Harangszó, 1935
1935-12-22 / 52. szám
ISoo december 22. HARANGSZÓ 427. de akinek hozza az édesatyja üzenetét : „várlak, várlak haza, várlak a — szívembe“. Megértem az Igét: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örökélete legyen“. még ma Is ilyen óriási áldozatot hoznak az emberek I Régi haragosok találkoznak. Közös ismerősök évek óta hiába igyekeztek kibékíteni őket. De ím, most így nyújt kezet egyik i a másiknak: „Barátom, béküljünk ki a Jézus nevében!* — A délamerikai Andok hatalmas hegylánc-óriásának egyik 4000 méteres ködülte hágóján, Chile és Peru állam pontos határán áll egy óriási Krisztusszobor. Akkor öntötték, mikor a két ország Krisztus hatalma. A világ élete tele van jelekkel, amelyek azt mondatják velünk : milyen nagy hatalom a Krisztus. A föld kerekségén körülbelül 10 millió templom és imaház van. Ha mindegyikben csak heti 2. tehát évi 100 prédikációt tartanak, akkor is a világ templomaiban évi 1000 millió prédikáció hangzik el a Krisztusról. Ha a Krisztusról szóló évi prédikációkat egyenként két féliv papírra felírva szalaggá ragasztanák össze, 700 ezer kilométer hosszú szalagot kapnánk, amely majdnem 20-szor érné körül a földet. Micsoda óriási hatalom az a Krisztus, akit 2000 esztendő távolságából is ennyit emlegetnek, magasztalnak. Ki tudná megmondani, hogy ez a világ hány pengőt áldoz évenként az Isten országa oltárán. Hány milliót adnak jótékonykezek különböző jótékonysági intézmények, szeretetmunkák és a misszió javára? Hány százezer pengő alakul át karácsonykor ruhává, cipővé szegény gyermekek didergő teste számára. Micsoda óriási hatalom az a Krisztus, akinek a kedvéért katonasága egymást gyilkolta. (Lásd a képet.) A szobor felirata ez: „Hamarabb omlanak össze e hegyek, minthogy Chile és Peru megszegnék azt a békét, melyet Krisztus, a Megváltó lábainál kötöttek." Micsoda óriási hatalom az a Krisztus, aki ellenséges emberek és országok ökölbe szorult, vagy gyilkolásra emelt kezét békés fogásra tudja összesimítani. *** De a világ élete tele van olyan jelekkel is, amelyek mintha azt igazolnák: milyeh gyenge a Krisztus! Vájjon az ördögnek nem több-e a temploma, mint a Kisztusnak? S ha a káromló beszédeket Írná valaki papírszalagokra, hányszor lehetne azzal körültekerni a földgolyót ? Ha Krisztusért sokat áldoz ez a világ, az ördögért és a testért még sokkal többet áldoz. S ha a Krisztus embereket, népeket tud kibékíteni, dolgozik itt egy másik erő is. amely konkolyt hint, civakodást szit és halálmagot vet. Milyen kifejező idevonatkozólag cikkünk másik képe. Egy titokzatos földalatti hatalom működik a Krisztus ellen. Ő cselekszi, hogy a békesség szent ünnepén is öl- dökli egymást két keresztyén nép. Ez a hatalom kövér. Hogyne! hiszen az ő gyárai vígan füstölnek, akkor is, mikor más tisztes Ipar kéménylyukait beszövi a pók. Ez a hatalom érzéketlen. Arca rideg, könyörtelen. 'Törődik is ő azzal, hogy vér folyik és halál terem a munkája nyomán! Nyugodtan hizik áldozatainak koponya-hegyein. Ez a hatalom telhetetlen. Sok keze van s mindegyikkel, mindenünnen önmagának harácsolja a sápot. A márka, a font, a dollár, Ne legyen békesség! — Változás. — Áldomás. (Asztalfőn a király, mellette jobbról és balról Eufémia, Álmos és Predszlava. Vladimir herceg. Azután a király emberei: János nádor, Lőrinc érsek, Fulbert püspök, Tamás, Sergius, Bothfia Benedek ispánok. Álmos emberei: Úros, Vatha, Péter. Gvar- dián. István testőr. Szolgák, az ajtónál testőrök. Asztalon a serleg borral töltve, a király bora meg van mérgezve. Szolgák az ételeket, a kupákat hordják.) KÁLMÁN (kezében serleggel): Elsőben is ürítsük serlegünket a kolostor áldásos működésére! (Mindenki iszik csak a király nem.) ÁLMOS: A koronás király jelenléte nagy fényt derít a mai ünnepre és nagy boldogsággal tölti el a mi szívünket. Éljen a király! MIND: Éljen a király! (A király most sem iszik.) ÁLMOS (a királyhoz): Mért nem ízleled meg, nagyon jó dömsődi. KÁLMÁN (gúnnyal): Elég nekem egyelőre a te forró testvéri szereteted, amellyel felköszöntöttól. Később iszom én is. ÚROS: A király után ürítsük serlegünket Almos herceg egészségére. Éljen! MIND: Éljen! (Csak Kálmán nem éljenez és most sem iszik, ami már feltűnést kelt.) (Álmos és Predszlava nyugtalan pillantásokat váltanak.) KÁLMÁN: Urak, hű jobbágyaim, jertek velem koccintani. (A tanácsosok, a vendégek mind egymásután járulnak a király elé serlegükkel, de a király egyszer sem iszik, mikor Úrosra is sor kerül, megszólítja): Úros! Te ma hűséget fogadtál nekem, jer az udvaromba, ahol a tiszted lesz őrködni személyes biztonságom fölött és megvéded életemet az összeesküvők ellen. ÚROS: Felséged kitüntető ajánlata parancs nekem, bizalma megtisztel, de felségedet oly nagy csodálattal és szeretettel veszi körűi a nemzet, hogy semmi élete elleni merénylettől nem tarthatunk. KÁLMÁN: De igen, azok között fogod találni az összeesküvőket, akik nincsenek megelégedve a békével és engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetnek irántam. (Álmos, Predszlava és embereik nyugtalansága fokozódik, Úros nagy zavarban.) ÚROS: A békével mindenki meg van elégedve. Az egész nemzet imádja felségedet. KÁLMÁN: Mit gondolsz Úros, mi volna az összeesküvők legméltóbb büntetése? A halál-e, vagy csak a megvakítás? ÚROS (verejték gyöngyözik a homlokán): Felség, mindenről a törvény intézkedik. De felség tisztelj meg minket azzal, hogy te is iszol a serlegedből. KÁLMÁN: Éppen most pillanatnyi rosszullét vett rajtam erőt, de aztán iszom én is. ÚROS: Kérlek, ne halogasd, mert ennek a bornak az a tulajdonsága, hogy minden pillanatnyi rosszullétet azonnal megszüntet. KÁLMÁN: Hát legyen, de előbb cseréljünk poharat, te az enyémből, én a tiedből iszom. ÚROS (megdöbben, de mégis tréfára veszi a dolgot): Felség tréfálni kegyeskedel. A te hű jobbágyad nem méltó arra, hogy a te poharadból igyék. KÁLMÁN: Dehogy nem, én mondom, hogy te méltó vagy rá. (Úrostól a serleget elveszi és a magáét erőszakolja a kezébe.) No most koccintsunk! (Koccintanak, de már érzi Úros a vesztét, Álmos és Predszlava is halálra váltan ülnek helyükön.) És most idd ki fenékig... de tüstént... no ne tétovázz... gyorsan igyál... parancsolom... Nézd, én iszom a te serlegedből... most te az enyémből. (Predszlava elmenekül.) (Folytatjuk.)
