Harangszó, 1935

Kis harangszó

78. oldal.

KIS HARANGSZÓ

lifdi). november 10.

volna ki az arcából: A prófétálást meg ne vessétek! — Volt aztán ott még egy arc. A Mártoné, aki ebben a halálesetben is próféciát látott. Elsápadt, mint a halottak arcára hulló napfény, de megtanulta s egész életében e szent törvényt

követte: A prófétálást meg ne vessétek ! És tudjátok, hogy mit köszönhetünk ennek az engedelmességnek ? Október 31 -ét! A reformációt! A nagy Luther Mártont! S még ezt a mi Kis Harangszónkat is.

És te mit csinálsz vele ? Madár bácsi.

AZ ÉN TEMPLOMOM.

Kis falumban kicsi templom, Melyhez visszaszállok . . . Gondolatban oltáránál Imádkozva állok.

Kis falumban kicsi templom! És mégis kincset ér,

Mert onnan a hálaének Az Istenhez felér!

Kicsi templom s mindig telve Hivő, buzgó néppel,

Akik bátran megkiizdenek Tenger ellenséggel.

Én is mindig odaszállok,

Ha gyötör a kétség,

S a kis templom visszaadja Lelkem szent békéjét . . .

Bertalan Sándor bácsi.

Reggeltől estig.

(Falusi Kislány törlénele).

3. Munka után édes a pihenés.

Fáradtan bandukolt haza Piroska a szántóföldről. Nagy kedve kerekedett volna a szép napsütötte gyepen végig- heveredni. Már a falu közelébe ért, mikor váratlanul két méhecske röppent a

5Boldogan sietett ki új kis barátaihoz. 1

kosarába. Úgy látszik, a paradicsomos káposzta illatára kívánkoztak oda. Egyszerre elfeledkezett a fáradtságáról. Lábait szaporán szedte. Nem is nézte merre megy. Csak a méhecskék helyzetébe képzelte magát. Vigyázva vitte a kosarát, hogy el ne repüljenek ezek a kedves kis állatok. Szemével simogatta őket és már majd hogy szóba nem elegyedett velük. Azok bizony beszélgettek, míg pihentették szárnyaikat és itt-ott nyalogatták az edény szélén az édes paradicsom- cseppeket.

— Ej, de jól esik ez a kis evés, —

kezdte a nagyobbik méhecske. — Bizony elfáradtam ebben a nagy hajszában és meg is éheztem.

— Már az is kifárasztott, hogy olyan messze kellett mennünk mézért. A kertből már mindent elhordták az öregek.

— Nekem egészen a patakig el kellett mennem, hogy valamire való meny- nyiséget gyűjtsék.

— No aztán hozzájött annak a csúnya madárnak az üldözése. Majdnem elvesztettem mindent, amit addig gyűjtöttem. Meg is rémültem, hogy nemcsak a mézet veszítem el, hanem még az életemet is.

— Mintha csak a kiáltásomat hallotta volna meg az a fiú, akit a társai valami Pistának neveztek, ö mentett meg té- ked. Láttam, hogy már a madár a csőrével kapott utánad.

— No bizony, majd megszúrtam volna nyelvét a fullánkommal.

— Szomorú vége lett volna annak is, pajtás. Mondták nekem az öregek, hogy ha mi a fullánkunkat használjuk, akkor abba belepusztulunk. Akkor bizony most az örök pihenés várna rád. Az volt a szerencséd, hogy Pista éppen akkor kapott a madár után. Az ijedtében egyszerre elrepült.

— De nézd csak, már megint itt van felettünk.

— Gyere bújjunk be ide a lábos fedője alá. Itt nem lát meg bennünket.