Harangszó, 1935
1935-06-09 / 24. szám
I. évfolyam. A1 Harangszó ünnepi mellélcleie. 2. szám Mindenekkel jól tegyünk, A MAGYARHONI Mindnyájan pedig akik hívének, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédivel. Gál. 6, 10. GYÁMINTÉZET együtt valónak és mindenük köz vala. Ap. csel. 2, 44. Amikor ezt a kérdést leírom, a pünkösdi epistola igéi járnak az eszemben. Lukács evangélista feljegyzései nyomán képet alkothatunk magunknak arról: miféle gyülekezet hallgatta Péter apostol pünkösdi prédikációját? (Apostolok cselekedetei 11., 9—11.) Megállapíthatjuk, hogy nagyon „vegyes“ hallgatósága volt Péternek. Talán azóta sem gyülekezett össze pünkösdöt ünnepelni olyan összevissza tömeg, mint akkor régen Jeruzsálemben. Képviselve volt ott három világrész minden népe, „melyek az ég alatt varinak“. Párthusok, médek, elamiták, Egyptom és Afrika, Kréta és Arábia, Rónia, az akkori világ „közepe“ és apró névtelen falvak. A nyelvek zűrzavara igazán teljes lehetett. Tengeren innen és tengeren túl népe volt ott az első pünkösd álmélkodó seregében. És ebből a nagyon „vegyes“ tömegből válik ki 3000 ember, hogy meghajtsa fejét az élő Krisztus előtt. Lehetett köztük egy-két kappadóciai, néhány Frigidből való, a római jövevények közül is megkeresztelten térhetett haza pár ismeretlen nevű ember, mások Cirenei Simon hazájába, Afrikába vihették el szívükben az evangéliom örömüzenetét. Az ünnepek múltával a 3000-nek csak egy része maradt együtt Jeruzsálemben az „anyíf- gyülekezetben“, a többi szétszóródott igazán a nagy világ minden zugába, s létre jöttek az első szórványok. A más- vallásúak közé elvegyül néhány Krisztust valló, lenézett, megvetett, kicsúfolt ember ... megkezdődik a szórvány-sors, és felvetődik a szórvány-kérdés. Igv akarta ezt az anyaszentegyházat alapító Szentlélek bölcsesége. És mi lett ezekből az ősi szórványokból? ... Pap nélkül, templom nélkül, Biblia nélkül, vallásos lap nélkül, oltár nélkül?... Bizonyára felőrlődtek. Megsemmisültek, elpusztultak... Oh nem! Az a néhány Krisztust-valló, aki a jeru- zsálemi pünkösd után szétszóródott a nagy világba, gyökere lett, magja lett egy-egy új gyülekezetnek. A másvallá- súak örök hullámverésében megálltak. Bizonyságtévő lelkűk, meg nem alkuvó bátorságuk, eget ostromló hitük a jövendő ajtait feszegeti és — kinyitja! Nem ők buktak el, hanem ők hódítottak! Nem ők adták fel a harcot, mások hódoltak meg előttük! Nem a törpe kisebbség őrlődött fel, hanem a nagy tömegből ők szívtak fel másokat is! így alakultak meg az őskeresztyén gyülekezetek, melyek azután annyi nagynevű egyházatyával ajándékozták meg a keresztyénséget. Éfdemes-e áldozatot hozni a szórványokért? ... A fentiek igazsága már magában foglalja a cáfolhatatlan választ. Oh, drágák nekünk az ősi, nagymultú gyülekezeteink, amelyeknek története az Isten nagyságos dolgait beszéli. Oh drágák nekünk azok az egykor gazdag, most szegény gyülekezetek, melyek régi dicsőségük után most megalázottan élnek. Nem is szabad elhagyni őket, hisz a régi idők harcaiban az ő hűségük diadalmaskodott s véres múltjuk mindnyájunk szabadságlevele. De mellettük meg kell látni és értékelni kell a szórváfiy-világot is. Mert a szórvány nemcsak tehertétel, nemcsak örök aggodalom tárgya, nemcsak veszteségi statisztika, a szórvány Ígéret is. ígéret, melyben nagyszerű lehetőségek szunnyadnak. Isten kegyelméből még a mai idők is alkalmasak arra, hogy a szórványok evangélikus egyházunknak előretolt állásai legyenek, a szórvány-lakók meg előőrsök, akik nem megalkuvó, de hódító erőt képviselnek. Dunántúl földjén már egy egész sereg olyan gyülekezet él, melyeknek történelmi útján eljuthatunk oda, amikor az illető gyülekezet még árva szórvány volt. 100 esztendővel ezelőtt a városi nép- számlálás adatai szerint mindössze 8 evangélikus élt Zalaegerszegen, Isten kegyelméből. ma 360-an vagyunk. Kaposvár, Dombóvár, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Pécs mind-mind az egykori szórványsorsból nőtt ki, hogy éppen a leg- • ostromoltabb helyeken zászlótartó bástyája legyen az evangéliomnak. Érdemes-e a szórványokat támogatni? ... A pünkösdi Lélek rámutat a kétezer év előtti szórványokra, melyekből gyülekezetek nőttek ki, belenézünk gyülekezeteink történetébe, szá.mbavesszük a mustármag sorsát és íme három irányból egy feleletet hallunk: érdemes! A mi Gusztáv Adolf Gyámintézetünknek egyik alapszabályszerü munkája éppen a szórványok támogatása. 75 év óta végzi ezt az áldott munkát. Fáradozásának gyümölcseként itt is, ott is templom- tornyok emelkednek, iskolák épülnek, új gyülekezetek szervezkednek, pásztort nyer a pásztor nélkül való nyáj. A pünkösdi Lélek is szórványokkal dolgozott s a szórványokon keresztül hódította meg a világot. A Gyámintézet szórványt mentő munkája a Szentlélek programmja. Ki merne ellentállni ennek a munkának, megszomorítván az Istennek ama Szentleikét? . . . De ugyanekkor van szavunk a szórványban lakó evangélikusokhoz is. A pünkösdi Lélek nékik is üzen: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!“ (I. Korinth, lev. XVI., 13.) Ne a megalkuvó lélek kishitű csüggedezésével álljatok ott a mesz- sziségben, ne suttogjon köztetek a meg- remegés szava: hogyan tudunk megmaradni?... Többről van itt szó: hogyan tudtok lelkeket megnyerni, hogyan tudtok hódítani egyházunk számára! A szórványoknak ma is bizonyítani kell, hogy érdemesek a támogatásra. A híres trafalgári ütközet előtt az angol admirális így szólt katonáihoz: „Anglia elvárja, hogy mindegyitek megtegye kötelességét!“... A napiparancs hatott és —• győztek. A pünkösdi Lélek így szól az evangélikus gyülekezetekhez és a szórványban lakókhoz: „Az egyház örökkévaló Ura elvárja, hogy mindegyitek megtegye kötelességét!“ És akkor nem lesz többé kérdés a kérdés: érdemes-e?. NAGY MIKLÓS a kemenesaljai egyhm. gyámintézet e. elnöke. Minden jó adomány felülről való. Irta : Szobor Pál, nyíregyházi polgármester. Ha megfáradok az egyházi vagy világi közélet dolgaiban és bátorítást keresek, vezérfonalat az útvesztőkben: ilyenkor a Bibliát veszem a kezembe. Nincs olyan lapja a Könyvek-könyvének, mely igazságaival ne vezetné el a csüg- gedőt igazi útjára s ne szabná meg cselekedeteinek mértékét. Most is a Gyámintézet evangéliomi hivatásáról gondolkodva, itt keresek a Bibliában lelki vigasztalást. Ahogy kinyitom enyhetadó jól ismert lapjait, Jakab apostol közönséges levelének sorai világítanak felém: „Minden jó
