Harangszó, 1935

1935-06-02 / 23. szám

1935 junius 2. HARANGSZÓ 183. könnyen s igen sokszor bűnbe sodornak. Ott az egy- gyermekrendszer miatt puhányok fejlődnek, akik az életet csak élvezni akarják; akiknek ingyen hull az ölébe minden jólét és kiváltság. Itt viszont egy elkese­redett nemzedék nő fel. mely irigy szemmel nézi ama­zok gondtalan életét s bőségét; ami csak fokozza az­után a társadalmi rétegek közötti ellentétet, feszültsé­get. mely minden pillanatban kész az erőszakos ki­robbanásra. De a szegénység sincs minden vonalon egyforma s azonos vonatkozásban az egykével, ill. a gvermek- szanorodással. Mert míg az utóbbi megállapítás in­kább csak a falusi zsellér s városi nincstelen csalá­dokra áll. addig az uradalmi cselédeknél rendszerint más a helvzet. Mivel az uradalmak már a serdülő gver- meket is felhasználják ..hónapos“, vagv egvéh gazda­sági munkára, ott a gyermekek száma kenyérkereseti munkaerőt jelent. Minél több gyermek, annál több munkáskéz: s annál több kereset. F.gv több tagú cse­léd. aki biztos helvre ..beteheti magát“, rendesen iobb anvaui viszonvok között él, mint a maga pár holdiát munkáló zsellér, vagy időközi napszámból élő nincste­len s korlátozott óraszámra dolgozó gyári munkás. Amihez iárul. hogy a cselédtörvény szerint a beteg csa­ládtagoknak ingven, illetőleg az uraság terhére menő gyógykezelés jár. Ebben leli egvik magyarázatát az, hogy átlagban az uradalmi cselédek érik el a legmaga­sabb születési aránvszámot. . . Mint ezekből látnivaló, anvagi vonatkozásaiban nem olyan egyszerű az egyke- kérdés; sőt énnen az anvagi okait tekintve mutatkozik az a legkomplikáltabbnak, legbonvolultabbnak. Azután az egvke okai között ott szerepel a kénye­lemszeretet. A szülők félnek a gyermekneveléssel iáró fáradalmaktól, küzdelmektől s gondoktól.Gyermek nél­kül nvugodtabb számukra az élet; több szórakozást, élvezetet engedhetnek meg maguknak. Különösen nap­jainkban, mikor minduntalan látják a többgyermekes családok nehéz vívódását, verejtékes életharcát. Meny­nyit kell fáradni a mindennapi kenyérért; mennyi küz- ködéssel jár a nevelés, taníttatás: s mennyi aggodal­mat okoz az elhelyezkedés, a jövő biztosítása. A gyer­mekek miatt mennyi mindenről le kell mondaniok a na­gyobb családéi szülőknek; ők pedig nem akarnak le­mondani a maguk megszokott életmódjáról s kényel­méről: inkább nem kell a gyermek. Hogy ezt a nézetet a rideg önzés sugallta, az mindenki előtt nyilvánvaló. Még maguk az illetők sem tagadiák; de hát az ő élet- felfogásuk a nyelvtan szabályaihoz igazodik, amely szerint: az első személv az — én. Hogy a másokért való lemondásban is lehet öröm és pedig sokszor iga­zibb s tisztább öröm, mint az önszeretetben. önirrrádás- ban: ahhoz emelkedettebb lélek s nemesebb gondolko­dás kell, amely azonban belőlük hiányzik. 8 hogy a gyermekek miatti gondokért és az értük való lemon­dásért egv-egy csilingelő gvermekkacaj s parányi ka­csók ölelése mii ven kárpótlást tud nyújtani: annak megérzéséhez hideg, pudvás a szívük. . Igen gyakori ok még. különösen iobbmódú. intel­ligens családoknál a női hiúság. A modern nő attól tart. hogy a gyermekszülés miatt elveszíti fiús alakiát, testének karcsúságát. Fél, hogv a gvermekszoba el- vonia a társas élettől; s ő nem oomnázhat. nem tündö­kölhet a tetszése szerint. Lánykori kedvteléseivel nem akar szakítani. Azért sokszor már kifejezetten azzal a kikötéssel megy a házasságba: ..Gverek pedig nem lesz“. Sőt akadnak anvák: akiknek a házaséletre való nevelésük abban áll: „Aztán, lányom, vigyázz; gyerek ne legyen, legfeljebb, ha egv“. — Az „úri osztálynak“ ez a magatartása és felfogása járványos mételyként fertőzi meg az alsóbb köröket, amelyek különben is — Vigyázni fogok Uram! — Akkor Isten veled Onesimos felült az első tevére, inté­sére a haicsár a harmadikra s a négy te­ve elindult a hosszú útra. A város végén már ott voltak az uta­zás többi résztvevői is Hatalmas kara­ván gyülekezett össze! Voltak ott kolos- sei és laodiceai kereskedők, sőt a vidék más helységeiből is jöttek utazók. Körü­löttük pompás lovakon a kísérő katona­ság. Hangos kiáltással s búcsút intve in­dult meg a menet. 11. Néhány napi utazás után megérkezett a karaván Efezusba. Onesimos azonnal Antisthenes házába sietett, átadta rako­mányát, elszámolt vele s azután hozzá­látott az ura által meghagyott dolgok beszerzéséhez! Oly ügyesen és olv kö­rültekintéssel bonyolította le az ügye­ket, hogy a leszámolásnál nagy nyere­séget tudott felmutatni. Nagy összeg pénz volt a tarsolyában! Feluijongott! Többet szerzett, mint amennyire Filemon számított. Betette a tarsolyba a pénzt és mint, aki jól végez­te dolgát s azért egy kis szórakozásra érdemes, elindult a város belseje felé. Csakhamar hangos beszédre, hárfa-han­gokra és énekre lett figyelmessé. Egy mulató felé közeledett. — Onesimos, gyere be! — hangzott feléje. Egy régi ismerőse szólította meg. — Gyere, itt jó világ van s hadd mulas­sunk egyszer. Onesimos nem kérette magát soká. Belépett! Hosszú asztaloknál ültek a vendégek s folyt a ió görög bor és for­gott a kocka s hangzott a duhaj ének. Óvatosan leült ismerőse mellé és kiván­csi szemmel nézett vénig a jelenlevőkön — Mit csinálsz itt Efezusban, pajtás? Régen nem láttalak! — Uram ügyében jöttem. — ló üzlet volt? — Meg vagvok elégedve! — Na hát akkor igyunk! Ittak is, mulattak is s csakhamar előkerült a kocka. Először csak kis té­tekben játszottak, majd elragadta őket a iáték szenvedélye s mindig nagvobb összegekben folyt a játék. Mire kivir­radt. Onesimos elvesztette Ura összes pénzét. Ott állt az utcán a hajnali szürkület­ben üres tarsollyal, nehéz fővel és még nehezebb lelkiismerettel. Mit fog szólni Filemon? Mi lesz ővele? Csak azt az egyet látta tisztán, hogy ígv nem térhet vissza Filemonhoz, hogy neki el kell buj­dosnia. Szállására ment, felkeltette a haj­csárt és megmondta neki, hogy egyedül vigye vissza a beszerzett árut. Indulhat, mert éppen most van visszatérőben a karaván, amellyel jöttek. Megkérte a szolgát, jelentse otthon Filemonnak, hogy eljátszotta a pénzt. — Hát veled mi lesz? — kérdezte a hajcsár. — Elbujdosom. Evvel ott is hagyta öt és elment. III. Könnyű volt azt mondani, hogv el- buidnsom, de hogyan és hová? Pénz nélkül?... Kiment a kikötőbe Tudta, hogv a "árvákon legelőbb találhat alkalmazást. Nómi keresés után felfogadták uálvaevc- zősnek egv Nápolvba induló hajóra. Nehéz munka volt. aumlvet végeznie kellett, de kibírta. Hosszú utazás után végre megérkeztek Nápolyba. Itt Onesi­mos új munka után látott, de nem talált. Azt mondták neki. hogv Rómában sok­kal hamarább talál majd alkalmazást.. Oda ment tehát. Rómában tényleg felfogadták és pe­dig a Tiberis partján mint rakodó-mun­kást. De ezt a munkát nem fizették jól. Alig tudott annvit szerezni, hogy meg­élhetett belőle. Hej, de sokszor is eszébe jutottak a Filemon házában eltöltött na­pok, a bőséges eledel, a jó bánásmód és a keresztyéni szeretet, amelyben még ő, mint rabszolga is részesült. Minél többet gondolt Kolosséra. an­nál világosabb lett előtte, hogy neki Fi­lemon és Appia mellett a helye s hogv itt Rómában elvész és elpusztul, hogy neki meg kellene térnie és bocsánatot kérnie, de nem volt ereje hozzá. IV. Egy napon amikor a többi munká­sokkal a nehéz árut a hajóból a raktárba vitte, az egyik munkás a nedves hajóhí­don megcsúszott és oly szerencsétlenül esett el, hogy a folyóba bukott. Onesi-

Next

/
Thumbnails
Contents