Harangszó, 1935
1935-12-08 / 50. szám
i&36 decembei 8. HARANGSZÓ 413. Ellentmond a szivem — Luthernak a sírig = Nevetem, megvetem = Amit Luther tanít — Mindjobban gyűlölöm = A lutheri elvet — Szivemben nincs helye — Ml Luthertól ered = Aki Luther hive — Elveszik őrökre — A pápai tannak Magamat átadom. A misét, fűlgyónást Örömmel fogadom. Mindazt, mi pápai A telkembe irom. Róma egyházának Jövőjében bízom, A menny felé halad Ki római marad. Áldjuk Istent a reformáció tökéletes művéért. Áldjuk azért is, hogy a reformáció müvének emberi eszköze, Luther Márton embermivoltának minden gyarlósága mellett is sokkal nagyobb, semhogy piszkolódó alantasok, törpe sárhajigálók szennyes lö- vegei felérnének hozzá. (Következő cikkünk cirae: Luther és a biblia). Szabó József. „Én Iitentn, állj T« mellém, ■ világnak minden okosságával nemben I Hiszen nem ez én Igyam ez hanem a lied. Hiszen én inkább csendes napokat kívánnék. Mert én sóba életemben nem akartam ily nagy arakkal szembeszállni. JSvel Uram, én kész vagyak életemet is oda áldozni türelmesen, mint a bárányka I“ — (Lather wormsi imájából.) Borsodnádasd. Borsodvármegyének a nyugati szélén, ahol már csak elvétve akad itt-ott egykét evangélikus lélek, több mint hatvan év óta él egy kis evangélikus sziget: a borsodnádasdi fiókegyházközségünk. A gyártelep vonzotta őket észak felöl: Gö- mörből, Zólyomból és Liptóból. Az ózdi anyaegyházközség megalakulása előtt Sajókazához tartoztak és Leskó Béla, aki ennek a széles, nagy környéknek még az akkor e vidéken is előforduló rabló szegénylegények által is ismert és tisztelt lelkipásztora volt és hol lóháton, hol ekhós szekéren rótta a sokszor sáros utakat és végezte évtizedekkel ezelőtt is a ma nagyon helyesen és sokszor hangoztatott szórványgondozó munkát, járt ki hozzájuk napi száztíz km. utat téve meg évenként egyszer, nagypénteken. Majd Petrik Gyula társulati tanító vállalta a levitái munkát és végezte ezt hosszú időn át nagy buzgósággal. Az ózdi egyházközség megalakulása után Túróczy Pál volt a gondozójuk. Most már három istentiszteletet kaptak évente. Majd Túróczy Zoltán gondozása alatt tízre emelkedett az istentiszteletek száma s ezeket a gyári iskola termében tartották, kitűzték azonban — tíz évvel ezelőtt — a nagy célt, hogy templomot akarnak építeni. Kétszeresére emelték az egyházi adójukat, sőt néhá- nyan még ennél többet is felajánlottak a szent célra. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R. T. vezérigazgatója, a múlt évben elhalt Zorkóczy Samu, aki az ózdi anyaegyházközség felügyelője volt, Marcsek János lelkésszel együtt állandóan erősítette a hívek temploru- után vágyó áldozatkészségét, melyben a hívek, élükön a fiőkegy- házközség felügyelőjével, Ferjentsik Sándor ottani gyári főmérnökkel, hűséges kitartással vettek részt a nehéz idők dacára is. A múlt évben végül megindult a templomépítés, melynek tervét Szontágh Pál pesti építészmérnök készítette hittestvéri készséggel és nagy buzgósággal. Az épíést Petrik Lajos borsod- nádasdi gyári főmérnök, presbiter vezette. A múlt évben dec. 2.-án volt a templom ünnepélyes felszentelése. Most már legalább kéthetenként van istentisztelet és vannak vallásos esték a templomban, melyet a kis nyáj — lélek- szám szerint 120 — szép buzgósággal látogat. Aránylag rövid idő alatt fejlődött ennyire a fiókegyházközség. Sok viszontagság, sok kísértés és sok ostrom érte különböző ellenséges oldalakról. likus családból. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Pápán végezte, a bölcseletre Győrött iratkozott be s itt jó barátjával, Deák Ferenccel együtt diá- koskodott. Mint jogász a pesti királyi táblánál nyert alkalmazást, majd visszautazott szülőhelyére Kövágóörsre, ahol Kerkápoly István ügyvéd, később alispán örökébe lépett. Közéleti pályáján gyorsan haladt előre s már 1823-ban, tehát alig 24 éves korában Zala vármegye egyik vezérfia lett. Mint ügyvéd, vármegyeszerte nagy keresettségnek s tekintélynek örvendett. Közel fél évszázadig a legelőkelőbb családok jogtanácsosa volt. Nagyképzettségű és változatos műveltségű férfiú volt. Sok nyelvet beszélt, beutazta az egész Magyar- országot s mint író megírta Csobánc és Sziglíget regényes történetét. Jó magyar ember volt. A szabadságharcban már nem vehetett részt, maga helyett fiát küldte a haza védelmére ö pedig idehaza buzdított és lelkesített. A világosi katasztrófát követő gyászos és szomorú napokban menedéket adott a menekülteknek, köztük Deák Ferencnek is. Evangélikus egyházának áldozatos, szolgálatkész vezértagja volt. Mint egyházmegyei, majd mint egyház- községi felügyelő teljes odaadással szolgálta egyháza érdekeit s elő*járt mindig az áldozatkészségben. Hihetetlen ügybuzgalmának és fáradozásának eredménye volt a Kö- vágóörsön felállított négyosztályú algimnázium, mely hogy megszűnt, egyáltalán nem az ö hihája volt. Nyolcvanötévcs korában, 1884 aug. 7.-én halt meg Kövágóörsön. Koporsójánál Horváth Sándor esperes méltatta nagy érdemeit, melyek méltók az emlékezésre s örök időkre mintaképül szolgálhatnak. Károsy Pál. Gyógyíts meg engem Uram ! JI Harangszó karácsonyra a fenti címmel betegeknek szánt imakönyvecskét ad ki. E régóta hiányolt imakönyoecske mindenkit érhető betegség esetén Isten igéjének vigasztaló orvosságát fogja nyújtani s a betegség megpróbál- tatásos, nehéz idején elmélyedéssel, imával s énekkel az örök orvos felé irányítja a tekintetet. Jlz imakönyoecske tartalma a következő lesz: Voltak megtévelyedettek, vannak hithű ségiikkel tündöklők. Ezeknek szívében és az ajkán van a bátor és bátorító val lomástétel, mely aranyozott betűkkel ragyog a templom homlokzatán: Erős vá runk az Úristen! A Harangszó és olvasótábora hittestvéri melegséggel köszönti a borsodná- dasdi kis sereget, mely ott széles körben képviseli evangélikus egyházunk és vele Isten országának igazságát és imádkozó lélekkel inti őket, harcolják meg a hit neA borsodnádasdi evangélikus templom. mes harcát, őrizzék meg hűségesen igaz hitüket, mert így lesz övék Krisztustól az örök élet hervadhatatlan koronája! A mi nagyjaink. Mezríczky Péter. A feledés homályából ragadom ki Mezriczky Péter nevét. Nem tartozott igaz az óriások közé, kiknek földi élete országos jelentőséggel bírt, de szívének és lelkének páratlan gazdagságával evangélikus egyházunk nagyjai között az első sorokban foglal helyet. Mezriczky Péter 1799-ben születétt Kövágóörsön, régi zalamegyei evangé-
