden karácsonyra! Már nagyon várom a szünidőt, bárcsak itt lenne már! És milyen jó lesz, ha szánkót is kapok. De jó lesz szánkózni! Erre aztán megeredt mindegyiknek a nyelve. Gabi katonákról, Laci meg mindenféle állatról álmodott. Egészen belemelegedtek. Észre sem vették, hogy édesanyjuk bejött a szobába és hallgatta fiai tervezgetését és egyszerre csak így szólt: — Jó-jó, kedveseim, de mi lesz, ha a jó Isten karácsonyra elküldi a negyedik testvérkét? Ő még nem írhat levelet az Ur Jézusnak s így akkor ő tán nem is kap majd semmit. Pedig szegénykét ez biztosan nagyon elszomorítaná! Az édesanyjuk nem folytathatta szavait, mert kihívták a szobából és a háiinnepe nemcsak karácsonyfát, ajándékozást, nemcsak iskolai szünetet jelent. Karácsony azért van, hogy újra elmondja neked, te kisdiák: veled van az Isten! Az a kisgyermek, akit ezen a képen láttok, nem Egyiptomba akar eljutni, hanem emberszívekben, gyermekszívekben keres lakást! Isten, a mi mennyei Atyánk arra hívott el bennünket, hogy Jézust, akit ma is sokan üldöznek, befogadjuk szíveinkbe! Isten szeretete ad neked meleg szobát, friss, foszlós kalácsot, csillogó karácsonyfát, szép ajándékot és elküldi hozzád az Ő szent Fiát! Ugy-e, te mindenkitől csak kaptál karácsonyra? Persze, te még gyermek vagy, nincs neked pénzed, hogy ajándékot vegyél; de szíved van, ugy-e? Hát akkor a szívedet add oda karácsonyi ajándékul Jézus Krisztusnak! M. E. rom gyerek egyedül maradt. Sokáig töprengtek, mitévők legyenek. Szerencsére édesapjuk hamarosan megérkezett. Kabátja tele volt frissen-hullott hóval, bajusza meg nedvesen simogatta meg fiai arcát, amikor megcsókolta őket. — No mi újság, lurkók? Mit csináltatok egész délután? Meg sem várták jóformán édesapjuk szavait, mindhárman egyszerre kezdtek beszélni. Befogta a fülét a nagy zajban. — Csak egy beszéljen egyszerre, hadd halljam Bandit! — Hát igen, édesapám, azt gondoltuk, írunk a negyedik testvérke nevében is az Ur Jézusnak, hogy ö is kapjon valamit karácsonyra! — Ez szép tőletek, fiaim — szólt édesapjuk —, de ti nem tudjátok, hogy a kicsike mit szeretne; mit kértek neki? hiúnak, vagy leánynak valót? — Meg nem is érkezik már meg Jézushoz a levél. — Szólt közbe Gabi. — Hát akkor segítsen édesapám, mit csináljunk? — kérte Laci. — Tudjátok mit, — szólalt meg Bandi — kitaláltam. Azt gondolom, az lesz a legjobb, ha karácsonyeste, amikor megszólal a csengő, bekiáltjuk egy-
