Harangszó, 1935

1935-09-08 / 37. szám

1935 szeptember 8. HARANGSZÓ 303 Árva magyar népem regősei, új nó­tát írjatok: A nagy világon van egy jó barátunk! Túrnczy Zoltán. Gyengeség vagy erő ? ^Én nem lehetek vallásos ember. Olyan a hivatásom, hogy szüntelenül keménynek és erélyesnek kell lennem, ezt pedig nem lehet összeegyeztetni a vallásossággal“, — mondotta nemrégi­ben valaki. Hogyan? Hát a vallásosság gyenge­séget jelent? Igen!, sokan azt hiszik, hogy a vallásos ember amolyan gyenge, erélytelen, gi'lisztagerincü, tedd ide-tedd oda, tehetetlen ember. Talán onnét van ez a félreértés, hogy a vallásos keresztyén ember csen­des és türelmes, békességes és alázatos. De ez nem gyengeség. Sőt erő! Ha meg akarjuk keresni az igazi hő­söket, erős lelkű embereket, akik ret­tenthetetlen bátorsággal mertek sikra- szállni az igazságért, akik, ha kel­lett, a világ hatalmasainak is szembe- mondták az igazat, akik tudtak vállal­kozni hallatlan szenvedésekre egy-egy nemes ügyértí, akik bátran meghaltak másokért, — mindig a vallásos emberek között találjuk meg őket. Tud-e ez a világ nagyobb hősöket felmutatni, mint a próféták, a Keresztelő Jánosok, Pál apostolok és Luther Már­tonok? Az élen pedig ott áll a legszelí­debb és legalázatosabb, de legerősebb hős — Krisztus. A vallásosság, ha igazi, nem gyen­geség, hanem erő, amely önlegyözésre, szolgálatra, önfeláldozásra képesít. „A közös kapocs“. Ezen a címen jelent meg a Brit és Külföldi Bibliatársulat népszerű évköny­ve. Az évkönyv pompás elevenséggel számol be a Bibliatársulat egy évi mun­kájáról. Számos példával igazolja, hogy korunk embereit, kiknek társadalmát annyiféle különbség hasogatta szerte, hogy tudja összekapcsolni közös ka­pocsként a biblia. Az évkönyv értékes történeti visszapil­lantást is nyújt a biblia mindenkori ha­talmas befolyására nézve. Nem volt en­nek a világnak olyan valóban áldott megmozdulása, melyet ne a biblia indí­tott volna meg. A keresztyénséget a biblia terjesztette él s tartota meg sötét századokon át is. A reformáció, a rab­szolgafelszabadítás s a világnak minden nagy szeretetintézménye a szentírásból nőtt ki. Tudjuk, Luther szemét is a bib­lia nyitotta ki. Egy Müller György nevű ember naplójának egyik lapjára ezt írta: „Századszor olvastam el a bibliát“. S Müller emlékét ma a hatalmas bristoli árvaház őrzi. Istennek egy másik hivő gyermeke Barnardó, annyira szerette a bibliát, hogy mindenfelé tejesztette azt. Egyszer egy kocsmában, ahol nagyon ajánlgatta a bibliát, úgy megverték, hogy két bordája eltörött. Később ő ala­pította azt a hires Barnardó féle angol árvaházat, amelyben az árvák száma ma nyolc-kilenc ezer között váltakozik. A Bibliatársulat az elmúlt évben 14 új nyelvre fordíttatta le a bibliát. így a társulat immár 692 különböző nyelven terjeszti Isten igéjét. A társulat bevétele az elmúlt évben is főként adományokból tevődött össze. A Bibliatársulat ugyanis minden kiad­ványát ráfizetéssel, kb. harmad-áron adja el. Érdekes, hogy az elmúlt évben használt bélyegekből, melvet főként gyermekek gyűjtöttek 2400 P-t vett be a társulat. " A társulat összes bevétele 366 ezer 782 font volt (7,335.640 P), kiadása 364.102 font volt (7,282.040 P). A társulat az elmúlt évben 10.970.609 bibliát, illetve bibliarészt, fennállása óta pedig 464,000.000 bibliát, illetve biblia­részt terjesztett el. TEMPLOM SZENTELÉSRE. Dallam: Isién felséges adománya. Mily nagy az Isten szeretete, Csodatette és kegyelme. Boldog ember az, ki hisz benne És Istené dicsérete. Óh ember jól gondold meg hát, Szivedből mondj érte hálát I íme a szent hajlék készen áll, Tornyán kereszt, bent az oltár. Az Úr adta nékiink, mily csodás! Esdő imánk az égbe szállt. Óh ember jól gondold meg hát, Szivedből mondj érte hálát! Zengjen énekünk, szánk dicsérje Mennyei édes Atyánkat, Hogy számba vette hő imánkat És tart minket kegyelmébe: Szent, szent vagy seregek Ura Mindörökké, halleluja! Honti János. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten emberei: Az Ur szolgája. Szeptember 9. Az Ur szolgája irgalom embere. Esaiás 42: 1—9. A pislogó gyertya­bél és a megrepedt nádszál az a két do­log, amellyel szemben a legirgalmatla­nabbak vagyunk. Ha odakormoz az or­runk alá, egy ujjnyomás és kioltjuk. Mi­kor a gyermekek nádszálat válogatnak a papírsárkányhoz, sorba próbálgatják őket. Amelyik recseg, azt irgalmatlanul kettétörik. No, de mi értelme is volna az egyiket égve, a másikat épségben hagy­ni? — Lám, ennyire nincs értelme an­nak sem, hogy Isten téged élni hagyjon. Nem világítasz, csak bűneiddel kormo­zol. Nem röppenthet fel az evangélium hírvivő sárkányának, mert a világ sze­létől kettétörsz. És mégis élsz, mert az Irgalom Embere védelmez téged. Tu­dod-e már, kicsoda az Ür szolgája? Szeptember 10. Az Ur szolgája a hiá­bavaló munka embere. Esaiás 49:1—7. Mit szólna a szántóvető, ha elvetett volna több millió magot és csak egy­két szem kelne ki közülük? Mit szólna a hadvezér, ha háborúra mozgósítaná sok milliós népét, de csak egy-kettő jönne el közülük? Mit szólna az orvos, ha beol­tana száz millió embert, de csak egy- kettő gyógyulna meg közülük? — „Hiá­ba fáradoztam, semmire és haszontalan­ra költöttem el erőmet!“ Nem mond- hatta-é el ezt az Úr szolgája is, mikor ott függött a kereszten? De igen. ö azonban többet is mondott ennél: .....az U rnái van ítéletem, jutalmam Istenem­nél“. S íme, nem ott, ahol vetette, de még a világ végén is kisarjadt magva. Nem ott, ahol kiáltott, de még a világ végén is lettek katonái. Nem ott, ahol gyógyított, de még a világ végén is megújultak az emberek...........az Űrért, aki hű“. — Mennyi hiába való munkáról tudna panaszkodni a te életeddel kap­csolatban? Szeptember 11. Az Ur szolgája csen­desség embere. Esaiás 50 : 4—5 Csodálatos hatalom az ige. Ha a fizikai lényegét né­zed: puszta hang. Ha szellemi lényegét kutatod: gondolatok. Néha nagyon is egyszerűek, sőt ismertek. S mégis: em­berek megújulnak tőle, bűnösök meg­tisztulnak, kétségbeesettek új erőre kap­nak, elesettek felegyenesednek, elveszet­tek hazatalálnak, vakok látni kezdenek, félholtak megelevenednek. Honnét ez a hatalma? Onnét, hogy az erő, újulás, élet forrásából, Istenből származik. Aki­nek a nyelvén ilyen az ige, az Tőle kap­ja a tanítást: a csendben. Olvasd át az evangéliumokat s kutasd ki, hogy az Úr szolgája: Jézus, hányszor ment el a csendbe: „...hallgatni, miként a tanít­ványok“. — Te ismered-é a csendesség erejét? Szentember 12. Az Ur szolgája erőszak- nélküliség embere. Esaiás 50 : 6—10. Melyik nagyobb hatalom a földön: az erőszak, az ököl vagy pedig a szelídség és erő- szaknélküliség? Az Úr szolgája a legra­gyogóbb megoldása ennek a kérdésnek. Öt szaggatta széjjel a legdurvábban az erőszak, de Őnála szégyenült meg a leg­csúfosabban. Szinte szóról-szóra teljese­dett be az ige: megavultak, mint a ruha, a molvok rágták széjjel Dörirataikat, fi­lozófiájukat, királyi palástjukat. És még­is: ismeri-é a mai keresztyénség az erő­szaknélküliség hatalmas erejét? Erre van-é felépítve állami, társadalmi avagy csak egyházi élete is? Erre van-e fel­építve a te életed? Szeptember 13. Az Ur szolgája fájdal­mak embere. Esaiás 53:1—5. A testi em­ber utálattal és undorral tud elfordulni a lelki kérdésektől. „Émelygős“, „vér­szegény“, „elcsenevészesedett“ és ha­sonló jelzőkkel illeti, ha szembe találja magát a Fájdalmak Emberével és azok­kal a kérdésekkel, miket az szegez a mellének. Ábrázata nem kívánatos szá­mára. — Meg lehet érteni ezt az utála­tot: a Fájdalmak Embere a testi ember igazi arcát ábrázolja. S a rút fényképet ki nézegeti szívesen.? Meg lehet érteni ezt az irtózást: a Fájdalmak Embere a testi ember halálát jelenti. S a haláltól irtózik minden élő. De nem lehet meg­érteni a lelki embert, aki nem borul le azonnal a Fájdalmak Embere előtt, hisz neki békességet és gyógyulást hoz! Ott vagy-e már a Kereszt alatt? Szeptember 14. Az Ur szolgája a bá- ránylelkület embere. Esaiás 53:6—8. A bá­ránynak különös jelentősége volt az ótestámentom népénél. Egykor a bárány vére védte meg őket az öldöklő angyal kardjától (II. Móz. 12.). Jelképiesen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents