Harangszó, 1935

1935-09-29 / 40. szám

326 HARANGSZÓ 1935 szeptember 29. semmi baj. Bajjá akkor lett, mikor az egyik felekezet mindig akkorra dobol- tatta istentiszteletét, mikorra az iskola a mi híveink számára le volt foglalva. Máskor missziós papok érkeztek, azok is akkor, mikor mi az iskolát már előre, lefoglaltuk. így nem kívánatos jelenetek játszódtak le többször vagy istentiszte­let előtt, vagy után. A róm. kát. hivek kápolnára tartottak bálokat, mi meg szomorkodtunk, hogy nincsen fejünket hova lehajtanunk. Kérésünk meghallgatásakép Isten elénk állította egyházát mindenütt sze­rető felügyelőnket, dr. Pesthy Pált. Fel­ajánlotta a telket a község legszebb ré­szén saját kúriája kertjéből, hozzá csa­ládja részéről adott 1.200 P-t. Ez ne­künk, akik csak egy kis kunyhóért imád­koztunk, mely a mienk legyen, igen nagy pénz volt. Az uzdi kúriák tulajdonosai adtak ehhez 950 P-t. A sárszentlőrinci anyagyülekezet 500 P-t, az uzdi hívek 40Ö P-t, ugyanők szeretetvendégsék út­ján 300’ P-t hoztak össze. Kü­lönböző tételekből bejött 300 pengő. A kevés pénzünkhöz a jó Isten küldött egy épen nekünk való tervet Kajdi József köles- di vállalkozó által. Az ő terve teljes berendezéssel 4.200 P- ről szólt. Ő építette meg temp­lomunkat, amely azt mondja nekünk tornyával, harangjával, falaival, oltárával s a benne felcsendülő igével: Áldjad én lelkem az Urat és minden én belső részem az ö szent ne­vét... És mi boldog örömmel áldjuk az Urat! Fábián Imre. A bűnnek nem az a leg­nagyobb ártása, hogy megrontja a testi életet, eltorzítja a lélek vonásait, elrabolja a szívbékességét, ha­nem az, hogy elszakít és messze taszít az Istentől. Minden egyéb kár csak átkos gyümölcse ennek az Istentől való elszaka­dásnak. Az akali üdülőtelep 1935-ben. Azért kapta ez a beszámolónk ezt a címet, mert tavaly ilyenkor ugyancsak megjelent az üdülővel kapcsolatban egy cikk, amelyben elpanaszkodtuk, hogy nincs semmi még Akaiiban, csak egy ideiglenesen összerótt deszka-barakk. Egy évvel ezelőtt bizony csak egyetlen egy hétre felállított barakkból állt az egész telep. Egy évvel később, már több ennél. „Somogy“ és „Békéscsaba“ nevet kapott ez a két szép, villaszerű épület. A nagyobbik (a képen a háttér­ben lévő) a „Somogyi-villa“, a kisebbik a „Békéscsaba“-i. Hogy miért kapták pontosan ezt a két nevet? Nagyon egy­szerű a magyarázata. Egy balatonmenti táborozáson született meg az evangéli­kus ifjúsági üdülő terve. Azonnal elkezd­tünk e gondolatnak híveket toborozni, felkelteni az érdeklődést az ifjúság és a felnőttek körében. A somogyi egyház­megye volt az első, amely a mai kornak megfelelő sebességgel 1100 P-t adott az üdülő egy háza felépítésére. Azután jött a békéscsabai evangélikus Rudolf-reál- gimnázium ifjúságának, két filléres, egy üdülőtelep céljaira összegyűjtött ösz- szegből 900 P. Két házat felépítettünk, természetesen kétszer annyiba kerültek, mint amennyi összeget kaptunk, de há­lából és elismerésből a legnagyobb ösz- szeget adományozók nevét adtuk a két épületnek. A tavasz folyamán a harma­dik felépítendő házunk „Kemenesalja“ nevet kapja. A két villa összesen 5 szobából áll. Négy szoba egyenként 10 férőhelyes, az ötödig, amely az u. n. titkári, négy sze­mély befogadó képességű. A berendezés természetesen nagyon szegényes még, az ágyakon, egy-egy asztalon és a hoz­závaló pádon kívül nincs a szobákban semmi. Egyelőre. A „Szahara“ eltűnőben. Az első táborozok a kopár és köves területre nem találtak megfelelőbb ha­sonlatot, a „Szaharádnál. Tényleg igen sok a hasonlóság. Kő és kő, még csak egy kicsinyke bokor sem árnyékolja be ezt a közel három katasztrális hold te­rületet. Sokan mondták is, hogy miért nem mentünk máshova, hiszen kaphat­tunk volna megfelelőbb területet is. Egészen bizonyos, de oda akartunk menni, ahol gyülekezet van. S a terület fekvése elsőrangú, megfelelőbbet nehe­zen találtunk volna. De a Szahara már eltűnő félben van. Az ősz folyamán a te­rület egyik részét beültetjük fával s a két épület, meg a kút is már barátsá­gosabbá tette az egész vidéket. Hisszük, hogy hamarosan Kánaán lesz ebből a „Szaharádból. Persze vannak gáncsoskodók is. Sokszor mondták nekem, hogy hiába való dolgot csinálunk. Sokkal helyesebb volna, ha azon az összegen, amit az üdülőre fordítunk, egy templomot épí­tenénk valahol a szórványban. Mi, akik ennek az ügynek szolgálatában ál­lunk, mindig ünnepelünk akkor, amikor harang kondul egy új evangélikus temp­lomban. Annyi bizonyos, hogy épít majd még az evangélius ifjúság templomot valahol a szórványban. De az is biztos, hogy az evangélikus ifjúsági munkának nincs más most megoldandó feladata, mint ennek az üdülőnek a felépítése. Ennek az üdülőnek harangszava az egész egyházban hallatszik majd, ennek szelleme és munkája érezhető lesz az egész evangélikus egyház területén. Ez az üdülő lesz a legmodernebb evangéli­kus templom. Azért tehát most ebbe ál­lítsunk be minden erőt, vagy pedig szót­lanul engedjük, hogy mások hadd épít­sék. Az iskolás gyermekek fillérei. Az üdülőt az ifjúságnak magának keli megépítenie. Öt egyházmegyének (a győri, veszprémi, zalai és vasi kö­zép) és az ózdi gyülekezetnek iskolás gyermekei két filléres alapon gyűjtési akciót bonyolítottak le, amelynek ered­ménye több száz pengő volt. Ezt az ak­ciót akarjuk most egész egyházunk terü­letére bevezetni. Az ifjúságnak éreznie kell, hogy számára készül az üdülő és segítenie is kell ebben a munkában. Minden evangélikus ifjúé, végső fokon az egye­temes egyházé. Az üdülő-telep épen olyan intézménye lesz egyházunknak, mint az iskolái. Nem egy moz­galomnak épül a telep, hanem az evangélikus ifjúság összes­ségének. Épen azért szüksé­günk van arra, hogy minden ifjú tudomást szerezzen erről. Soha még a történelem folya­mán nem sikerült egy táborba hozni ifjúságunkat. Ez az üdü­lő az evangélikus összefogás gondolata alatt épül. Az idők megtanítottak bennünket arra, hogy az ország lakossága 6 százalékát kitevő maroknyi evangélikusságnak a lehető legjobban össze kell fognia, mert különben erőtlen lesz. Itt e cikkem keretében kérjük az evangéli­kus fiatalságot, minden egyesületet, hogy élezzen felelősséget és segítsen az üdü­lőtelep felépítésében. Mire van még szükség? Felesleges szinte ez a kérdés, hi­szen a kezdet kezdetén vagyunk. Anya­giakat nézve körülbelül még 20 ezer pengőre. Helyesebb a kérdést így meg­fogalmazni: kire van szükségünk? Min­denkire. Mindenki munkájára, áldozatá­ra, imádságára szükség van. Csak így lehet azzá az üdülő, aminek szántuk. Ha készen lesz? 100 személyes lesz. Hét szép villája, nagy előadói terem, gondnoki lakás, konyha, sportpálya, csónakok állanak majd a táborozok rendelkezésére. Az el­következő tavasszal egy házat, a keme- nesaljait és a gondnoki lakást a kony­hával szeretnénk felépíteni és a terület egy részét fásítani. Ez 1936. évre a Programm. Az üdülő tavasszal már teljes üzem­ben lesz. Diák, serdülő és fiatal ember táborozásokat rendezünk s a július hó­napot pedig az ifjúsági mozgalommal rokonszenvező felnőtteknek adjuk ma­gánüdülés céljából. Teljes hittel és reménységgel vagyunk az üdülőtelep jövőjét illetőleg. Senkinek sem szabad azt mondani, hogy Ennyire m&r vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents