Harangszó, 1935

1935-06-09 / 24. szám

I. évfolyam. A1 Harangszó ünnepi mellélcleie. 2. szám Mindenekkel jól tegyünk, A MAGYARHONI Mindnyájan pedig akik hívének, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédivel. Gál. 6, 10. GYÁMINTÉZET együtt valónak és mindenük köz vala. Ap. csel. 2, 44. Amikor ezt a kérdést leírom, a pün­kösdi epistola igéi járnak az eszemben. Lukács evangélista feljegyzései nyomán képet alkothatunk magunknak arról: mi­féle gyülekezet hallgatta Péter apostol pünkösdi prédikációját? (Apostolok cse­lekedetei 11., 9—11.) Megállapíthatjuk, hogy nagyon „vegyes“ hallgatósága volt Péternek. Talán azóta sem gyülekezett össze pünkösdöt ünnepelni olyan össze­vissza tömeg, mint akkor régen Jeruzsá­lemben. Képviselve volt ott három világ­rész minden népe, „melyek az ég alatt varinak“. Párthusok, médek, elamiták, Egyptom és Afrika, Kréta és Arábia, Ró­nia, az akkori világ „közepe“ és apró névtelen falvak. A nyelvek zűrzavara iga­zán teljes lehetett. Tengeren innen és tengeren túl népe volt ott az első pün­kösd álmélkodó seregében. És ebből a nagyon „vegyes“ tömeg­ből válik ki 3000 ember, hogy meghajtsa fejét az élő Krisztus előtt. Lehetett köz­tük egy-két kappadóciai, néhány Frigid­ből való, a római jövevények közül is megkeresztelten térhetett haza pár isme­retlen nevű ember, mások Cirenei Simon hazájába, Afrikába vihették el szívükben az evangéliom örömüzenetét. Az ünne­pek múltával a 3000-nek csak egy része maradt együtt Jeruzsálemben az „anyíf- gyülekezetben“, a többi szétszóródott igazán a nagy világ minden zugába, s létre jöttek az első szórványok. A más- vallásúak közé elvegyül néhány Krisz­tust valló, lenézett, megvetett, kicsúfolt ember ... megkezdődik a szórvány-sors, és felvetődik a szórvány-kérdés. Igv akarta ezt az anyaszentegyházat alapító Szentlélek bölcsesége. És mi lett ezekből az ősi szórványok­ból? ... Pap nélkül, templom nélkül, Biblia nélkül, vallásos lap nélkül, oltár nélkül?... Bizonyára felőrlődtek. Meg­semmisültek, elpusztultak... Oh nem! Az a néhány Krisztust-valló, aki a jeru- zsálemi pünkösd után szétszóródott a nagy világba, gyökere lett, magja lett egy-egy új gyülekezetnek. A másvallá- súak örök hullámverésében megálltak. Bizonyságtévő lelkűk, meg nem alkuvó bátorságuk, eget ostromló hitük a jöven­dő ajtait feszegeti és — kinyitja! Nem ők buktak el, hanem ők hódítottak! Nem ők adták fel a harcot, mások hódoltak meg előttük! Nem a törpe kisebbség őr­lődött fel, hanem a nagy tömegből ők szívtak fel másokat is! így alakultak meg az őskeresztyén gyülekezetek, melyek azután annyi nagynevű egyházatyával ajándékozták meg a keresztyénséget. Éfdemes-e áldozatot hozni a szórvá­nyokért? ... A fentiek igazsága már ma­gában foglalja a cáfolhatatlan választ. Oh, drágák nekünk az ősi, nagymultú gyülekezeteink, amelyeknek története az Isten nagyságos dolgait beszéli. Oh drá­gák nekünk azok az egykor gazdag, most szegény gyülekezetek, melyek régi di­csőségük után most megalázottan élnek. Nem is szabad elhagyni őket, hisz a régi idők harcaiban az ő hűségük diadalmas­kodott s véres múltjuk mindnyájunk sza­badságlevele. De mellettük meg kell lát­ni és értékelni kell a szórváfiy-világot is. Mert a szórvány nemcsak tehertétel, nemcsak örök aggodalom tárgya, nem­csak veszteségi statisztika, a szórvány Ígéret is. ígéret, melyben nagyszerű le­hetőségek szunnyadnak. Isten kegyelmé­ből még a mai idők is alkalmasak arra, hogy a szórványok evangélikus egyhá­zunknak előretolt állásai legyenek, a szórvány-lakók meg előőrsök, akik nem megalkuvó, de hódító erőt képviselnek. Dunántúl földjén már egy egész sereg olyan gyülekezet él, melyeknek történel­mi útján eljuthatunk oda, amikor az ille­tő gyülekezet még árva szórvány volt. 100 esztendővel ezelőtt a városi nép- számlálás adatai szerint mindössze 8 evangélikus élt Zalaegerszegen, Isten ke­gyelméből. ma 360-an vagyunk. Kapos­vár, Dombóvár, Székesfehérvár, Nagyka­nizsa, Pécs mind-mind az egykori szór­ványsorsból nőtt ki, hogy éppen a leg- • ostromoltabb helyeken zászlótartó bás­tyája legyen az evangéliomnak. Érdemes-e a szórványokat támogat­ni? ... A pünkösdi Lélek rámutat a két­ezer év előtti szórványokra, melyekből gyülekezetek nőttek ki, belenézünk gyü­lekezeteink történetébe, szá.mbavesszük a mustármag sorsát és íme három irány­ból egy feleletet hallunk: érdemes! A mi Gusztáv Adolf Gyámintézetünk­nek egyik alapszabályszerü munkája ép­pen a szórványok támogatása. 75 év óta végzi ezt az áldott munkát. Fáradozásá­nak gyümölcseként itt is, ott is templom- tornyok emelkednek, iskolák épülnek, új gyülekezetek szervezkednek, pásztort nyer a pásztor nélkül való nyáj. A pün­kösdi Lélek is szórványokkal dolgozott s a szórványokon keresztül hódította meg a világot. A Gyámintézet szórványt mentő munkája a Szentlélek programmja. Ki merne ellentállni ennek a munkának, megszomorítván az Istennek ama Szent­leikét? . . . De ugyanekkor van szavunk a szór­ványban lakó evangélikusokhoz is. A pünkösdi Lélek nékik is üzen: „Vigyáz­zatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!“ (I. Korinth, lev. XVI., 13.) Ne a megalkuvó lélek kis­hitű csüggedezésével álljatok ott a mesz- sziségben, ne suttogjon köztetek a meg- remegés szava: hogyan tudunk megma­radni?... Többről van itt szó: hogyan tudtok lelkeket megnyerni, hogyan tud­tok hódítani egyházunk számára! A szór­ványoknak ma is bizonyítani kell, hogy érdemesek a támogatásra. A híres trafalgári ütközet előtt az an­gol admirális így szólt katonáihoz: „Ang­lia elvárja, hogy mindegyitek megtegye kötelességét!“... A napiparancs hatott és —• győztek. A pünkösdi Lélek így szól az evangé­likus gyülekezetekhez és a szórványban lakókhoz: „Az egyház örökkévaló Ura elvárja, hogy mindegyitek megtegye kö­telességét!“ És akkor nem lesz többé kérdés a kérdés: érdemes-e?. NAGY MIKLÓS a kemenesaljai egyhm. gyámintézet e. elnöke. Minden jó adomány felülről való. Irta : Szobor Pál, nyíregyházi polgármester. Ha megfáradok az egyházi vagy vi­lági közélet dolgaiban és bátorítást ke­resek, vezérfonalat az útvesztőkben: ilyenkor a Bibliát veszem a kezembe. Nincs olyan lapja a Könyvek-könyvének, mely igazságaival ne vezetné el a csüg- gedőt igazi útjára s ne szabná meg cse­lekedeteinek mértékét. Most is a Gyám­intézet evangéliomi hivatásáról gondol­kodva, itt keresek a Bibliában lelki vi­gasztalást. Ahogy kinyitom enyhetadó jól ismert lapjait, Jakab apostol közönséges levelé­nek sorai világítanak felém: „Minden jó

Next

/
Thumbnails
Contents