Harangszó, 1935
1935-10-20 / 43. szám
1935 október 20. HARANGSZÓ 355 Képek a mezőberényi I. kér. egyházközség történetéből. Település, egyházközséggé alakulás. A Békés vármegyében fekvő Mező- berény hajdan különböző népek lakóhelye volt s határában, valamint a szomszédos községek területén sok István király korabeli sírt ástak már ki. A vidék többször el is pusztult; a tatárdulás alkalmával is virágzó községek semmisültek itt meg. S tanyáztak itt gótok és gepidák; hunok és törökök egyaránt. Oly nagy volt a pusztulás, hogy a törökök kiűzése után Mezöberény vidékét mindenfelé oly mértékben verte fel a bozót és a dudva, hogv gyalogos ember alig hatolhatott rajta keresztül. Ilven állapotok után állították vissza 1715-ben a török uralom előtti Békés vm.-t és sok huza-vona után Harückern bf. ezredes, esászári és királvi hadiélelmezö igazgató vette birtokába a területet, ki azután az elnéptelenedett megyébe települő lakosságot hivott. Ekkor jött a Felföldről több ev. tót csoport ide Mezőbe- rénybe, azután Szarvasra és Békéscsabára. III. Károly engedelmével pedig Németország különböző vidékeiről is jöttek telepesek. Mindezek szabad-polgár jogot és 4 évi adómentességet kaptak s ezenkívül megígérték nekik, hogy ev. vallásukat szabadon gyakorolhatják. Sokan jöttek Frankfurt. Hessen, Elszász vidékéről, de a legtöbben az erbachi hercegségből. Erbach hg. kezdetben Luther ellensége volt, mert azt hitették el vele, hogy Luther egyedüli célja: a pápa hatalmának megtörése s az egyház feldúlása. Annyira izgatták Luther ellen, hogy elhatározta: akár élve, akár halva ki fogja szolgáltatni a pápának. S evégett éjnek idején Wittenberg városába ment, hogy az ott egyházat-látogató Luthert elfogja. Fegyveres vitézeit a városon kívül hagyta, maga pedig a szép városi szálloda mellett fekvő szomszédos házban szállt meg s reggel arra ébredt, hogy a szomszédban valaki zsoltárokat énekel, majd pedig oly hévvel s Isten iránt való hizodalommal imádkozik, hogy az a gondolata támadt: ezt az embert fogom megkérni: imádkozzék azért, hogy az eretnek Luthert hatalmamba kerítsem. Evégett a kerten át tüstént átment az imádkozó szomszédhoz s előadta kérelmét. Az imádkozó így felelt: „Semmi se köny- nyebb ennél, hiszen én vagyok Luther. Ha tetszik, szolgáltasson ki ellenségeimnek.“ Erbach hg. ekkor leborult előtte s fogadalmat tett, hogy mind maga, mind pedig népe ev. hitre térnek. 1722—25. között a telepítés nagyjában befejeződött s a Mezőberényben új otthont alapító tót és német ajkú ev.-ok hitük ápolása végett közös egyházba tömörültek. 1740-ben pedig közösen templomot is építettek „mivel a vesszőből font templom már rozoga állapotban vala,“ A közös egyházközség 1745-ig állott fent. Ekkor a tótok és németek egyaránt külön egyházközségbe tömörültek s külön-kiilön lelkészt választottak. így keletkezett Mezőberényben a ma is fen tálló két önálló ev. egyházközség: I. kér. magyar-német és II. kér. magyar-tót egyházközség, melyek azóta külön egyházi életet élnek. Az 1. kér. egyh. népessége — részint természetes szaporodás, részint új telepesek beköltözése révén — 1780-ban annyira megszaporodott, hogv 50 német ajkú ev. család 1788)-ban a Temes vármegyei Liebling faluba költözött, mely 11. Józsefnek volt kedvenc falva. 1823- ban Szemlakra is több család költözött át. 1830-ban pedig 35 család Gyomára költözött. Uj lakóhelyeiken mindannyian gyülekezeteket alapítottak. Nem volt könnyű a mezőberényi németajkú evangélikusok sorsa, de azért Oertel Zakariás lelkész idejében, 1788—89-ben mégis felépítették mostani templomunkat. Ezenkívül az egvházfenntartás céljaira is áldoztak s a földiesúrnak is becsülettel megfizették a termés kilencedét. Lelkészek, tanítók, hívek. Az 1745 óta fennálló s azóta külön anyakönyvet vezető I. kér. ev. egyház- községnek eddig — a jelenleg működő lelkésszel együtt — 7 lelkésze volt, kik közül Setz Gyula idejében készült gyönyörű,, Márk 10, 14.-ben olvasható jelenetet ábrázoló oltárképünk, melyet Or- lay—Petrich Soma, Petőfi Sándor másodunokatestvére festettEgyházunknak már a település első éveiben voltak tanítói, nevüket ismerjük. Az első iskola létesülésének ideje azonban bizonytalan, az iskolai anyakönyvek 1787-ben kezdődnek. A jelenleg működő tanítókkal együtt iskoláinkban eddig 28 tanító dolgozott. Mostani igazgató Bun- csák Gusztáv. A tanulók létszáma sokszor meghaladta az 500-at, jelenleg azonban csak 300, mivel gyermekeink közül sokan járnak az állami elemi, illetve állami polgári iskolába. Híveink lélekszáma jelenleg 3830, ehez járul még a sárréti községekben lakó kb. 300 hívünk. Az utóbbi években átlagosan a születések száma 90; konfirmandusoké 70, — az anyaegyházhoz ragaszkodó távoli híveink is sokszor ide hozzák gyermekeiket konfirmá'ás végett; házasságkötéseké 40, halálozásoké fiO. Egyházunk hívei jó hazafiakként részt- vettek a világháborúban s a hősök albumában is feltüntetvék neveik. Hősi ha- lottaink száma: 165. Gimnázium. Létesítését Klaniczai János Temes vármegye főjegyzője,, békés-bánáti ev. esperesség felügyelője sürgette már 1798-ban. Alkalmas székhelyül Mezőbe- rény kínálkozott, mert itt „a tanulók tanulmányaikkal együtt a lakosságtól a német és tót nyelvet is elsajátíthatták“, így került az egyházmegye közös elhatározásából a gimnázium valóban Me- zőberénybe. A gimnázium céljaira szükséges telket br. Wenckheimné, szül, Rosenberg Karolina Mezöberény földesurának ev. felesége adta és az esperesség lelkészei, tanítói s az egyházak képviselői pedig kötelezték magukat, hogy i a fenntartási költségekre évenként adakozni fognak. 1802-ben nyílt meg a gimnázium; első igazgatója Skoíka András — Theszedik tanítványa — volt, egyik igen buzgó tanára pedig Oertel Zakariás lelkész, ki eleinte saját lakásán fogadta az intézetbe érkező diákokat s egy ideig ott is tanította őket. Az egyházkerület szintén elismerte ezt a tanintézetet s működését is elősegítette. Mégis 1835- ben a gyönyörűen fejlődő intézetet Szarvasra helyezték át, mivel Szarvas földesura Bolza gr. és testvérei a gimnázium javára oly tekintélyes örök alapítványt tettek, hogy az intézet fejlődése anyagi szempontból ott jobban volt biztosítva. Községünket és ezzel egyházunkat nagy veszteség érte, melynek következményei még ma is érezhetők. Egyházi élet 1788—89-ben épült templomunk helyett, már régóta készülünk újat építeni. Serényen folyt a gyűjtés és áldozatos adakozás az építés költségeire, összegyűlt 250.0C0 aranykorona. Amikor aonban a haza megmentéséről volt szó, akkor egyhangú lelkesedéssel felajánlottuk ezt az összeget hadikölcsönként az államnak. Ugyancsak odaadtuk hadi célokra 3 harangunkat és orgonánk sípjait is. Ezeket azonban már pótoltuk. Négy harangunk együttese ismét hívja híveinket az Isten házába; ahol köznapokon reggelenként egyszer, vasárnaponként pedig 3-szor tartunk istentiszteletet. Ünnepi német istentiszteleteink 1907 óta az egyházkerületi határozattal elfogadott s a régi lutheri liturgián alapuló új német liturgia szerint folynak. Magyar nyelvű istentiszteleteinket a némileg megváltoztatott új liturgiái rend szerint tartjuk. Reggeli könyörgéseink sincsenek híjával a melegséget árasztó liturgikus elemeknek. Énekeskönyvül pedig a Dunántúli Énekeskönyvet használjuk, illetőleg a régi marburgi énekeskönyv bővített kiadását. Megemlítjük még, hogy gyülekezetünk fennállása óta a délelőtti istentiszteleteken az „Ur imádságáét felállva és hangosan az egész gyülekezet együtt imádkozza a lelkésszel, miközben a harang kongása hívja az otthonmaradottakat is, hogy az ünneplő gyülekezettel együtt ők is emeljék fel lelkeiket az Úrhoz. Vallásos híveink örömmel keresik fel az Isten házát és az ige, Káté s imádsá- gos könyveikből merítenek otthon is erőt a keresztyén evangélikus életfolytatás- ra. Ifjúsági egyesületünk és nöegyletiink is serényen dolgozik immáron 30 év óta, hogy nehéz viszonyok közé került híveinknek lelki és testi táplálékká,! szolgáljanak s így tegyenek eleget az apostoli intésnek: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“. Ugyanez a cél lebegett egy gyülekezetünkhöz tartozó derék házaspár, Stöltzner Mihály és neje, Billnitzer Amália előtt, kik vagyonukat egyház- községünkre hagyták alapítványul, melynek kamataiból az egyháznak árvaházat kell felállítania és fenntartania. OLVASSUK A BIBLIÁT. Éltető lélek. Október 21. Isten megígérte. Jóéi 2 : 28—32. A reformáció ünnepének közeledésekor az egyházra fordul a tekintetünk, melyet Isten épített meg közöttünk, hogy legyen nekünk otthonunk, melyben megtafálja lelkünk az Istennel való közösséget. Az egyházat az Isten a maga Szentleikével építette meg. Ezt a telket, mely a híveket és a közösséget megtartja, a régi napokban a próféták által megígérte már. Október 22. Isten beteljesítette ígéretét. Apóst. csel. 2 : 1—12. A püskösdi ünnep
