Harangszó, 1935
1935-09-01 / 36. szám
1935 szeptember 1. HARANGSZÓ 295 rathoz közel megtaláljuk az imatermet. Belsejéből az eget nem látjuk, mert olyan az egész helyiség, mint üdítő zöld csalit közé bújtatott madárkalitka. A házak nevei és jelmondatai kifejezik, hogy nem emberbaráti intézmény, vagy üzleti vállalkozás akar lenni Salzerbad, hanem az egyházat szolgáló, léleképítő, belmissziói szerv. Az egyik ház elnevezése ez: anyák nyugvó helye, másiké, hol kisdedeket ápolnak: fecskefészek. Egyik ház jelmondata: Légy nyogodtan a tengerhullámok zúgásában. Magasról, az egyik tisztásról az egész telepre letekint egy nagy, egyszerű — keresztfa. Salzerbadban egész éven át vannak gyermekek. Némelykor egész iskolai osztályok jönnek ki tanítóikkal és heteken át itt tanulnak. Vézna gyermekek téli üdülése sok esetben bizonyult életmentésnek. A gyermekek 12-es, 15-ös csoportokban élnek egy-egy vezető „néni“ vagy „bácsi“ keze alatt. A gyermekek egyszerre részesülnek a tömegnevelés és egyéni nevelés áldásaiban. Reggel mosakodással és tornával kezdődik a napirend. Reggeli után áhítat következik. Azután éneklés, játék, mese, rövidebb- hoszabb kirándulás, kézi munka, epré- szés, háztartási segédkezés következik változatos sorrendben. A gyermekek foglalkoztatását a gazdag és változatos vidék előmozdítja. A sivár városi életben nevelkedett gyermekeknek az is igen nagy élmény, ha leülhetnek a patak partján. Az elmúlt 15 év alatt 8000 gyermek élvezte Salzerbad áldásait, íme hiányos és gyarló razjban a belmisz- sziói intézmény képe. Három törpe nép törpe evangélikus egyházainak hitgyümölcse. Mindenkinek szóló bizonyíték és jel. Akik résztvettek ez intézmény létesítésében, élükön a telep kiváló rektora, Jaquemar René lelkész, tanúságot tesznek arról, hogy minden, amit ez intézménnyel kapcsolatban átéltek, mindaz, magának az egyház Urának áldó, kegyelmes kezét éreztette velük. Gyermekeid nevelésében agyonfáradt, sokszor kétségek közt remegő magyar evangélikus szülő, meg ne lankadj a gyermekeidért való imádkozásban és buzgó munkában. A népek Ura ismeri a mi ügyünket is és ha kitartunk a hitben, megcselekszi velünk is végre azt, ami jó. Nitschinger János, ev. tanító. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten emberei: Illés. Szeptember 2. Illés a felülről jött eledel embere, I. Királyok 17:1—16. Az Ur tud gondoskodni övéiről még a legnagyobb szárazság idején is. Ha körülöttünk nincs semmi segítség, még mindig jöhet felülről. Ha minden felesleg elfogyott is, az utolsó marék liszt, az utolsó csordulás olaj nem fogy ki a földről, amíg itt Istennek engedelmeskedő szivek lesznek. Ha a felülről jött eledel csodája érvényes a testedre, mennyivel inkább érvényes a lelkedre. Csak ülj oda a biblia Kerith- patakja mellé s lehet körülötted szíveket szikkasztó lelki szárazság, te nem fogsz éhezni. Olajos korsódból pedig állandóan adhatsz másoknak is (Máté 25, 1—• 10.), még sem fogy el. Szeptember 3. Illés a felülről jött élet embere. I. Kir. 17:17—24. Ha egy halottat ma feltámasztanának, világ csodája lenne. Pedig sokkal nagyobb csoda ennél, ha egy bűneiben megrögződött lelki halott nyer életet felülről. Azért nagyobb csoda, mert Isten a holt anyagba egy le- heHettel adott életet (1. Mózes 2, 7.). de a halott lélek megélesztéséért szent Fiát kellett halálra adnia (János 3,16.) és a Szentleiket a világba küldeni (János 3, 3—8.) örökös hadakozásra. Amit Illés megtapasztalt, te is megtapasztalhatod, ha a magad vagy hozzátartozóid lelki holtteteme fölött hittel kiáltasz Istenhez felülről való életért. Szeptember 4. Illés a felülről való tűz embere. I. Kir. 18:17 — 46. A baálnróféták hiába próbáltak akármit, nem jött tűz felülről. Jelképe ez annak, hogy emberi erővel nem lehet az ember szívét, ezt az áldozati oltárt az Isten iránti szeretétre lobbantani. Viszont Illés égből szállott tüze, azt jelképezi, hogy a Lélek tüze azonnal leszáll, ha azért hívják, hogy a szívet visszafordítsa Istenhez. (37. v.). És ahogy az a tűz megemésztette az áldozati húst, fát, köveket, a port s fel- nyalta az árok vizét, úgy kell a Szentlélek tüzének megemészteni bennünk mindent, ami testi (áld. hús), ami holt és száraz (fa), ami megkeményedett (kő), ami földből való (por) s ami a felülről való tűz ellensége (víz). Szeptember 5. Illés a felülről jött erő embere. I. Kir. 19 :1—8 Az nem volt csoda, hogy Illés ereje elfogyott. Az sem, hogy összeroskadt; az sem, hogy megelégelte életét és meg akart halni. Az volt a csoda. hogy közvetlen az összeroskadás után 40 nap és 40 éjjel tudott menni egyfolytában. Mert vette a felülről jött erőt. — Ismered-e azt az ételt és azt az italt, amely ezt a felülről jött erőt közvetíti? Olvasd csak el János 6, 48—58-at. Pál bizonyságot tett erről az erőről sok helyen. Élete egyik bizonyságtételét megtalálod Ap. Csel. 16, 24—25-ben. Szóbeli bizonyságtételét: Filippi 4, 13-ban. Szeptember 6. Illés a felülről jött szelíd haris embere. Illés korában csoda volt a „halk .szeíd hang“ Istene. A mennydörgő, villámló Istent ismerték, de ezt, nem. Boldog volt Illés, hogy a „halk, szelíd hang“-ban is megismerte Istent. A legtöbb ember még ma sem ismeri meg Istent a jó napoknak, csendes intéseknek, lelkiismereti sugallásoknak, templomi igehirdetéseknek halk, szelíd szavában. Kényszeríti Istent, hogy jelenjen meg nála a csapások szélvészével, viharával, vagy az ítélet tűzével. Szeptember 7. Illés a felülről jött igazság embere. I. Kir. 21. Sokan gondolkodnak úgy ma is, mint Jezábel: erőseké a világ, a szegény igazsága szabad préda. Pedig a felülről jött igazság mindig utoléri az erőszakost és vérontót. Ha nem is oly frappánsan, mint Jezábelt, akinek épen ott nyalták fel a vérét a kutyák, ahol egy védtelen emberét kiontotta, — de mindig bizonyosan utoléri. Ha itt nem, akkor a másik világban (Lukács 16, 19—31.). Boldog ember az, akinek a felülről jött igazság ott él a szívében, annak nem kell rettegnie a vele való találkozástól. Szeptember 8. Illés az égbe ragadtatás embere. Illés sohasem beszélt arról, hogy mikor, hogyan és mily körülmények között ragadtatik el a földről. Egyet tett: mindenkor az Úr előtt állott (I. Kir. 18, 15.) és teljesítette az Úr parancsait. — Jézus -Krisztus megígérte, hogy visszajön és akkor, mint Illés, elragadtatnak a benne hívők, senki se tudja. Nekünk csak egy a kötelességünk: mindenkor az Úr előtt állani lélekben, hogy az Úr visszajövetele soha készületlenül ne találjon. Farkas Zoltán. HITVALLÁS. Édes Atyám, jó Istenem, Hitemet te adtad nekem. Imádkozom is szüntelen, Áldlak érte jó Istenem. Teelőtted megfogadom, Hogy hitemet el nem hagyom. Jöhet vihar, érhet bánat, Mostoha sors megpróbálhat, Hitem erőt ad énnekem, Segíti azt leküzdenem. Isten segít azt jól tudom, A hitemet el nem hagyom. Ellenségem csak azt teszi, Mindig az alkalmat lesi, Hogy hitemben megingasson, Mások előtt megalázzon. Isten segít, azt jól tudom, A hitemet el nem hagyom. Hitben erő bizodalom, Nyugalmamat megtalálom, Ha Jézusomat keresem, Megtart engem az én hitem Megfogadom meg is tartom, A hitemet el nem hagyom. Terhes felhők tovaszállnak, Kísértések megpróbálnak, Hitem erős, szilárdan áll, Csábításoknak ellentáll. Amíg velem vagy Jézusom, A hitemet el nem hagyom. Sötétség van minden tájon, Virradatot alig várom, Szellem suhog és úgy rémít, Hitemtől is tán eltérít. Isten, mig te vagy vigaszom, A hitemet el nem hagyom. Takács János. A konyha védőszentje. Franciaországban, Tarasconban összegyűltek a szakácsok, hogy Mártának, Lázár testvérének hódoljanak, aki annakidején Jézust megvendégelte. Márta tudvalévőén a konyha és a szakácsok védöszentje. Mindig kanállal és nagy kulcscsomóval ábrázolják, a szakácsok pedig őhozzá fordulnak segítségért bajaikban. A legenda szerint Márta, aki egy sárkánnyal küzdött meg győzelmesen, Tarasconban van eltemetve. A francia szakácsok azóta ünnepélyes körmenettel hódolnak védőszentjüknek.
