Harangszó, 1935
1935-11-24 / 48. szám
tS#35 november 24 HARANGSZÓ 395 A nagy reformátor. 2. Luther életrajza. Nem ritka eset, hogy egy-egy nagy ember születési körülményei bizonytalanok. Hogy csak egyet említsünk példaképpen: Petőfi Sándor születési helyéért sokáig két magyar község is versenyzett: Kiskörös és Félegyháza. Sőt hiszen tudnivaló, hogy magának az Ur Jézusnak születési éve is bizonytalan Lutherről azt tanultuk az iskolában, hogy 1483 november 10.- én született Eislebenben. A hely, hónap és nap bizonyos, de az év sokak szerint még ma is vitás. Luther maga sem ad erre nézve biztos felvilágosítást. Csak azt tudja, hogy november 10.-én éjjeli 11 óra után született. S mikor Me- lachton a születés esztendejére nézve Luther családjához fordult felvilágosításért, a reformátornak akkor már idős édesanyjától és Jakab nevű öccsétöl azt a felvilágosítást kapta, hogy „Márton a család véleménye szerint 1483-ban és nem 1484-ben született“. Semmi okunk sincs arra, hogy a család véleményét el ne fogadjuk. Szülei egyszerű emberek. Luther gyakran dicsekedett paraszti származásával. Apja János, kcményvonású német bányász, ki nejével, Ziegler Margittal Möhrá- ból költözött Eislebenbe, ahol megszületik második fiúgyermeke, kit másnap, a naptári név után, Márton névre keresztel a helyi Pcter-Pnl templomban Renne- btcher Bertalan atya. Milyen csodálatos, hogy egyszerű csákányos bányászösök egyszerű fiát méltatta Isten arra, hogy kibányász- tassa vele az ö rég eltemetett igazságát. Egyszerűségükben is tisztes, szigorú erkölcsű, istenfélő emberek Luther szülei. Az édesanyáról a tárgyilagos Melanchton mondja: „Erkölcsös, hívő lélek“. A sokAz eislebeni Péter-templom keresztelő kápolnája a kiegészített régi keresztelő medencével, mely fölött Luther 1483. nov. 11.-én a szent keresztségben részesült. szór nagyon is kemény apáról pedig annak halála után maga Luther mondja: „Méltó, hogy mélyen meggyászoljak ilyen szülőt. A könyöriilet Atyja az ő verejtékével táplált s tett azzá ami vagyok“. Alig volt féléves, mikor szülei Eislebenböl Mansfeldre költöztek. Itt kezd járni iskolába, nagyon korán, valószínűleg már 4-^5 éves korában. Később is hálával emlegette, hogy atyja gyakran elvitte őt ölében a szülői háztól az iskoláig. 14 éves korában atyja a magdeburgi latin iskolába adja tanulni, majd egy év múlva Eisenachba küldi, ahol Luther 4 évig járt iskolába. Vékonyka kenyerét az akkori sze- génydiákok példájára utcai énekléssel kereste meg. 1501-ben már az erfurti egyetem anvakönyvé- ben találjuk a „mansfeldi Marti- nus Luther“ nevét. Apjának az volt a hő vágya, hogy fiából tanult ember, közelebbről ügyvéd legyen. Ezért Luther az erfurti egyetemen jogot tanul, bár szíve régtől fogva a papi pálya felé vonzotta. Egyik jóbarátjának hirtelen halála és egy félelmetes égi- hábortí az emberi élet nyomorult- ságának és az Isten hatalmának élményszerű megtapasztaltatásá- val úgy megrendítették a lelkét, hogy elhatározta: apja akarata ellenére is papi pályára lép. 1505 július 17.-én sápadtarcú, lázasszemü és szomjaslelkű fiatalember kopogtatott az ágoston- rendi koldulószerzet erfurti klast- romkapuján; Luther Márton volt. Csak egy halk kopogtatás és fel- tünésnélküli bebocsátás köznapi eseménye volt: voltaképen mégis ekkor indult el útjára a reformáció. Az ágoston-rend, mint koldulószerzet aránylag ment maradt annak a kornak még a szerzetes- rendeket is megfertőző erkölcsi mételyétől és így az adott körülmények között aránylag a legdöbb csúcsaira mutattam volna rá s nem szóltam volna arról a csendes szolgálatról, amelyet nem foglaltak történetbe, nem írtak pergamentre, nem szóltam volna a névtelen, szegény özvegynek két filléréről (Márk 12.), melyet csak Krisztusnak szeme lát s amellyel mégis templomokat s iskolákat építettek, papokat s tanítókat képeztek ki s szétszórt, halálra üldözött testvérek gondját vették fel, hogy az egyházat kiragadják, mint üsz- köt a tüzböl. Sok jó emberről szólhatnánk, akik az idők folyamán a magyarhoni evangélikus egyház s annak gyülekezetei és hivei körül angyali szolgálatot teljesítettek és a legválságosabb időkben segítségükre siettek. Sok jó emberről szólhatnánk, akiknek megsegítő kezével Isten dolgozott s akik által Isten ragadta ki egyházunkat a veszedelmekből, mint üszköt a tűzből. Ezek a jó emberek azután nálunk is, úgy, mint Németországban, intézményesen akarták munkájukat, angyali szolgálatukat folytatni. Tervük sikerült. Istenben boldogult Dr. Székács József buz- gólkodása folytán 75 évvel ezelőtt a német Gusztáv Adolf Egylet mintájára megalapították az Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézetet, amelyet három év óta Gusztáv Adolf Gyáminézet- nek nevezünk. Jól is van így, hogy Gyámintézetünket Gusztáv Adolf nevéről nevezzük el, mert ha valaki, úgy Gusztáv Adolf volt az, aki az evangélikus egyházat, mint az üszköt kiragadta a fűzből. Gusztáv Adolf gyámintézetiink is ezt cselekszi, amikor felveszi a kicsiny, erőtelen, szétszórt hívek ügyét. A Gyámintézet, amely kicsiny, szegény. egyházainkat s szórvány híveinket ki akarja ragadni a fűzből, az utolsó 25 évben maga is olyanná lett, mint a fűzből kiragadott üszők. 25 évvel ezelőtt fényes keretek közt ünnepelték meg itt Budapesten Gyámintézetünk fennállásának 50 éves jubileumát. Akkor a Gyámintézet szinte azt szeretném mondani, nagy gazdag, hatalmas s tekintélyes iténzmény volt. Kevés híján volt egy millió korona értékű vagyona, illetőleg alapítványa s ezek között volt a koronás király, I. Ferenc József alapítványa (7000 kor.) is. Elmondhatták akkor Gyámintézetiinkröl: „És a királyok lésznek a te táplálóid (Ezs. 49. 23.). S egyházunknak sok neves vezér- férfia és családja szinte évről-évre felvitte áldozatát a Gyámintézet oltárára. S az ö nemes példájukat követték a hívek százezrei Nagymagvarország cson- kitatlan határai között. Volt akkor olyan egyházmegyei (Felsövasi) Gyámintéze- Hink, mely egymaga 4000 kor. körüli összeget gyűjtött évenként. Pedig ennek népét nem száz holdas birtokosok, hanem fertályos és oktál-telkes gazdák és szegény iparosok alkották. Jött a nagy világégés s abba beíeve- szett Gyámintézetünknek 60 éves munkája is. A nagy vezérek kidőltek, meghaltak. Meghalt Bognár Endre egyházi elnök is, aki életének javarészét a Gyámintézetnek szentelte s egész földi vagyonát örökségül reáhagyta. Akik a Gyám- intézet munkásai közül még életben maradtak, azokat a Gyámintézetnek százezrekre menő áldozatkész népével együtt elcsatolták. Jött a bolsevizmus, amely nem ismert keresztyénséget és hittestvéri szeretetet. Jött a román megszállás, amely egész Győrig terjedt. A Gyámintézeti pénztárral való érintkezés is megszakadt. s a parányivá összezsugorodott magyarhoni Gyámintézet a Sopron melletti Ágfalván, az összes kerületi elnökökből egyedül megmaradt Scholtz Ödön paróchiáján talált ideiglenes otthont. De
