Harangszó, 1935
Kis harangszó
52. oldal. KIS HARANGSZÓ 1935. június 9. retette! bánj velük, mintha Jézussal tennéd ezt! Jún. 24. Márk 9:38-40. Aki nem jár vasárnapi iskolába, még lehet Jézus tanítványa. Ne nézd le! Jún. 25. Márk 9:41-42. A legkisebb szolgálat, de a legkisebb bűn is másokkal szemben elnyeri következményét. Jún. 26. Márk 9: 43—94. El tudod-e dobni a meséskönyvet, ha nem enged időt bibliaolvasásra? Jún. 27. Márk 9:50. Az osztály „sója“ vagy-e, aki különbbé teszed a többit, vagy a salakja? Kovács Ilona néni. KIS HARANGSZÓ ÜZENETEI I. E. és K. I. Kőszeg. Kedves leveleteket köszönöm. Várom máskor is soraitokat, megfejtéseiteket és azok írását is, akiket ti hívtatok a K. H. táborába és főként az Úr Jézus után. — Koós M. I. Budapest. Levelezőlapon azt írtad, hogy itt küldesz bélyegeket, staniolt és pár virágot. Semmi nem érkezett meg beiöle. Vájjon mi történt vele? • •t FEJTÖR Ő ••• Eredményhirdetés. A K. H. 11. számában közölt betürejtvény helyes megfejtése: Konfirmáció. A bibliai kérdésre a helyes felelet: Máté 6:26-30. és 10:2931. Beérkezett 18 megfejtés. Mind jó. — A két bibliai képet Dallos Jenő Szombathely és Héjjas Zsuzsanna Orosháza, a bibliai mondásos levelezőlapokat Ihász Edit Kőszeg, a Luther-rózsát Czug Dezső Magyarszombatfa nyerte sorsolás útján. Most már nem adunk több fejtörőt, mert a következő szám e tanévben az utdlsó. Leültek, főztek, ettek, tettek-vettek. Egy nyugalmas falu esti képe tárult a leske- lödö Biki-bú elé. Az ö faluja jutott az eszébe. Milyen jó is lenne mégegyszer otthon lenni! Leszállni a fákról, újra ember lenni! Földön járni, futni, dárdát hajítani, nyílvesszőt röpíteni!'... Óh, úgy elfogta a szivét a vágy, hogy a kemény Biki-bú egyszerre csak elkezdett sírni, mint egy kisgyerek, aki elvesztette a mamáját és nem talál haza. A könnyek elborították a szemét s ahogy az öklével le akarja törölni őket, mamája után elvesztette az egyensúlyát is és riccs-reccs, potyogott a fáról lefelé... Kapkodott szegény Biki-bú az ágak után s ha lett volna hosszú kígyózó farka, mint a gorilla-mamájának, akkor meg is tudott volna esés közben kapaszkodni. De így csak mérsékelte egy kicsit a zuhanását egy-egy elkapott, de a súlya alatt letörő ág. A végén szépen odahuppant az „erdő-szellem“ lábai elé és elterült, mint a béka. Arra tért újra magához, hogy a mellkasát nyomogatják, tagjait dörzsölik. Ahogy kinyitja a szemét, az „erdő-szellem“ fehér arca és szelíd szeme mosolygott rá. Biki-bú dadogva és hebegve, mert még mindig kapkodta a levegőt, úgy elszorult a melle az eséstől, könyörögni kezdett az „erdő-szellemnek“, hogy ne bántsa, hanem fogadja fel szolgájának, hűségesen fogja szolgálni. Az „erdő-szellem" nem válaszolt, hanem a köréje sereglő négereknek mondott valamit érthetetlen, idegen szóval. Erre azok kezdtek beszélni hozzá, de bizony Biki-bú abból sem értett semmit. Végre akadt egy, akinek a szavai közül megértett egyet-mást. Persze egy kicsit máskép mondta, mint ahogy ő, de azért hasonlított. Pl. azt kérdezte mindig: „Kávi? Kávi?“ Biki-bú falujában „kóvi“ jelentette a „honnan“ szót. Meg azt is mondta: „bori“. Biki-bú-éknál „búri“ „falut“ jelentett. így aztán lassan kihámozták, hogy Biki-bú kicsoda, hon- nét jő. Persze sok keserves veszödség árán. Aztán nem is bántották, hanem leültették a többi közé s adtak neki enni. Vacsora után ugyanúgy elkezdődött a vontatott kiáltozás, mint az előző este. Annyira fülbemászó, kellemes volt ez a kiáltozás, hogy Biki-bú nemsokára velük kiáltozott. Szöveg nélkül a dallamot. Mikor ezt a fehérarcú „erdöszellem“ meglátta, elmosolyodott, de nem szólt rá. Hagyta, mert Biki-bú hangja kellemes csengéssel olvadt a többié közé. Szóról-szóra ugyanaz a jelenet következett. mint az előző este. S Biki-bú ép annyit értett belőle, mint az előző este. De nem bánta, csakhogy végre újra emberek között lehet! (Végé következik.) A Dunántúli Luther Szövetség lapja. Főszerkesztő : Túróczy Zoltán. Felelős szerkesztő és kiadő: Ittzés Mihály. Baross-nyomda: Uzsaly és Koncz, Győr.
