Harangszó, 1935
Kis harangszó
62. oldal. KIS HARANOSZÖ 1935. szeptember 22. ágyba dugták, mert tudta jól, bogy a mennyei Atya vigyáz reá s lázpiros orcákkal is tudott mosolyogni. Különben ennek a kisfiúnak már az is örömet okozott, ha imádkozott. Nem is mulasztottá volna el reggeli vagy esti imádságát. Hát gyerekek tud.tok-e így örülni, mint Pista, Mariska, Erzsi, meg ez a kisfiú? Elárulom, hogy ki tud m inde nkpf örülni, mint- ezek a gyerekek. Csák a Jézust szerető és imádkozó gyermek. Miért? — kérdezitek. Hát azért, mert a hívő gyermeknek maga az Isten segít mosolyogni. Imre bácsi. ISTEN GONDOSKODIK. Tudod, mily nagy csillagerdő Hinti a meny sátorát? Tudod, mennyi könnyű felhő Röppen a világon át? Istenünk áll őrt felette, Aki mindet számba vette: El nem veszhet semmi sem, El nem veszhet semmi sem! Tudod, mennyi szúnyog táncol Napsugárnak fényiben ? Tudod, mily sok hal ficánkol Hús vizeknek mélyiben? Isten hívta néven őket Földi létre ébredőket, Hogy vidáman éljenek, Hogy vidáman éljenekI Tudod, mennyi gyermek ébred Párnájáról jó korán? Gondtalan, baj nélkül él meg Napja keltén s alkonyán; Isténnek van fent az égben Kedve minden gyermekében: Ismer, kedveli téged is, Ismer, kedveli téged is! Fordította: Vietórisz József, főigazgató. Búcsúzó fecskék. Az első őszi hidegben már megborzongtak a fák, sárgul a levelük. A kis fecskék is összerázkódtak a ' hideg szélben. Eszükbe jutott az elmúlás és szivükben felébredt a hidegtől való félelem. Jobb szeretnek itt lenni, Itt van az igazi hazájuk. Mégis el kell most menniük, hogy megmentsék életüket. Ezt persze az öregebbek tudják, az uj kis fecskék csak sejtik. Ezeknek nem fáj még a fejük az utazás izgalmai és nehézségei miatt. Látni is, hogy melyikek örülnek már előre az utazásnak. Az öregebbek Búcsúzó fecskék. ntink és hazánk! kell mennünk az csendesen, búsan gubbasztanak és megfontoltan figyelik, mikor kell in- dulniok a nagy útra. A fiatalok versenyt repülnek, gyakorolják szárnyaikat, az öregek meg tanács- láznak. Egyszercsak nagy csoportokban elrepülnek messze vidékre, hogy majd tavasszal visszarepülhessenek ismét az ő kedves hazájukba. Milyen jó nekünk hogy nem kell olyan messze veszedelmeken át vándorolnunk. Van ottho- Majd csak egyszer örök haza felé. Addig
