Harangszó, 1935
1935-06-16 / 25. szám
208. HARANGSZÓ 1935 junius 16. gyott a hegy, elsimult a telek. Hány ház megépülhetne csak azzal a munkával, amit itt a telekteremtés megkívánt! De ha lesz is telek, hol lesz a pénz?! Az egyesületnek csak pár száz pengője van! S a termés oly rossz, hogy emberemlékezet óta nem volt ily silány! Halasszuk el, nincs itt az ideje! De 150 éve annak, hogy Csönge anyaegyház lett, állítsunk emléket! Ki vezette az ifjakat. hogy végigjárják a falut s a semmiből összegyüjtsék az épület minden tégla s kőanyagát? Ki mozdította meg azoknak lelkét, kik szűnni sem akaró sorban 10, 20, 30, 100 kiló gabonát. 100, 200,. 500, vagy 1000 téglát ajánljanak meg az épülethez? Az evangéliomi hit, mely hegyeket mozgat. S ma ott áfl már az ifjúság háza a falu közepén. 23 m a hossza, 8 m a szélessége, elegyengetve még a környéke is. Kit dicsérjünk érte? Azt, aki erőt ád, hogy a halmok egyenessé, a völgyek simává váljanak s utat teremtsenek, ha ott akar az Úr az emberekhez érni. (Egyengessétek az Urnák utait s dicsérjétek érte, hogy erőt ád hozzá!) MEGHALT AZ IMÁDSÁG. Megölte a szovjet a cárt, Hitet vallást béklyóba zárt, Bitang módra gyilkot rántott, ■ Megölte a Miatyánkot l Lég jajduljon, úgy kiáltsák: Meghalt az ős, szent imádság! Messze népnek lelke árva; Nő az Ínség ijedt árnya. Kenyér fogytán, mint gyász-zene, Az éhhalál sívó szele ’ Végigsírt a nagy pusztákon, Muzsikviskón, palotákon. S nem támadt fel az imádság, Mert a szovjet gyilkol, büntet... Nincs bátor, ki kérné Tőle Mindennapi kenyerünket. Späth Gyutr. OLVASSUK A BIBLIÁT. A Szentlélek isteni tulajdonságai. Június 17. Az Atyától és a Fiútól származik. Róm. 8, 9-14. „A Szentlélek a szentháromságnak harmadik személye, aki az Atyától és a Fiútól származik“. Azért nevezi Pál apostol az Isten Lelkének, de egyúttal mindjárt a Krisztus Lelkének is. Isteni származásánál és lényegénél fogva isteni erővel, képességgel bír. Mert amint valamikor Isten az fi Lelke által teremtette a saját képére és hasonlatosságára az embert: úgy leszünk mi — a bűn miatt Istenhez való hasonlóságunkat elvesztett emberek — a Lélek vezérletével újból is Isten fiaivá. S amint az Isten feltámasztotta Jézust a halálból: azonképen eleveníti meg az Ő bennünk lakozó Lelke által a mi bűn miatt megholt testünket is. Június 18. Örökkévaló. I. Móz. 1, 1—2. Mint az Isten örökkévaló, úgy örökkévaló a vele lényegileg azonos, csak személyileg különböző Szentlélek is. Hiszen már a biblia legelső lapján találkozunk az Isten Leikével, amint „a vizek felett lebeg vala“. Tehát mint az Isten, úgy a Lélek is „mindenkor volt és — mindenkor lesz“. Hiszen a biblia utolsó lapján is a Lélekről olvasunk, aki a menyasz- szonnyal — az egyházzal •— együtt esedezik ama Dávid gyökeréből és ágából való fényes hajnalcsillagnak, az Úr Jézusnak eljöveteléért. A kezdetnél és a végnél egyformán itt van hát a Lélek, örökkévaló. Júnins 19. Mindenütt ielenvaló. Zsolt. 139, 7—12. Az isteni Lélek betölti az egész világot. Előle menekülni, elrejtőzni nem lehet. Mert ahova az ember megy. mindenüvé elkíséri az s a lelkiismeretben magával viszi azt. A világ végére fussak bár, ez a Lélek velem van; a sötétség leplével takargassam bár cselekedeteimet, ezáltal a Lélek által az éjszaka is fényes nappallá változik. Kétség kívül van ebben sok lesújtó, a szé- gvenpírt arcunkba kergető; de van másfelől biztató, felemelő is. Mert ha mindenki elfordul tőlem s magamra hagy bánatommal, lelki vívódásaimmal: Isten mellettem van az fi Leikével. S amikor tévelvgek, <3 vezérel; jobb kezével támogat: ha niegbotlom s leroskadok, fölemel. Június 20. Mindentudó. I. Kor. 2. 9—13. A mai ember nagyra van a maga műveltségével. tudásával. S elmondhatjuk, hogy nem is ok nélkül: hiszen nem volt még kor, mely az ismeretekben, a felfedezésekben, találmányokban csak meg is közelítette volna a mi napjainkat. De ez a kérkedő, annyira dicsőített tudás milyen gvönge s pislogó mécsessé válik az Isten dolgaival s a vallás titkaival szemben. Isten, — lélek — élet. halál: a legképzettebb, legfelvilágosultabb elme sem talál kielégítő feleletet a bennük rejlő s velük kapcsolatos nagy kérdésekre. Ahol azonban az emberi véges értelem csődöt mond, ott útba igazít a Lélek: amennyiben a szem nem-látta, fül nem-hallotta, vagyis az érzék feletti dolgokat Isten az Ő Lelke által jelentette ki nekünk. Június 21. 4z értelem által felfoghatatlan. Amint az Istent soha senki nem látta, érzékeivel föl nem. foghatja s csak az Ö kezeinek munkáiból következtethet Reá: úgy az isteni lényegű Léleknek is csak a megnyiiatozásait, hatásait látjuk; de maga egv nagy titok az emberi értelem előtt. Olyan mint a szél: érezzük az ereiét, halljuk a zúgását; de hogy honnan iön és hova megy.' nem tudhatjuk. Amint Nikodémus csodálkozva kérdi: „Mi módon lehetnek ezek?“; s amint az első pünkösdi sokaság á'lmélkodva látja a tanítványokra kitöltött Léleknek bennük és általuk való nyilvánulásait: úgy vagyunk a Lélek áltál való újjászületéssel mi is. Látjuk igen sokszor körülöttünk s talán magunkban is. mint formálja át a régi élet szerint való, csalárd és bűnös kívánságai miatt megromlott ó-embert Isten szerint való új emberré. Megérteni nem tudjuk, az újjászületés a maga lényegében megfoghatatlan előttünk; de az eredményei kétségbe vonhatatlanok, sőt kézzel foghatók. Június 22. Bünbocsánatot ad. Ján. 20. 19—23. Jézus tanítványaira lehelve Szentlélekkel ruházza fel őket; s hatalmat ad nekik arra, hogy a Lélek által bűnöket bocsássanak meg. A Lélek kelti fel bennünk a bűnbocsánat előfeltételéül a bünbánatot, töredelmet; s ugyancsak Lélek segít minket az igaz hitre, mellyel a bünbocsánatot nyújtó isteni kegyelmet a magunkévá tehetjük. Azért mondja Luther: „kegyelme gazdagságából nekem és minden hívőnek minden bűnt naponként megbocsát“. De „kicsoda bocsáthatja meg a bűnöket, hanem ha egyedül az Isten?“ Éppen ezért a Szent- léleknek e bűnöket megbocsátó tényében nyilatkozik meg különösképen is annak az isteni lényege. Június 23. Uj életre kelt. Ezek. 37, 1— 10. A megszáradt tetemekbe Isten az ő Lelkét bocsátja s megelevenednek azok. Mennyi ilyen megszáradt tetemet találunk a mai világban; sőt magában a ke- resztyénségben is. Láttukra sokszor önkéntelenül s majdnem kishitííen tolul az ajkunkra a kérdés: „Vájjon megélednek-é ezek a tetemek?“ De Isten meg- cselekedheti, ami emberileg lehetetlennek látszik: életet tud adni, lelket tud bocsátani a megholt tetemekbe. Az első pünkösd, a reformáció s az egyháznak egyéb megújhodási korszakai bizonyítják. Erre a Lélekre van szüksége a mi korunknak is: mert a Szentlélek vezeti az evangéliom által a tékozló fiúkat visz- sza az Atyához; s a Szentlélek ajándékaival megvilágosított Saulokból lesznek közöttünk is az apostoli lelkű Pálok. S amint a Szentlélek új életre kelt lelkileg már itt ezen a földön: úgy támaszt fel majd „az ítélet napján engem és minden holtakat s nekem a Krisztusban hívőkkel együtt örökéletet ad“. Kiss Samu. Luther a Kiskátéi voltaképpen a családapáknak irta, hogy annak alapján nevelhessék gyermekeiket. Családapák, forgatjátok-e a kiskátét? KARCOLATOK. Hol van a mi önérzetünk ? Vidéki újság egyik különlenyo- matu cikkét küldte meg címünkre valamelyik oloaso'nk. Levelet is irt hozzá az illető, amelyben méltatlankodva teszi szóvá az újságcikk bizonyos kitételeit. Megértjük és osztjuk a felháborodását. Jf cikkben magasállásu vezetőember, akinek evangélikus egyházi életünkben kezdettől fogva munkás része van, egy szüz-Máriás kép megvásárlására kéri a város polgárainak áldozatkészségét. Szózatát igy fejezi be: „Magyarország védőasszonya, kinek boldog mosolya a képről ragyog le ránk, meg fogja hálálni nekünk nemes felbuzdulásunkat“ Jlz elgondolás lehet tiszteletre méltó. De evangélikus embernek ilyesmit leírni, mégse szabadna. Tudjuk és valljuk, hogy a pusztít mellveregető evangélikus öntudatból meg nem élhetünk, de nélküle sem élhetünk! ***
