Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935 január 6. KIS HARANGSZÓ 3. oldal. Dóra: Hát te nem jársz vasárnapi is­kolába? Jolán: Bevallom nektek, hogy bizony nem. Elég nekem hétköznap is az iskola. Ilus: De a pogányokról csak hallot­tál már? Jolán: Hát persze, hogy hallottam. Irén: No, hát akkor tudod azt, hogy Ázsiában, Afrikában, a szigeteken és még sok más helyen még milyen sok­sok pogány él, akik nem ismerik a Jézus Krisztust, sötétségben élnek. Tudod, mi azt tanultuk, hogy senki sem élhet ön­magának, mert akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk. Jolán: De hát mi köze ennek a misz- sziói gyermekszövetséghez? Ilus: Azt tudod úgy-e, hogy a misz- szió azt jelenti, hogy azok, kik szeretik a pogányokat, elmennek hozzájuk, meg­ismertetik velük a jó Istent s a Jézus Krisztust és megtérítik őket. Mi is azért léptünk be a missziói gyermekszövet­ségbe, mért tudjuk, hogy nekünk is kö­telességünk a pogányokon segíteni. Jolán: Ugyan, hogy tudnátok ti a po­gányokon segíteni, hiszen ti nem mehet­tek el hozzájuk. Terus: Hát persze, hogy nem mehe­tünk közéjük, de azért így is tudunk se­gíteni. Jolán: No erre igazán kiváncsi va­gyok. Dóra: Hallgass ide, majd én elmon­dom néked, hogy mi a kötelessége an­nak, aki a missziói gyermekszövetség tagja. Az első kötelessége: imádkozzon a pogányokért, hogy meghallgassák s befogadják az Isten igéjét. Jolán: Hát ezt én is megtudnám tenni! Dóra: Másik dolgunk a bélyeggyüj­tcs. Jolán: Aztán honnan veszitek a pénzt, hogy bélyeget vehessetek? Ilus: Oh, hát te azt gondolod, hogy úgy vesszük a bélyeget a trafikban? De­hogy: használt bélyeget gyűjtünk. Ha levél érkezik hozzánk, rögtön megkérem az édesanyámat, hogy levehessem róla a bélyeget. Levágom, aztán leáztatom, de úgy ám, hogy a bélyeg recés széle épségben maradjon, mert különben nem jó. Aztán szépen felragasztom egy régi rajzlapra. De nem az egész bélyeget, hanem csak a felsőszélét, hogy könnyen levehessék róla. (Ollót vesz és csinálja.) Irén: Nekem már két lap meg is telt. Nézd csak itt van. (Megmutatja a felra­gasztott bélyegeket.) Jolán: Nahát, de érdekes s milyen szépen felragasztottad. S ki mondta ezt nektek? Irén: Hát a tanítónéni. (Folytatjuk). Szollár Irén néni SZÓLNAK-A K KIS-HARANGOK^ 1520 tagról már korábban beszá­moltunk. Most jön 50 szaporulat Kis­kőrösről a korábbi ötvenhez. — Uj hely: Alsóság, ahol Balázs Béla tiszt, bácsi kezdeményezésére szinte kivétel nélkül minden iskolás gyermek: 121-en csatlakoztak. Szakály Dezső tanító bácsi és neje, valamint Nagy István tanító bá­csi vezetik a három csoportot. Kisköcsk, mint neve is sejteti, kicsi hely. Mégis 50 gyermek csatlakozott Molnár Dezső tan. bácsi vezetésével. Jan. 6.-án lesz az ün­nepélyes megalakulás mindkét helyen. 16. Zsolt. 6. v. — Budapesten egy igen előkelő, szép helyen fekvő leányintézet­ben, az u. n. Baár-Madasban dr. Streck Laura tiszt, néni ébreszti a misszió tüzet. Még nincs pontos kép a csatlakozók szá­máról. 10-et bizton vehetünk. Ugyanígy megindult a munka Celldömölkön Lud- ván János igazgató bácsi vezetésével. Innét egyelőre nem jejlentü.nk számot. Hisszük, hogy az új évben számoszlo­punkon nagyot emelnek a kedves celldö- möiki gyermekek. G. KICSINYEK BIBLIÁJA Jan. 7. János 2:1-2. Jézus szívesen résztvesz minden igazi örömödben és szórakozásodban. Hívd meg őt mindig! Jan. 8. Ján. 2:3. Minden földi öröm­nek vége szakad egyszer. Nem vetted még észre, hogy lassan megunod játé­kaidat? Jan. 9. Ján. 2:3. Minden szükséged­ben Jézushoz fordulj segítségért. Örö­meidet is tőle várjad. Jan. 10. Ján. 2:4. Néha úgy érzed, hogy nem hallgatott meg Jézus, nem ka­pod meg, amit kértél. Pedig csak várni tanít meg téged.

Next

/
Thumbnails
Contents