Harangszó, 1935
1935-06-23 / 26. szám
1935 junius 23. HARANGSZÓ 213. véget érjen a mi sok, nehéz szenvedésünk . . . Magyar anyák, a jövő diadalának a biztosítéka a ti öletekben nyugszik, a ti szívetek véréből fakad. Bismark szerint a 71-iki porosz-franeia háborút a német iskolamesterek nyerték meg. A mi háborúnkhoz, a magyar igazságért folytatott küzdelem sikeréhez az iskolamestereken kívül első sorban is rátok van szükség. Az új Magyarország megépítéséhez, a „ledőlt szobor“ újra való felállításához ti adiátok az anyagot: a tudás, műveltség csak alakítja, formálja azt. Nálatok nélkül nincs jövő... Kölcsey mondotta: „Aki gyermeket nevel, a haza iránt való szent kötelességét teljesíti“. Magyar anyák, érzitek-e e szent kötelességnek a felelősségét s készek vagytok-e annak a teljesítésére?! A magyar múlt nagyasszonyai, a Zrínyi Ilonák. Kanizsai Orsolyák, Dobó Katicák kérdezik tőletek: Tudjátok-e ti is szeretni e hazát s szíveteken viselitek-e jövőjét?! A magyar szólásmód nagyon szépen s kifejezően ,.áldott“-nak nevezi a gyermekét szíve alatt hordozó nőt. Magyar anyák, legyetek áldottak! Hogy áldássá lehessetek a magyar hazára! Kiss Samu. Iskoláink. XI. Az aszódi Petőfi reálgimnázium. Petőfi Sándor iskolájának alapítási éve még mindin' bizonytalan. Fnnek okát Fináczv Ernő sprint abban kell keresnünk. hogy a XVIII század első felében amikor Petőfi Sándor iskolája keletkezhetett, a protestánsok iskoláiban az elemi és középfokú oktatás intézményesen nem volt mindenütt elkülönítve, így volt ez az aszódi evangélikus egyház iskolájában is már 1742-ben. Ebben az évben ugyanis a helytartótanács kebelében felállított tanulmányi bizottságnak beküldött évi jelentésében az aszódi iskola már úgv szerepelt, mint „schola Latina neaue Sintaxim inclusive“. 1770- ben Szontágh Sámuel, a Podmaniczky- család nevelője, később a tiszai kerület kiváló püspöke, jutott arra a gondolatra, hogy az elérni iskolát elválasztja a latin iskolától. Megvette — bizonyára a Pod- maniczkyak anyagi támogatásával — a Petőfi iskolája fölötti házat (a mai evangélikus elemi iskola telkét) kizárólag az elemi oktatás céljaira és így a réMár bágyadt csillagok pislogtak az égen, mikor beléptek a nyikorgó kiskapun. Bent a szobában sárga lámpafény hullt az ágyra, hol a tarkahuzatú párnán lázban didergő testtel, égőpiros arccal feküdt a gyerek. Az asszony megállt az ajtóban, az öregember a kályha körül topogott, türelmetlen, tehetetlen aggódással pislogva az ágy felé. Asztalos Sándor félszeg rémülettel hajolt gyermeke fölé, erős kezében sütött a parányi, lázas kéz és a gyenge bőrön át érezte a vergődő élet szaggatott dobolását. És amíg a férfi tétova nézéssel kutatott a lázrózsás gyermekarc vonásai között, látta magát egy régi. fehér ágy előtt, kezében érezte egy hidegük) kéz erőtlen ujjait és a gyermek vonásaiban látta egy régi, kedves arc megmerevült vonásait. — Mint az anyja..., éppen mint az anyja... — suttogta öntudatlan szavakkal. Hirtelen eleresztette a gyermek lázas kezét és rekedt kiáltással fordult az ajtó felé. — Orvost, gyorsan orvost — és már rohant is ki az udvarra, hátra az istálló felé. A fészerbe tolt szekeret egyetlen rántással kilökte az udvarra, feldobta rá a kasiilést, kivezette a lovakat és befogott. Kétségbeesett vad iramban, mintha szörnyű rémek üldözték volna, hajszolta lovait a város félé. Csodával volt hatági szalmafödeles ház megmaradt latin iskolának. Ennek a latin iskolának talán a Ipgelső rektora Fabricius János, a későbbi hartai lelkész, őt követték a rek- torságban Kádassv lózsef a szelídlelkü és a munkában türelmes férfiú, majd a földrajzban tudós Chovan Sámuel. A negyedik rektor Scholtz József, már a professzor címet viselte. A professzorok sorában a tizedik Koren István, akinek 23 évi működése maradandó nyomokat hagyott az iskola fejlődésében. Az ő ideiében diákoskodott iskolánkban 3 éven át fi835/36—1837/38.) nemzetünk büszkesége: Petőfi Sándor. Petőfi maga írja az Úti Jegyzetekben hogy ..Aszódon írt először verset, itt lobbant szive először lángra, itt fogta meg először lelkét az olthatatlan vágy a színészet után“. Ezért 1888-ban. az iskola százados ünnepén Gyulai Pál találóan mondotta: Áldás az aszódi algimnáziumra, mely Petőfinek megadta az alapot, áldás ama buzgó és derék hazafiak porára, akik ezelőtt 100 évvel ez isko’át alapították és ezzel a vidéknek egy műveltségi központot teremtettek“. Az iskola ma is kegyelettel őrzi azt a vezéri<önyvet, amelyből Koren a legnagyobb magyar költőt oktatta, — az érros, hogy fel nem fordult sokszor a kocsija. Az erőfeszítéstől már habzott a szerszám alatt a lovak teste és tajték szakadt a zabláról, de egy félóra alatt bent volt a városban. — Doktor úr, amig nem késő, a gyerek, — szakadozott száján a kétségbeesés, amint bedobbant az orvos szobájába. Újabb félóra és az agyonhajszolt, fújó, remegő ínú lovak megtorpantak az éber ablakszemű ház előtt. Bementek! Az orvos leült a kis beteg ágya mellé. kezébe vette vergődő pulzusát, belenézett a torkába, aztán komor arccal fordult a hátul állókhoz. — Difteritisz! A dacos, kemény Asztalos Sándor hangtalan rogyott az asztalra és a néma csendben csak a beteg hörgő lélegzése és a pravaszfecskendő zörgése vitt felszeg hangokat, amint az orvos az oltáshoz készült. — Talán még nem késő, talán megsegíti az Isten, — koppantak az orvos szavai a férfi agyában, de a szavak nem találtak értelmet a dermedt lélekben. — Az Isten, az Isten, — motyogják ajkai és zajtalanul széket vont maga alá a gyermek ágya mellé. — Gyerekem, édes kicsi gyerekem, — hajolt föléje és durva, erős keze, demjegveket tartalmazó anyakönvvet, melynek tanúsága szerint Petrovics Sándor szt'nieles tanuló volt Az iskolának akkor 3 osztálya volt 5 évfolyammal. Keen professzor távozása Szarvasra és a Bach-korszak válságos helyzetbe sodorta iskolánkat. Egyidőre elveszti gimnáziumi jellegét, de 1863/64-ben a f'4ső elemiből ismét gimnáziummá lett. Ekkor adományozza a második tanszék megszervezésére Podmaniczky Ármin báró az iskolának az aszódi vásáriog háromnegyed részét Ezen a biztató alapon vetette meg lábát iskolánk a bizonytalan jövővel szemben. Megalakul az első rendes iskolai tanács (1865). A földszintes, nádfödeles házat megbővítik és 1865/66-ban megnyílik a negyedik osztály is. Podmaniczky Ármin ióltevői szerepét a nemeslelkű család többi tagiai: Géza és Levente bárók, maid később Gyula báró veszi át. De az iskola nemesszívű támogatói sorában ott szerepelnek Pró- nay Dezső és Gábor bárók, Ráday Gedeon gróf. a Degenfeld grófok. Rad- vánsz.ky Antal báró, Fáv Béla, Földvári Mihály. Taly István és ott találjuk Breznvik János, a Selmecbányái evangélikus líceum nagynevű igazgatójának neügyetlen, remegő gyengédséggel simogatták meg az álomba szenderiilt test feje körül a párnát. — Alszik, — koppant bizonytalanul száján a szó és amíg a gyermek álomba enyhült arcát nézte, meieg gyöngyözés- sel egy könnycsepp gördült végig barázdás arcán. Már szürkült kint a hajnal, lassan megszinesedtek a fák, a távolban kéklö hegyek... és mikor az ablakon beszökött az első napsugár, megmozdult a gyermek. A meghasadt pillák mögül tiszta, derűs fénnyel mosolyogtak a férfi felé a kék szemek és repeső örömmel nyúltak a gyenge kis karok a férfi felé. — Édesapám! Mint mikor az elmérgesedett sebet megnyitja az orvos kése, hogy az éles acél kegyetlen metszésével megköny- nyebbülést adjon a szenvedőnek, úgy megkönnyebbült a férfi lelke az éjszaka szenvedéseitől erre a szóra és söpört el életéből minden megkövült keserűséget, a feléje sugárosodó szemek fénye, a gyermek hívó szava. Két karja felszabadult boldogsággal tárult a gyermek felé és könnybefulladt hangja alázatos hálacsordulással, a feltámadt hit boldog esz- mélésével zokogta: — Van Isten! Van Isten! Terjesszük a „HARANGSZó“-t!
