Harangszó, 1935
Kis harangszó
46. oldal. KIS HARANGSZÓ 1935. június 2. Templomot építsünk. * Irta: Szuchovszky Gyula. (Egyszerű családi szoba. Az egyik falon Jézus-kép, a másik falon Luther-kép. Két testvér csendben az asztal mellett könyve fölé hajol, amikor az ajtón kopogás hallatszik. Másik két kislány érkezik.) ANNUS (12 éves): Szinte gondoltam, hogy ti is egyedül vagytok! ERZSÉBET (9 éves): A ti szüléitek, gyerekek, hová mentek? VILMA (10 éves): Valami szeretet- vendégségbe! Szerettünk volna mi is velük menni, de minket nem vittek el! ANNUS: No, nem baj, jó lesz nekünk itthon is. De mondjátok, mit csinálnak ott? Mi az, hogy szeretetvendég- ség? Miért mennek oda olyan szorgalmasan? ERZSÉBET: Az én édesanyám azt mondta, hogy azért mennek a szeretet- vendégségre olyan sokan és minden ev. édesanya és édesapa, mert szeretnének itt a Zuglóbán egy szép templomot építeni. Másvallású templom már van, de ev. templom még nincs. És ez nekünk nagyon fáj. 50 fillért fizetnek is belépéskor, de édesanyám nagyon szívesen teszi, nem azért, hogy ott finom süteményeket ehet és teát ihat; mondta, hogy ezt ő el is engedné, hanem szép előadást hallhat és, hogy sok ev. bácsi és néni van együtt, 2Ó0-an is összejönnek és így 100 P-nél mindig több folyik be a pénztárba. És ez a sok pénz mind a templomépitési alapot nagyobbitja. De sok is kell ám egy templomra és nekünk evangélikusoknak sem a város, sem az * A Budapest-Zuglói Ev. Templomépitö Egyesület ápr. 14-én tartott szeretetvendégségen előadták: Kosa Anna, Bede Erzsébet, Schwach Hildegard és Schwach Erika. Biki-bú. írja: Farkas Zoltán bácsi. 10 így éldegélt Biki-bú az őserdőben. Sokat gondolkodott, hogy mihez fogjon, mit csináljon, de semmi okosat nem tudott kigondolni. A fészkét kiépítette egész kis kunyhóvá, aminek a gorillamama fölöttébb örvendezett. De ezen kívül nem tudott mit csinálni. így hát csatangolt az őserdőben. Most már nem volt nehéz előre jutni, a vadállatoktól se kellett félnie, mert nem az erdő fenekén ment, hanem a tetején. Az egyik fáról a másikra, mint a majmok. állam nem épít templomot. Hát össze kell fognunk! SÁRIKA (7 éves): És csak a mama és a papa adhat a templomra? ERZSÉBET: Mindenki adhat, aki csak akar és van pénze. Édesanyám mondta, hogy a tisztelendő bácsi készített egy alapszabályt és azt megbeszélték és ott az is meg van Írva, hogy aki 100 P-t ad 3 év alatt, azt templomépítő tagnak fogják nevezni. Édesapám szegény ember, de azt mondta, hogy inkább le mond a dohányzásról, mert az úgy is felesleges dolog és igy annak az árát, havonként 2 P 77 fillért 3 esztendőn át a templomálapra adja. VILMA: Igen ám, de mi nálatok is szegényebbek vagyunk. Apuskám mun- kanélkül is van, hát mit adhatunk? ERZSÉBET: Ha édesapád nem adhat, akkor adjál te. Bizonyosan van valamid, amid neked nagyon kedves, add azt. Ezt az adományt a jó Isten különösen is meg fogja áldani. ANNUS: Most választanom kell! SÁRIKA: Miért, mi között? ANNUS: Az én anyám 10 fillért szokott nekem minden héten adni azzal, hogy azt vehessek rajta, amit csak akarok. 80 fillért gyűjtöttem már össze. Mit gondoltok, mit szerettem volna rajta vásárolni? VILMA: Cukrot, csokoládét? ANNUS: Nem. ERZSÉBET: Babát, játékot? ANNUS: Nem. SÁRIKA: Egy házat? ANNUS: Nem. Alig merem megmondani. Egyik barátnőmnek a sapkáján miki-egeret láttam és ezt akartam én is vásárolni. Már a kirakatban ki is választottam magamnak. Pedig ez csak hiúság, jól tudom. Anyám sem örült volna ennek. Tudjátok mit teszek, gyűjtöm, amíg egy pengő lesz és akkor odaígy aztán nagy területeket bebarangolt. Egy nap oly messzire behatolt az őserdőbe, hogy haza se tudott térni estére, hanem keresett magának az egyik óriásfa tetején alkalmas éjjeli szállást. Már épen elhelyezkedett és szundikálni kezdett, amikor különös hangokat hallott. Emberi hangok voltak. Mintha sok ember egyszerre kiáltott volna hosszú, vontatott kiáltással. Hol erősebb, hol gyengébb volt, néha-néha meg elhalt, de rövidesen újra kezdődött. Biki-bú fülelt egy darabig, aztán óvatosan elindult a hang irányában. (Folytatjuk.)
