Harangszó, 1935
Kis harangszó
1935 április 21. KIS HARANOSZÓ 35. oldal. KICSINYEK f BIBLIÁJA iiflÄ Márk evangélioma. Jézua legyen vezérünk. Ápr. 22. Márk 5:21-22. Te ne csak baj s bánat idején, hanem vidám ifjúságod minden napján keresd az Úr Jézust. Borulj eléje csendes imádságban. Ápr. 23. Márk 5:23-24. Jó testvérkéd, vagy jó szülőd sírhantja mellett a húsvéti királyt hívd és meglásd megköny- nyebbedik szomorú szíved. Apr. 24. Márk 5:25-28. Nagy beteg kedvesünk baját tegyük le hittel és bizalommal Jézusunk kezébe, ő tudja a legjobban, mi néki a jobb: a földi egészség vagy a korai hazamenetel a mennybe. Ápr. 25. Márk 5:29-34. Itt is látjuk, hogy, a hit a legdrágább lelki kincs. Van-e néked már csak mustármagnyi is belőle? Ápr. 26. Márk 5:35-36. „Ne félj, csak higyj.“ Ez a biztatás Jézus ajkáról mindnyájunknak szól. Hallgasd meg Te is. toknak... a krokodiiusoknak...“ „Mi az ott!?“ — dörrent meg ebben a pillanatban a törzsfőnök hangja s cifra káromkodásban folytatódott. A két fickó elinalt. Biki-bú szívdobogva vette le a fülét a falról. Mindent tudott tehát. Úgy látszik a varázsló azt gondolja, nem a tűz, hanem a víz szelleme okozza a betegséget. Azt akarja tehát kiengesztelni s mi több, emberáldozattal. Biki-bú megborzongott. Maga elé képzelte a közeli folyó rusnya krokodilusainak villogó fehér fogait. Homloka verejtékezni kezdett. Alit tegyen? Ráncigálni kezdte ke- zét-lábát a kötelékből. Órákhosszat vergődött. Véresre marta magát, de a kötél semmit se engedett. Kimerültén dőlt el oldalt a földön. Sírt. Lefolyó könnyei sáros tócsát alkottak .feje alatt. Sírva fohászkodott ahhoz a nagy „szellemhez“, akinek fel akarták áldozni, könyörüljön rajta, ne kívánja az életét. Lassanként megcsöndesedett a szíve, lezárultak a szempillái, elaludt. Az éjszaka ráterítette fekete palástját. Arra riadt fel, hogy valami motoszkáló neszt hall a falon kívül. MegfeszíMa is. És tartsd meg lelkedben e biztatást mindig. Ápr. 27. Márk 5:37-43. „A gyermek alszik csak“ — mondja Jézus. És Pál apostol is hirdeti, hogy a hivő ember halála csak alvás, melyből a feltámadás napján örökéletre kelti őt fel az Ür. Ápr. 28. Márk 6:1-2. Vasárnap van. Keresd fel az Isten házát s Te is azt fogod mondani: micsoda nagy bölcseség is van Jézus minden igéjében. Ápr. 29. Márk 6:3-4. Ezeknek a bot- ránkozóknak ma is sok utóda él közöttünk. Te ne botránkozz meg Jézusban, hanem higgy Őbenne, mint Isten szent Fiában. Ápr. 30. Márk 6:5. Ahol felhők takarják az eget, nem látod a napot. Ahol botránkozások esnek s hiányzik a hit, Jézus ott nem tesz csodát. Tovább megy. Hitet keres. Máj. 1. Márk 6:6. Tudod, Jézus miért „csodálkozott“? Azért, mert a belőle áradó szeretetet nem fogadták el az emberek s inkább hitetlenek maradtak. Pedig, úgy-e, milyen nagy szeretet lakozott Őbenne! Máj. 2. Márk 6:7. Jézus téged is küld, hogy nevében munkálkodjál. Először azzal bíz meg, hogy őrizd szíved tett idegekkel figyelt. Egyhangú halk súgás hallatszott néhány pillanatig. Olyasmi, mintha valami vékonypengéjű kést szúrtak volna keresztül a sűrű nádfalon. Utána teljes csend. Biki-bú fülelt még egy darabig, aztán felült és tapo- gatódzni kezdett testével a falon. Karja beleütközött valamibe. Feljebb emelkedett s hátrakötözött kezének az ujjaival fogta meg. Kés volt, valóban kés! Élével felfelé. Biki-bú lassan, óvatosan nyiszál- ni kezdte rajta a keze kötelékeit. Közbe- közbe a bőrébe is belevágott a penge, de nem hiába gyakorolta magát a bőre felhasogatásában, fel se szisszent. Végre szabad volt a keze. A lábát megszabadítani már gyermekjáték volt. Hanem most következett a nehezebb rész. Hogy jut ki innét? Az ajtó kívülről erősen elreteszelve. A földet ki nem áshatja a kunyhó alatt, mert az alja kövekből van körülrakva. A nádfal az egyetlen lehetőség. Megpróbálta egyen- kint átvágni a nádszálakat, de akkora zörejjel járt, hogy mire vágna egy kis lyukat magának, a környéken mindenki felébredne rá. Mit csináljon? Mit csináljon? ... (Folytatjuk.)
