Harangszó, 1935
1935-08-11 / 33. szám
272. HARANGSZÓ 1935 augusztus 11. kész, élén a püspökkel járul az oltár elé, aztán a presbitérium, gyülekezet sokasága. Boldog kezdet. Bár sohse fogyna ki ebből a templomból a Krisztus testére éhezők és szomjúhozók serege! Az Atyának, Fiúnak és Szent- léleknek nevében ... Csodálatos módon a másik szentség kiszolgáltatása is beleilleszkedhetett az első templomi istentiszteletbe. Németh István tanítóékat néhány héttel előbb fiúgyermekkel áldotta meg az Ür. Az új templom anyaszentegyházának új tagjává Schrantz Zoltán pusztaszentlászlói lelkész vette fel a keresztség szentsége által. Béla nevet nyert. Köszönjük... A jó két órahosszat tartó avatási istentisztelet után még bennmarad az egész gyülekezet a hőség kemencéjévé vált templomban a gyülekezet díszközgyűlésére. Dr. Hunyadi László egyház- felügyelő nyitja meg s köszönetét mond a megjelenteknek. Felolvas néhány adatot a templomépítés anyagi oldalára vonatkozólag. 10.000 pengő készpénzt adtak ki az építésre. Majdnem ugyanannyit tesz ki, amit a gyülekezet természetben szolgáltatott. De egy fillér adósság sincs a sudártornyú, büszke templomon. Köszönet mindezért. .. Kinek? Elsősorban az Úrnak. De neki voltak emberi eszközei. Jakus lelkész lehajtja a fejét, szeretne most nem itt lenni. Németh tanítónak mindene hosszú, keze, lába, nem tudja hova tegye. Rájuk van írva valami nagy tiltakozás: Mi nem tehetünk róla, jaj lett volna minékünk, ha nem tesszük, amit tettünk! Az egyházfelügyelő után a főpásztor, D. Kapi püspök ajka nyílik köszönetre. Jakus lelkészt többel nem jutalmazhatja, mint amit egy ilyen jól végzett munkában a munka öröme ad az Úr szolgájának. Németh tanítónak egy papírlapot nyújt át ezenkívül. Igazgatói kinevezés. Meglepetés. Az ország legfiatalabb igazgatója. Alig túl a 30-on. De bizonyos, hogy nem hervadt levél került az evang. igazgatói kar koszorújába ... A templom kiürül, az iskolaterem bankettasztala megtélik, a házak teli vendéggel. Barlahida örvendezik, mert nagy dolgot cselekedett benne az Úr. Este 7 órakor mégegyszer zsúfolásig telik a templom. Az igét Farkas Zoltán kölesdi lelkész hirdeti a barlahidai szó- székröL először I. Péter 2:3—5. v. alapján: Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá... F. Z. KERESD AZ ISTENT . . . Bárhol látod Isten házát, lépd át hívőn küszöbét; Vár az Atya, — szállj magadba, látni fogod Szent Színét: „Jöjjetek ti mind énhozzám, akik megfáradtatok. Ha nehéz az életkereszt, én segítek rajtatok!“ Vérzik szived, fáj a lelked ? ... Legjobb balzsam hull rája. Legjobb orvos maga hz Ur s lelked buzgó imája. Egregy, 1935. július hó. B. V. Dr. Schweitzer Albert. Irta: Huber Etel diakonisszafönöknö. Nagypéntek csendjében vonult be Schweitzer hat éve elhagyott otthonába. Ugyanaz az őserdő, ugyanazok a mocsarak, ugyanazok az omladozó falvak, ugyanazok a lerongyolódott négerek, minden ugyanaz, csak Schweitzer kórháza nem, az teljesen tönkrement. Tehát újra kellett kezdeni, újra kellett veszekedni, hogy segítséget kapjon a barakk helyreállításához. Már husvét hétfőn megjöttek az első betegek, majdnem mind előrehaladott szívbajjal. Dr. Schweitzer számára súlyos probléma, hogy ő folyton úton legyen, anyagot szerezzen be az új épületek felállításához, mikor a kórház udvara tele van betegekkel. És mégis, ennek is meg kell lenni, mert máskép nem helyezheti el a sok szerencsétlen beteget. Munkáját nagyban nehezíti, hogy nem tud egy megbízható embert kapni. Ha ö nincs ott a munkánál, az emberek nem dolgoznak. Ha valami olyan munkát akar velük elvégeztetni, mely több erőt és több időt igényel, akkor dupla porció ebédet és ezenfelül még valami ajándékot is kell neki ígérni. Az emberek valósággal iszonyodnak a munkától. Dacára annak, hogy dr. Schweitzer annyira kedvez a munkásoknak, mégis azt hiresztelik róla, hogy rossz ember, aki a feketéket kiszipo- 'lyozza. Sokszor napokig áll a munka, mert az emberek nem kaphatók arra, hogy fáért menjenek az erdőbe, ök még ki akarják pihenni az előző expedíció fáradalmait, vagy esik az eső. Esőben az afrikai néger nem dolgozik. Az esős napok soronkívüli pihenő napok. A néger- m k az esőtől való idegenkedése teljesen igazolt. Minden néger többé-kevésbbő meg van fertőzve maláriától és így a legkisebb meghűlés lázt idéz elő. Dr. Schweitzernek nagy szívfájdalmat okoz, hogy ő azzal a szándékkal ment Afrikába, hogy fekete testvérein segítsen és íme, évek hosszú során át nem tesz mást, mint épületfát hajszol fel és épít. A kis mustármagból azonban terebélyes fa lett. Az 1913-ban felállított szűk barakk és a műtőül szolgáló tyúkól helyett a kórházi épületdk hosszú sorában gyönyörködhetett. Már 160—200 beteg számára volt hely. Ezenkívül volt egy tökéletesen berendezett műtője, külön pavilion a fehér betegek számára, külön az elmebetegek számára. Most már három orvos és 3 ápolónő dolgozott. Persze az afrikai kórházat nem szabad a mi minden kényelemmel berendezett kórházainkhoz hasonlítani. Az ő kórházában emeletes ágyak vannak. Jellemző még, hogy a betegek maguk főznek maguknak. Két-három embernek van egy tűzhelye és azon egész nap főznek. A teremben oly sűrű a füst, hogy vágni lehet és ők jól érzik magukat benne. Élelmet a betegeknek magukkal kell hozni, vagy ott kell megvenni. A színes ember nem válogatós, főtápláléka a rizs, hal és banán. A járni tudó betegek naphosszat ott ülnek a víz partján, halásznak és zsákmányukat este maguk főzik meg. Leírásaiban ismételten felemlíti dr. .Schweitzer, hogy Afrikában kevés és hiányos eszközzel is mennyi jót lehet tenni. A színes ember igen hajlamos minden betegség iránt. Egyik legveszedelmesebb betegség az álomkórság. E hetegség miatt egész vidékek néptele- nednek el és ezért sokszor egész nép- vándorlás megy végbe Afrikában. Megvannak a nagy fakitermelő vállalatok, melyeknek munkásokra van szükségük s miután ott nincs munkás, Afrika belsejéből szerződtetne embereket. Ezek maguk nem termelhetnek semmit, mert munkában vannak és igy annyira legyengülnek, hogy semmi ellenállóképességük nincs. Ehhez hozzájárul még, hogy az ivóvízre sem kényesek, a legközelebbi pocsolyából isznak s így érthető, hogy a legtöbben vérhast kapnak és ha idejében nem kerülnek orvosi kezelés alá, elpusztulnak. (Folytatjuk.) OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten emberei: Ábrahám. Augusztus 12. Ábrahám a merész hit embere. I. Mózes 12:1—9. Hetvenöt esztendős volt Ábrahám, mikor új haza keresésére indult. Mennyi szál köthette már eddigi lakhelyéhez! Hogy mégis elindult, nagy oka lehetett. Talán nem volt megelégedve a földdel? Sőt, dúsan termő helyen lakott. Talán torzsalkodni kellett a körül lakókkal? Sőt, nagyon is szerették. Ábrahámnak tetszett a lakóhelye, de Istennek nem tetszett. Ábrahám hitét fenyegette ott veszély, azért kellett tovább mennie;' Ábrahám talán nem értette egészen, miért is kell mennie. De az Úr mondotta, tehát ment. Teljésen cél nélkül. Istenre bízta jövőjét, családját, vagyonát. Tudsz-e te így hinni s így bízni Istenedben? Augusztus 13. Ábrahám a békesség embere. I. Mózes 13. A versengésben igen sok áldás rejlik. Kifejleszti az ember képességeit s nagy alkotásokra bírja. De igen sok az átka is. A legtöbb gyűlölet, harc, háború, a versengésből fakadt. Talán a világháború se lett volna, ha Németország nem verseng Angliával. Ábrahám tisztán látta, hogy mivé fajulhat embereinek versengése Lót embereivel. Radikális megoldást keresett. Elválni. De tudta azt is, hogy a békességért áldozatot is kell hoznia. Lót, a bővizű földet választotta. Ábrahám beleegyezett. Hogy tehette ezt? Tudta, hogy amit Isten neki rendelt, azt ember tőle el nem veheti. Vagy ha ember tőle el is vesz valamit, Isten ezért bőven kárpótolhatja. Az igazi békességszeretetnek ez a hit a gyökere. Olvasd: Máté 5, 38—48. Augusztus 14. Ábrahám a gyors segítség embere. 1. Mózes 14:1—16. Mit mondanak az emberek, ha a másikat bajba jutni látják? Vagy azt: maga az oka. Vagy ezt: én előre megmondtam. Vagy pedig: sajnálom szegényt, de mit csináljak? Nem kockáztathatom miatta a magam biztos exisztenciáját. Ábrahámnak joga lett volna mind a hármat elmondani. De nem szól egy szót sem, hanem cselekszik. Fegyverkezik, megy, harcol és gvőz. Kinek a visszatükrözője ez az Ábrahám? Akinek szintén joga lett volna elfordulni az embertől: maga az oka! De aki mégis lejött az égből, harcolt és meghalt érettünk. Ismered-e a nagy Segítőt? Tapasztalhatják-e valóságát tetteiden keresztül mások is?
