Harangszó, 1935
Kis harangszó
1035. juntas 16. KIS HARANGSZÓ 55. oldal. is ezt kéri: Addig, míg újra beköszöntök hozzád ősszel, legyen ajkadon mindig Jézus neve! De nem hitetlenül és gonoszul, mint a hét varázsló testvérén, hanem tisztán és hittel, mint Pál apostol ajkán. Scholz László tiszt h SZÓLNAK A KIS HARANGOK. Rövid hirek. Az alszopori iskolások II. Rákóczi Ferenc szobrára 4 P-t, a külmisszióra sok bélyeget és staniolt gyűjtöttek, most meg pénzt is gyűjtenek. — A hatvani M. Gy. Sz. új dolgot talált ki, amit ugyan már régen csináltak mások, de hát nekik új és nagy örömöt szerzett s a tisztelendő bácsinak, bizonyosan az Úr Jézusnak is. Az egyik vasárnapi iskolán a sáfárság- ról volt szó. Másnap már az egyik kis leány maga-készítette kis biblia- és könyvjelzőkkel, melyeket 2-3 fill-ért adogatott el, házalt a szomszédoknál. Miiyen boldog volt, mikor az első (5 fillér a kezében volt. Azóta már majdnem mindegyik gyerek csinál ilyeneket. A bibliai mondásokat ők maguk keresik ki. Van egy kis fiú, aki az édesanyjától a vízhordásért havonta 30—40 fillért kap. Ezt is a misszióra küldi. — Minden K. H. olvasónak szeretettel küldi Németh Juliska Tétről Galáciabeliekhez írt leveléből, 6:2-11-t. — Caldwell- ben, Amerikában szép ünnepélyen ülték meg márc. 15.-ét az ottani magyarok. Nem régen jött ez az üzenet Bozzay Irén Amerikában élő testvérünktől. — A győri diákok M. Gy. Sz.-e Farkas László gimn. V. o. tanuló vezetésével, Túróczy Pál gimn. tanuló elnöklésével, Relle Ferenc és Haás Ágoston reáliskolai tanulók jegyzöségével szépen működik a győri evang. diákszövetségben. KICSINYEK BIBLIÁJA „Hát a vakációban nem kell bibliát olvasni ?“ — kérdezi a Kicsinyek Bibliája hűséges olvasója, amikor hiába keresi a lapban a biliamagyarázatokat. A K. H. — sajnos — bizony nem jelenik meg nyáron, de azért a szerkesztő bácsik nem gondolják ám, hogy félre lehet tenni a bibliát. A biblia nemcsak az iskolaévre való palatáblák, meg könyvek mellé tartozik, hanem hozzátartozik a vakációhoz is: a szakadatlan játékhoz, fürdéshez, örömhöz. Ha van közületek, aki egész éven át szorgalmasan olvasta a bibliát és most „pihenni küldi“, meglássátok mennyivel rosszabb lesz a várva várt vakációja az elmúlt iskolaévnél. az őserdőnek nincs soha vége. „Itt pusztulunk el nyomorultul, embert többet sohase látunk.“ A „fehér ember“ most már Biki-bú is csak így nevezte, vigasztalta őket s mindig felolvasta előttük abból a „fekete-fehér valamiből“ a nagy Isten üzenetét, de az emberek már nem igen hallgattak rá. Kétségbeesésükben és elkeseredésükben többen összesúgtak, hogy az éjszaka folyamán megölik a „fehér embert“ és visszamennek a hazájukba. De amikor Biki-bú odapottyant közéjük, egyszerre fellángolt szivükben a reménység, hogy nem messzire már emberek laknak s egyszeriben megerősödtek hitükben és hűségükben. Sírva vallották be a „fehér embernek“ bűnös gondolatukat s áldották a nagy Istent a megmentő „üzenetért“. A „fehér ember“ csak mosolygott. <"> tudta, hogy mindez nem is lehetett máskép. Azután sokat beszélt Biki-búnak is a nagy Istenről, meg a Fiáról, akit keresztre feszítettek, de aztán feltámadt. Megmagyarázta neki, hogy a nagy Isten fia, az Ur Jézus cselekedte azt is, amit Biki-búnak végig kellett szenvednie és csak azért, hogy a kellő pillanatban megérkezzék oda közéjük, mint „megmentő üzenet“. Nos, gyerekek, én most már csak annyit mondok, hogy azt a fehér bácsit L i v i n g s t o n e-nak hívták. Ő volt az, aki először tört keresztül az afrikai őserdőkön az Úr Jézus evangéliomával. Ott is halt meg később. Majd ha nagyobbak lesztek, elolvashatjátok az életének történetét. Biki-búra most már aztán szép napok következtek, ö mutatta az utat, merre menjen a „fehér ember“, hogy leghamarébb kiérjen az őserdőből. Hiszen ö már úgy ismerte, mint a tenyerét. Csak az ellenségei miatt nem mert egyedül hazamenni. Alig múlt el három nap, már szemükbe szűrődött a ritkuló lombokon keresztül az afrikai puszták szikrázó fénye. Szinte örömmámorban úsztak mindnyájan. Legjobban Biki-bú. Ott értek ki épen az ő falujánál s diadalmasan vonult a falu felé. Mikor a falubeliek megpillantották,
