Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935. november 24.

KIS HARANGSZÓ

83 oldal.

KICSINYEK BIBLIÁJA

Márk evangélioina.

Nov. 25. Márk 14:12-16. Ez az ismeretlen ember Jézus utolsó vacsorájához szó nélkül odaengedte házát. Gondolkozzál csak el: milyen apró szolgálatokat tudnál te tenni Jézusért?

Nov. 26. Márk 14:17-21. Jézus megáll a templomjáró gyermekek közt és tudja, kiből lesz nagykorában hitetlen ember. Imádkozz, hogy ne te legyél az!

Nov. 27. Márk 14:20-25. Késziilsz-e boldog szívvel a konfirmációra, amikor te is veheted már az úrvacsorát bűnbocsánatul és lelked erősítéséül?

Nov. 28. Márk 14:26-31. Hányszor

dolta, ezzel fogja majd meg a hegyesorrú komát. Ferkó egyszerre vezérnek érezte magát és az egész vadászatot valami komoly hadjáratnak. Mindjárt közölte haditervét és intézkedett. A fiúk is szívesen hallgattak rája, mert tudták, hogy a levente-hadijátékban is ö tűzte ki a zászlót az ellenség várfokára, egyik erdei farakásra.

— Jancsi te mégy Bodrival előőrsre. Bodrinak kitűnő orra van, jól nyomra vezet majd. Piroska, te a kert jobboldalán, Pista, te meg a baloldalán mégy, én középen. Mindenki csendesen menjen. Egy rövid füttyszóra feküdjetek le és kúszva közelítsétek az ellenséget.

— Gyerekek! Mit gondoltok?... No, különben csak menjetek. Aztán ügyeskedjetek ám. — Szólt mosolyogva Piroska édesanyja. Azt akarta mondani, hogy a rókának bizony már csak a nyomát üthetik.

Jancsi, meg Bodri már a kert közepén jártak. Utánuk Ferkó. Bodri állandóan szagolta a földet. Nem mintha vadászkutya lett volna, csak félig volt az, hanem tényleg érezhetett valami gyanúsat. Bodri ide-odaszaladgált, azután eltűnt. Már sötét volt s így csak egymás mozgó sötét vonalait figyelték. Piroska félt egy kicsit. Közeilebb ment Ferkóhoz, hogy ha ö talál valamire, közelebb legyen a viílanylámpa is és hogy pár szót válthasson Ferkóval.

— Ferkó! Harap a róka?

állítod, hogy szereted Jézust és amikor eljön a kísértés, mégis elköveted a bűnt.

Nov. 29. Márk 14:32-36. Tanulj meg oly alázatosan és engedelmesen imádkozni, mint Jézus! Nem a te kívánságod, hanem Isten akarata a fontos.

Nov. 30. Márk 14:37-38. Az előbb még oly hangoskodó Péter nem tudott Jézus akaratának engedelmeskedni még egy óráig sem, mert nem imádkozott. Vigyázzatok!

Dec. 1. Márk 14:39-42. Emberekben lehet csalódni, de minden körülmények közt velünk az Isten.

Dec. 2. Márk 14:43-49. Isten ítélete a judásokon lesz legsúlyosabb, azokon, kik az Ö tanítványai voltak, de elhagyták Ót.

Dec. 3. Márk 14:50-52. Ez az ifjú a későbbi Márk evangélista. Már gyerekkorában szerette Jézust.

— Kis csacsim, ne félj. Nem igen ha- rapdál az már belénk. Pompásabb falat jutott neki a tyúkhúsból.

— Jaj, szegény Sára-tyúkom! Csak nem azt falta fel az a csúnya állat.

Jancsi váratlanul füttyentett. Erre már Ferkó is megrezzent egy kicsit. Piroska is, Ferkó is leguggoltak. Ferkó ijedt hangon suttogott Piroskának.

— Te, jó csomó tyúk-tollba markoltam, mikor lehajoltam. Úgy látszik, közel vagyunk a harctérhez. Vigyázz, Piroska!

Pista ezalatt, mint valami vérbeli vadász lesbehelyezkedett a kert végében. Erősen a kerítés mellé húzódott. Kezét összevérezték a málnabokrok, de azért nekitenyerelt a földnek és úgy kúszott pár lépést előbbre. Felguggolt. A sűrű bokor alatt valami mozgást látott. Hirte- ,len odakapott. Ijesztő csatakiáltássa! tört ki belőle vadászi öröme:

.— Megvan! Megvan! Gyertek ide! -— S azzal nagyot rántott a kezében levő lompos farkon. Borzasztót vonyitott valami.

Ferkó odavilágított és egyszerre nagy nevetésbe tört ki. Pista hanyatvá- gódott s a vélt rókafarkat szinte ellökte magától, mert bizony az nem volt más, mint a Bodri bozontos farka. Most aztán Bodrinak is csak a nyomát üthették, mert az elinalt dicső leszereplése után.

Ferkó nem hagyta ennyiben a dolgot, bevilágított a bokor alá. Ottgubbasztott nagy rémülten a kendermagos Sára.