Harangszó, 1935
1935-01-13 / 3. szám
20. HARANGSZÓ 1935. január 13. és irtat mutatott a jövő feladatainak elvégzésére. Legyen a másfélszázados emlék ne csupán ünneplésre késztető alkalom, hanem erőforrás, lelkesítő, buzdító üzenet és elkötelezés a múltból, a ma élő nemzedék számára, hogy istenfélő, áldozatkész, buzgó lélekkel tudjon őrt állani a gyülekezet minden egyes tagja anya- szentegyházunk mellett, a Krisztus országa érdekében. N. I. „Isién, ne tekcióriáxx, hanem hallgass meg“ így imádkozott tanuk füle hallatára egy pünkösdista. — Az egészséges tudománytól el ne távozzatok! Ifjúsági munka a gyülekezetben. Irta: Seebach András. Azt mondják sok helyen: célunk az ifjúság összetartása. Megengedjük nekik a táncmulatságot, kártyázást, még iszogathatnak is az egyesületben, ha kedvük tartja. Mindent megengedünk nekik, mert ha nem: elszélednek. Igaz. A közös bűn még a börtönbanda tagjait is összetartja. Az ilyen helyen egymást érik a táncmulatságok, a műkedvelői előadások. Ebben merül ki ifjúsági munkájuk s lassan a pénzszerzés lesz a főcél. Büszkén mesélik azután, milyen nagyszerű az ifjúsági munkájuk: van 2—300 pengőjük a bankban. De ez még a jobbik eset, ha a bankba teszik a pénzt, mert sok helyen, ahol műkedvelő-pénzszerzésben merül ki az ifjúsági egyesület célja, nagy bajok szoktak lenni a bevételek elszámolása körül. Rendes szokás, hogy a szereplőknek fizetnek néhány „fröcsöt“. Egyszer csak arra ébred a vezető, hogy nem tudja összetartani az ifjúságot még fröccsel sem. Miért? Mert hiányzik a munkából a fundamentom: a Jézus Krisztus, aki egyedül képes együtt tartani az ifjúságot. Amikor az ifjúsági munka eredménytelenségéről beszélünk, az azt előidéző okok között feltétlenül az első' helyre kell tennünk az igének nem megfelelő kezelését. Nagyon sok felbuzdult, lelkes ifjú csoport széledt szét, sok érdeklődés lankadt meg a bibliai munka helytelen módszere miatt. Nem is szólva arról, hogy az az egyesületi munka halálra van ítélve, ahol a vezető maga sem hisz az ige igazságaiban. Mindennel lehet szinészkedni, csak egyedül az Isten igéjével nem sikerült még senkinek sem. Hemzseg az ifjúság közötti lelki munka az alapvető hibáktól. Röviden felemlítem a legszembetűnőbb bajokat. Legáltalánosabb hiba, hogy a vezető agyonuntatja az ifjakat a biblia magyarázatával. Nem szabad órával mérni a bibliai megbeszéléseket. Föelv: legyen ott a biblia mindenben, amit teszünk, ne végződjék soha összejövetel anélkül, hogy Isten igéje ne szerepelne, de ez azután legyen rövid. Furcsán hat, de tényleg úgy van: az eredményhez hozzátartozik a rövidség. Először érdeklődést kell kelteni: megszerettetni a bibliát, ez pedig nem történik meg, ha órák hosz- szat beszélünk. Tehát röviden. A kenetteljesség és páthosz pedig gyűlöletes az ifjúság előtt, ökölbe szorul a keze, amikor kegyes kifejezésektől hemzsegő, éneklő, panaszos hangon, esetleg kiabálva, vagy „á“-mo!lra stimmelt írásmagyarázatot tartunk. Az ünnepélyességet és komolyságot ne az előadás módjával, hanem a. mondanivalónkkal igyekezzünk elérni. A természetességre az ifjak előtt különösen nagy gondot kell fordítani. Szokás az is, hogy minden textusból igyekszünk valami erkölcsi tanulságot levonni. Ez így szokott festeni: így tegyünk, vagy ne így tegyünk, ha így tennénk és nem úgy, ha ezt megfogadnánk, ha így élnénk és nem úgy stb. Ezt a konzekvencia levonást nyugodt lélekkel elhagyhatjuk. Az ifjú előtt nem kedves dolog ez. Hagyjuk, hogy hallgatóságunk maga vonja le a következményeket. Ha az ige tanítását világosan elibük tárjuk s ha csakugyan az ifjú leikéhez sikerült szólnunk, akkor ezt maga is megteszi s így felesleges előírásban adni neki. Tehát a moralizálást kerüljük! Nagy előszeretettel szoktuk kimutatni az ifjak előtt műveltségünket s olvasottságunkat azzal, hogy beszédünkben rendkívül választékosak vagyunk s az érthetőség rovására egy-két idegen szót is eleresztünk. Sokszor egy, a mi ifjaink előtt ismeretlen szóval vagy kifejezéssel elronthatjuk az egész biblia-órát. Beszéljünk csak úgy, hogy ifjaink megértsék s főleg igyekezzünk megtanulni az ifjúság nyelvén beszélni. A magyar ember szeret spekulálgat- ni. Nekünk is hajlamunk,, hogy ifjaink elé elvont dolgokat vigyünk vagy pedig, ami elég gyakori, egyszerű dolgokat el- vonttá tegyünk előttük. Legcsodálatosabb megjelenítője egy-egy .elvont igaz-., ságnak Jézus volt. Ha beszédeit, hasonlatait nézzük, lépten-nyomon képekkel találkozunk. Igyekezzünk mi is a bibliai megbeszéléseinkben a megvilágosító példák alkalmazását meghonosítani. -— Egyszóval: ne legyünk szárazak és elvontak. (Folytatjuk.) Abba a tévedésbe esneJf SOlcan, hogy a bűnt azonosítják egyes rossz szokással. Egyik a hazugsággal, másik az érzéki vággyal stb. aszerint, hogy kinek n elyikkel van főként baja S azt hiszik.. hogyha azt a bűnös szokást elfojtják, vagy kiirtják, akkor ők immár tiszták. így történhetik meg aztán olyasmi, amit Donald Fraser, nemrég elhunyt afrikai skót misszionárius életrajzában olvashatunk. Egyszer arról prédikált, hogy minden ember, még a legjobb is bűnös. „Valóban így van ?“ — kérdezte kétségbeesve egy jelenlevő néger lisztkereskedö. „Én azt hittem, hogy amióta vasárnap nem mérek lisztet, nekem, immár nincs bűnöm.“ Az egyes bűnök csak szomorú kivirágzásai a bűntől romlott alaptermészetnek. Holmi nyesegetés rojtunk nem segít Csak a Lélek ujjássiilő ereje!! ezelőtt mindkettő ismeretlen volt. Akkor csak a vasár- és ünnepnapi szószéki szolgálat, továbbá a keresztelés, eske- tés, temetés jelentett igehirdetési alkalmat. Ma már van bibliaóránk, amelynek közvetlenebb légkörében az igének olyan üzenetei is megszólalhatnak, amelyeknek megszólaltatására a szószék ünnepélyes magassága nem alkalmas. Ma már van vallásos estünk, ahol a művészetet is beállíthatjuk Isten dicsőségének szolgálatába s ahol olyan kérdések is megtárgyalhatok, amelyeknek előadása az istentisztelet keretében nem történhetnék meg. Egyházunk kínálja a bibliaórák és vallásos estek külön alkalmait. Különösen ezekben a téli hónapokban. Éljünk az alkalommal! Bíblíaórák, vallásos estek. Egyházunk az utóbbi esztendőkben legalább megkétszerezte a maga szolgálatát. Megszaporított alkalommal, több igyekezettel, bővebb marokkal hinti a reábízott ige tiszta búzáját Gondoljunk csak a bibliaórák és vallásos estei: tartására. Néhány évtizeddel Részletek a Harangszó terjesztőinek legújabb jelentéséből. Valamelyik faluban a házankénti látogatás során kimaradt egy szegény asszony. Erre az asszony bánatában a következő levelet intézte tanítójához: „Kedves Tanító Úr! Engedelmet kérek, hogy zavarom, de igazán oly nagy a szívfájdalmam, hogy nem bírom leküzdeni, amíg ki nem panaszkodom magamat. Sírva írom e levelet is, hogy én olyan kivetett vagyok. Várva-vártam a Harangszó terjesztőit, de hiába! Szegénységem miatt talán? Amikor a bar- lahidai templomra gyűjtöttek, engem akkor is kihagytak, de azért szívem teljes örömét akkor is kiöntöttem, meg most is az utolsó fillérig átküldtem. Ä Harangszónak, igaz, előfizetője nem vagyok, de azért nem szűkölködöm miatta. Minden számát olvasom s mihelyt tehetem, előfizetek rá. Isten gazdag áldását kérem a Harangszóra s annak munkásaira. Hittestvéri szeretettel: (aláírás). Ez a szegény asszony a szegényasz- szony kétfilléresét tette bele a Harang- szó perselyébe. S a Krisztus szemében talán ez volt a legértékesebb adomány azon a helyen. Terjesztőnk természetesen utólag meglátogatta őt. *** Jártak terjesztőink • olyan helyen is, ahol szomorú sorsban élnek híveink. Evangélikus ember munkát csak akkor kap, ha reverzálist ad egyháza kárára, ahol szomorú sorsban élnek híveink, akik ilyen helyen is híven állnak hitükben. — Van falu, amelynek evangélikus gazdái lelki finomságból és békességkeresésből meg szokták tartani munkaszünettel a római katholikus ünnepeket római katholikus zseléreik kedvéért. De mióta az új plébános ellenük lázította a falut, azóta nem tartják meg. Kérdezzük: Ebben a faluban ki nyilazta le a felekezeti béke galambját? Csak nem az evangélikus gazdák?! *** Takács János lelkész-terjesztőnk Cséren a gondnok lakásán szórványistentiszteletet tartott. Csérről, Jánosfáról, Csáfordról 80 hivő sereglett össze, úgyhogy csak állva fértek el a tágas szobában. És megcsillantak a könnyek a szemek szögletén ... Offertorium a körülményekhez képest óriási: 7.65 P. *** Nyugodjék Isten áldása a további munkán 11
