Harangszó, 1935
1935-09-29 / 40. szám
326 HARANGSZÓ 1935 szeptember 29. semmi baj. Bajjá akkor lett, mikor az egyik felekezet mindig akkorra dobol- tatta istentiszteletét, mikorra az iskola a mi híveink számára le volt foglalva. Máskor missziós papok érkeztek, azok is akkor, mikor mi az iskolát már előre, lefoglaltuk. így nem kívánatos jelenetek játszódtak le többször vagy istentisztelet előtt, vagy után. A róm. kát. hivek kápolnára tartottak bálokat, mi meg szomorkodtunk, hogy nincsen fejünket hova lehajtanunk. Kérésünk meghallgatásakép Isten elénk állította egyházát mindenütt szerető felügyelőnket, dr. Pesthy Pált. Felajánlotta a telket a község legszebb részén saját kúriája kertjéből, hozzá családja részéről adott 1.200 P-t. Ez nekünk, akik csak egy kis kunyhóért imádkoztunk, mely a mienk legyen, igen nagy pénz volt. Az uzdi kúriák tulajdonosai adtak ehhez 950 P-t. A sárszentlőrinci anyagyülekezet 500 P-t, az uzdi hívek 40Ö P-t, ugyanők szeretetvendégsék útján 300’ P-t hoztak össze. Különböző tételekből bejött 300 pengő. A kevés pénzünkhöz a jó Isten küldött egy épen nekünk való tervet Kajdi József köles- di vállalkozó által. Az ő terve teljes berendezéssel 4.200 P- ről szólt. Ő építette meg templomunkat, amely azt mondja nekünk tornyával, harangjával, falaival, oltárával s a benne felcsendülő igével: Áldjad én lelkem az Urat és minden én belső részem az ö szent nevét... És mi boldog örömmel áldjuk az Urat! Fábián Imre. A bűnnek nem az a legnagyobb ártása, hogy megrontja a testi életet, eltorzítja a lélek vonásait, elrabolja a szívbékességét, hanem az, hogy elszakít és messze taszít az Istentől. Minden egyéb kár csak átkos gyümölcse ennek az Istentől való elszakadásnak. Az akali üdülőtelep 1935-ben. Azért kapta ez a beszámolónk ezt a címet, mert tavaly ilyenkor ugyancsak megjelent az üdülővel kapcsolatban egy cikk, amelyben elpanaszkodtuk, hogy nincs semmi még Akaiiban, csak egy ideiglenesen összerótt deszka-barakk. Egy évvel ezelőtt bizony csak egyetlen egy hétre felállított barakkból állt az egész telep. Egy évvel később, már több ennél. „Somogy“ és „Békéscsaba“ nevet kapott ez a két szép, villaszerű épület. A nagyobbik (a képen a háttérben lévő) a „Somogyi-villa“, a kisebbik a „Békéscsaba“-i. Hogy miért kapták pontosan ezt a két nevet? Nagyon egyszerű a magyarázata. Egy balatonmenti táborozáson született meg az evangélikus ifjúsági üdülő terve. Azonnal elkezdtünk e gondolatnak híveket toborozni, felkelteni az érdeklődést az ifjúság és a felnőttek körében. A somogyi egyházmegye volt az első, amely a mai kornak megfelelő sebességgel 1100 P-t adott az üdülő egy háza felépítésére. Azután jött a békéscsabai evangélikus Rudolf-reál- gimnázium ifjúságának, két filléres, egy üdülőtelep céljaira összegyűjtött ösz- szegből 900 P. Két házat felépítettünk, természetesen kétszer annyiba kerültek, mint amennyi összeget kaptunk, de hálából és elismerésből a legnagyobb ösz- szeget adományozók nevét adtuk a két épületnek. A tavasz folyamán a harmadik felépítendő házunk „Kemenesalja“ nevet kapja. A két villa összesen 5 szobából áll. Négy szoba egyenként 10 férőhelyes, az ötödig, amely az u. n. titkári, négy személy befogadó képességű. A berendezés természetesen nagyon szegényes még, az ágyakon, egy-egy asztalon és a hozzávaló pádon kívül nincs a szobákban semmi. Egyelőre. A „Szahara“ eltűnőben. Az első táborozok a kopár és köves területre nem találtak megfelelőbb hasonlatot, a „Szaharádnál. Tényleg igen sok a hasonlóság. Kő és kő, még csak egy kicsinyke bokor sem árnyékolja be ezt a közel három katasztrális hold területet. Sokan mondták is, hogy miért nem mentünk máshova, hiszen kaphattunk volna megfelelőbb területet is. Egészen bizonyos, de oda akartunk menni, ahol gyülekezet van. S a terület fekvése elsőrangú, megfelelőbbet nehezen találtunk volna. De a Szahara már eltűnő félben van. Az ősz folyamán a terület egyik részét beültetjük fával s a két épület, meg a kút is már barátságosabbá tette az egész vidéket. Hisszük, hogy hamarosan Kánaán lesz ebből a „Szaharádból. Persze vannak gáncsoskodók is. Sokszor mondták nekem, hogy hiába való dolgot csinálunk. Sokkal helyesebb volna, ha azon az összegen, amit az üdülőre fordítunk, egy templomot építenénk valahol a szórványban. Mi, akik ennek az ügynek szolgálatában állunk, mindig ünnepelünk akkor, amikor harang kondul egy új evangélikus templomban. Annyi bizonyos, hogy épít majd még az evangélius ifjúság templomot valahol a szórványban. De az is biztos, hogy az evangélikus ifjúsági munkának nincs más most megoldandó feladata, mint ennek az üdülőnek a felépítése. Ennek az üdülőnek harangszava az egész egyházban hallatszik majd, ennek szelleme és munkája érezhető lesz az egész evangélikus egyház területén. Ez az üdülő lesz a legmodernebb evangélikus templom. Azért tehát most ebbe állítsunk be minden erőt, vagy pedig szótlanul engedjük, hogy mások hadd építsék. Az iskolás gyermekek fillérei. Az üdülőt az ifjúságnak magának keli megépítenie. Öt egyházmegyének (a győri, veszprémi, zalai és vasi közép) és az ózdi gyülekezetnek iskolás gyermekei két filléres alapon gyűjtési akciót bonyolítottak le, amelynek eredménye több száz pengő volt. Ezt az akciót akarjuk most egész egyházunk területére bevezetni. Az ifjúságnak éreznie kell, hogy számára készül az üdülő és segítenie is kell ebben a munkában. Minden evangélikus ifjúé, végső fokon az egyetemes egyházé. Az üdülő-telep épen olyan intézménye lesz egyházunknak, mint az iskolái. Nem egy mozgalomnak épül a telep, hanem az evangélikus ifjúság összességének. Épen azért szükségünk van arra, hogy minden ifjú tudomást szerezzen erről. Soha még a történelem folyamán nem sikerült egy táborba hozni ifjúságunkat. Ez az üdülő az evangélikus összefogás gondolata alatt épül. Az idők megtanítottak bennünket arra, hogy az ország lakossága 6 százalékát kitevő maroknyi evangélikusságnak a lehető legjobban össze kell fognia, mert különben erőtlen lesz. Itt e cikkem keretében kérjük az evangélikus fiatalságot, minden egyesületet, hogy élezzen felelősséget és segítsen az üdülőtelep felépítésében. Mire van még szükség? Felesleges szinte ez a kérdés, hiszen a kezdet kezdetén vagyunk. Anyagiakat nézve körülbelül még 20 ezer pengőre. Helyesebb a kérdést így megfogalmazni: kire van szükségünk? Mindenkire. Mindenki munkájára, áldozatára, imádságára szükség van. Csak így lehet azzá az üdülő, aminek szántuk. Ha készen lesz? 100 személyes lesz. Hét szép villája, nagy előadói terem, gondnoki lakás, konyha, sportpálya, csónakok állanak majd a táborozok rendelkezésére. Az elkövetkező tavasszal egy házat, a keme- nesaljait és a gondnoki lakást a konyhával szeretnénk felépíteni és a terület egy részét fásítani. Ez 1936. évre a Programm. Az üdülő tavasszal már teljes üzemben lesz. Diák, serdülő és fiatal ember táborozásokat rendezünk s a július hónapot pedig az ifjúsági mozgalommal rokonszenvező felnőtteknek adjuk magánüdülés céljából. Teljes hittel és reménységgel vagyunk az üdülőtelep jövőjét illetőleg. Senkinek sem szabad azt mondani, hogy Ennyire m&r vagyunk.
