Harangszó, 1935
1935-11-10 / 46. szám
378 HARANGS2Ó 1935 november 1Ó. A lelkünk vágyakozik a megszente- lődés állapotába jutni, ahogy a pacsirta vágyakozik fénylő magasságokba jutni. A szívünk vágyakozik az igazságok és a szeretet földjére érkezni, ahogyan a tékozló ifjú is vágyakozott édesatyjának földjére érni. Néha álmainkban látjuk magunkat, mint tiszta, ártatlan gyermeket, látjuk magunkat tisztán és fehéren, amilyennek Isten álmodott bennünket. A lélek kész, csak a test erőtelen. Aggodalmaskodásaink, harcaink, haszonlesésünk és ellenségeskedéseink helyett vigyázzunk és imádkozzunk. Fülcp Dezső. Árpádkori evangélikus templom. Minden Lovászpatonán megforduló embernek feltűnik a főufca közepén, kissé emelkedettebb helyen épült régi templom, amely várszerű, ódon kőtornyával az utca alacsonyabb végén álló temlommal néz farkasszemet. Legalább sokan így gondolják és azt mondják, a csúcsán levő buzogánnyal a másikat fenyegeti. Azt is gyakran hallani, hogy még a törökök építették. Annál szembe- szökőbb a régi templom, mert várfalhoz hasonló kőkerítés védelmezi. Pedig ha a várat juttatja is első pillanatra eszünkbe: egyszerűen, szelíden, szinte méla borongással néz végig a falun, mint aki sok vihart kiállva sok századot látott a múltba elmerülni. Mert a törökvilágnál is sokkal régibb s noha pontos idejét nem ismerjük, építési módjából megállapíthatjuk, hogy az Árpádok korában, a tatárjárás után nem sokára épült. Azt is következtethetjük, hogy fundamentomát tavasszal rakták le, mert tavaszi keletről néz tavaszi napnyugat felé. Hazánk egyik legrégibb temploma, amely azonban soha török- templom nem volt, hanem katolikus kézről jutott a reformáció után az evangélikusok birtokába. Ezt mutatja a sekrestye mennyezetén levő szép Szeníhárom- ság-kép is, amely bizonyosan katolikus korból, talán Mátyás király idejéből vaió, mikor olasz festők hatása alatt nálunk is virágzott a festészet. Az eredeti építési módot csak a torony és sekrestye őrizte meg, a közepén legfeljebb a külső támasztó oszlopok emlékeztetnek reá. Az ablakok bizonyosan nem ilyenek és nem a mostani helyükön voltak. Belül meg a fali oszlopokat és kiugrásokat lefaragták, hogy a padok jobban elférjenek s a bolthajtásos mennyezetet magasabb, gerendás meny- nyezettel cserélték ki. Kár, hogy gyakorlati szempontból eredeti, egységes szép stílusából ki kellett forgatni s így csak régiségi értéke maradt meg, művészi értéke jórészt elveszett. jellegzetes a kőtorony tetejének négy sarkán levő váll, amilyent kevés árpádkori templomnál látunk. A csúcsán levő buzogány pedig nem fenyegető fegyver, hanem fáklyá; azt jelenti, hogy a templom az evangéliom világosságát hinti szét a falura s ennek a világosságnak mindig égni és pedig magasan kell égni, hogy az emberek lássák és fényében járjanak. A kőfal elején cserepes tetejű kapu van, amelynek homlokán a legutóbbi tatarozáskor három régi felirat maradványai tűntek elő a vakolat alól. A legalsó ez volt: „Animae piorum sunt in manu Dei“, vagyis: ,,A kegyesek lelke Isten kezében van.“ E szerint a templom, vagy legalább bekerített udvara temetkezésül szolgált. Még a második, de már magyar felirata is erről tanúskodik: „Boldogok az halottak, kik az Úrban hálnak meg.“ Ekkor már evangélikusoké volt a templom. A harmadik felirat szerint már csak istentiszteleti célra szolgált, mert ez így hangzik: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel!“ Hogy mikor alakult a lovászpatonai evang. gyülekezet, nem lehet pontosan megállapítani, de Pápa vidékén 1535. körül kezdődött a reformáció s minden valószínűség szerint Patoná is hamar hozzácsatlakozott és vitte magával régi templomát. Í600. körül legrégibb evang. gyülekező volt ezen a tájon: Ugod, Vaszar, Csáff Patona, Vanyola, Tamási. Patoná- nak legrégibb ismert nevű lelkésze György Péter, aki 1616-ban működött itt, mégpedig ref. lelkészként. De már 1622-ben megint evangélikussá lett a gyülekezet. 1630—31-ben Szőlőskei Miklós volt az evang. lelkész. Azután több lelkész nevét ismerjük, ami azt mutatja, hogy az evangélikusok állandóan, nagyobb háborítás nélkül használhatták templomukat. I. Lipót alatt, a legnagyobb vallásüldözés idején Patona vitás terület volt, de többnyire a török uralma alá tartozott. Ennek is köszönhette, hogy vallásáért nem háborgatták, mert mint nagyot) és fontosabb községet a király emberei is, a törökök is igyekeztek a maguk pártján megtartani. Könyves Kálmán király. Tragédia 5 felvonásban. Irta: id. Endreffy János. 4 JÁNOS NÁDOR: Ez is elég súlyos büntetés. FULBERT PÜSPÖK: Én a megvakítást még a halálos büntetésnél; is súlyosabbnak tartom. Mert én inkább meghalnék, semhogy már életemben szemeimre boruljon a sírnak éjszakája. TAMÁS ISPÁN: A halálos büntetés a legnagyobb, a megvakitás kisebb. A király igen bölcsen a kisebb büntetést alkalmazza a tolvajokra. KÁLMÁN: 1 örvénybe kívánom iktatni, hogy boszorkányok nincsenek, azért semmi szó róluk ne legyen. LŐRINC ÉRSEK: Ezt nehezen fogják megérteni, mert a boszorkányokban való hit nagyon erős es az egész világon el van terjedve. BOTHFIA BENEDEK: De hiszen vannak boszorkányok, ha akárhányat agyonvertek már, vagy megégettek közülük. SERGIUS: Én nekem is mutattak egyet, aki kutyává változva árkon-bokron keresztül rohant’ a hegytetőig. LŐRINC ÉRSEK: Babona, semmi egyéb. FULBERT PÜSPÖK: Úgy van, babona, semmi egyéb. TAMÁS ISPÁN: De ha nincsenek boszorkányok, honnan a tapasztalat, hogy mégis tömérdek embert megigéznek, megrontanak, betegséggel sújtanak, a tejet vérré változtatják, az ördögökkel cimboráinak, tehenet-iovat elhullatnak és még egy kulcslyukon is átbújnak. FULBERT PÜSPÖK: Babona, babonás hit. KÁLMÁN: Úgy van, súlyos babona mindez. Akiket csak a boszorkányságukért ölnek meg, azok mind ártatlanul szenvednek. (Erélyesen.) Ezt a bűnös hitet irtani kéül, irtani fogom. Ragaszkodom a törvényemhez, boszorkányok nincsenek, azért semmi szó róluk ne legyen. Az istenítéleteket is szeretném beszüntetni, mert én a tűz-, a víz- és izzó vaspróbákban nem hiszek. Ez is csak balga gyermeki hit. A beszüntetésükre első lépésem az, hogy csak a püspöki városokban engedélyezem okos püspökök és emberek felügyelete alatt. BOTHFIA BENEDEK: Felség, egy kérdést. Az istenítéleteknél nem az Isten ítél? És az ő ítélete nem igazságosabb-e, mint valamennyi ember a föld kerekségén?! KÁLMÁN: Az Isten nem a tűz-, víz- és vaspróbákban ítél, hanem egészen mésképen. Istenítélet volt az özönvíz, Szodoma és Gomora elpusztulása, az egyiptomi tíz csapás, Jeruzsálem pusztulása. Istenítélet ma is a dögha'.ál, szárazság, éhínség és sok egyéb. így ítél az Isten, de nem a tűz-, a víz- és vaspróbákkal. Most hadd olvassa el Lőrinc érsek II. Orbán pápa őszentségének hozzám írt levelét. LŐRINC ÉRSEK (olvassa): „A pápa Ko'umbánushoz, a magyarok nagyságos királyához! Elismerem, hogy te az egyházi írásokban és kánonokban való nagy jártasságod mellett a világi tudományokban is kitűnő vagy. Kérlek, hogy amilyen tiszteletben és méltóságban az apostoli egyház által elődöd, szent István részesült, azt keresd te is, hű hódolattal megmaradván az egyház szeretetében.“ LŐRINC ÉRSEK: Ezen levél szerint a pápa is meghajol a mi királyunk egyházi és világi tudománya előtt. MIND: Éljen a király! FULBERT PÜSPÖK: Becsületed van az egész világon, ami a nemzet becsülete is. MIND: Éljen a király! KÁLMÁN: Csekélység az én tudományom. De tudok én egy királyról, aki nemcsak nagy tudós, de nagy bölcsész is volt. Ez a karoling Kopasz Károly. Sokat bölcseíkedett a lélek halhatatlanságáról. LŐRINC ÉRSEK: Az ő udvarában élt annak a kornak legnagyobb bölcsésze, a skót Erigena János, aki kimutatni igyekezett, hogy a bölcsészet és a keresztyénség egy úton járnak. BOTHFIA BENEDEK: Én nem bámulom a karoling király bölcselkedését a lélek halhatatlanságáról, mert én azt a túlvilágot nem hiszem.
