Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935. március 31.

KIS HARANOSZó

27. oldal.

— Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy én lettem az első. Nem számítottam erre. Nem is gondoltam rá, mikor adományaimat hoztam. Nem is számolgattam össze évközben, hogy már mennyit adtam. A végösszeget á tisztelendő nénitől tudtam meg.----- Ez így is van jól. Ne tudja a te

bal

kezed, hogv mit tesz a jobb. Igen érdekelne azonban, nemcsak engem, hanem bizonyára 2000 M. Gy. Sz. társadat is, hogy hogyan szerezted a pénzt?

— Biciklire akartam gyűjteni. Anyámtól kaptam erre 40 fillért. Amikor azonban a M. Gy. Sz.-röl hallottam, ezt a pénzt odaszántam.

— Igazán szép megindulás. Nem is olyan nagy a változás. így arany biciklire került a pénzed, amelyen mások járnak, de azt viszik, amit te is nagyon szeretsz, az evangéliom örömhírét szegény pogányoknak. Nos és a többi?

— Atyám havonta kétszer kap fizetést. Ilyenkor szoktam kapni pár fillért. Egyszer anyukám cukrot vett az én tudtom nélkül. Ez nagyon bántott, hogy miért nem adta inkább nekem az árát. Megkértem anyámat, vigye vissza a cukrot, amit ö meg is tett. Mikuláskor jó korán megmondtam, hogy nem kell ám csokoládé, csak pénz a misszióra. |

Sőt estére kelvén, az egyik kunyhóban is, a másik kunyhóban is felhallatszott a rémes fogvacogás. Akik Longa kunyhójában megfordultak, mind megkapták a betegséget. Most már ezek is mind üvöltözni kezdtek. Olyan volt a falu, mintha ezer sakál. (üvöltöző vadállat) tartana benne viharos népgyíilést. Akik meg még nem kapták meg, menekültek a betegek közeléből, nehogy a gonosz szellem őket is megragadja és beléjük bújjon. Mert ezek a szegény po- gányok szentül hiszik, gyermekek, hogy minden betegséget valami gonosz szellem okoz. Belébúvik az emberbe és apró dárdával szúrkállja, rontja az ember belső részeit mindaddig, míg csak meg nem hal. Ha aztán sikerül kikergetni, vagy kicsalogatni a beteg emberből a gonosz szellemet akkor meggyógyul, ha nem sikerül, akkor meghal. Vannak olyan emberek közöttük, akik azzal a varázstudománnyal foglaloznak, hogy a beteg emberből, állatból, hogy lehet kiűzni a gonosz szellemet. Fé'lig papok, félig orvosok. Úgy hívják őket: a varázsló.

így is lett, bár édesapámtól azért csokoládét is kaptam.

— És mástól nem kértél? Elég volt ez az 5 P 16 fill.-hez?

— Mástól nem kértem, csak a szüleimtől. Mikor nyaralni voltam, levélben kértem édesanyámat, hogy a havi adományt vigye el a tisztélendö nénihez és hozassa el á bélyeget.

— És mond csak, Lajoskám: nem rövidültél meg valamiben te, vagy a szüleid?

— Sőt. Igazán, hogy kevesebb cukrot ettem, de a fogam úgy is rossz volt kicsi korom óta. Szüléimét sem kellett nagyon unszolni, szívesen adtak.

— No még utóbb az is kiderül, hogy hasznotok is volt belőle. így nem kellett anyit fizetni a fogorvosra. Nos és mi a terved az új gyűjtési évben?

— Tervem, hogy kis öcsémet is elhozom. Már ígéretet kaptunk, hogy mindketten kapunk 40—40 fillért havonta. A cukorról pedig lemondunk. Egyik hónapban duplán kell hozni, hogy a januári befizetést pótoljuk. Akkor a tagsági jegyek bent voltak vezetőinknél elszámolásra.

— Mit üzensz a M. Gy. Sz. társaidnak?

— Azt üzenem, hogy nemcsak pénzNosza, szalajtották Biki-bút (ő tudott leggyorsabban futni) egy távoli faluba, hívja el a messze híres Dzsám- dzsuri varázslót. Biki-bú rekordidő alatt érkezett meg a másik faluba s hozta a varázslót. Ha tudta volna, mit hoz az árva fejére, biztosan nem rohant volna olyan nagyon.

A varázsló a legdíszesebb hivatalos ruháját vette fel, vagyis Ijelebújt egy szörnyűséges, rusnya álruhába, amitől mindenki megijedt, aki csak ránézett. Pár évvel ezelőtt bizony még Biki-bú is bebújt volna láttára a kunyhó zugába, mint a többi néger gyerek, de most már fiatalsága ellenére is majdnem férfiszámba ment, összeszorította hát a fogát s úgy tett, mintha nem félne a varázslótól. „No, ha ezt meglátják a gonosz szellemek, biztosan eszeveszetten kotródnak el!“ — gondolta magában.

De a gonosz szellemek, úgy látszik, azt mondták: „Mi is vagyunk olyan legények, mint ez a Biki-bú“. — és nem kotródtak e|. Hiába mormogott, hiába füstölt, hiába hókusz-pókuszozott a varázsló. (Folytatjuk.)