Harangszó, 1935

1935-04-28 / 18. szám

1935 április 28. HARANGSZÓ 145. Egy ilyen szeurat résztvevőit örökíti meg ez a kép is. A Helsinkiben időző három magyar lelkész találkozása alkal­mából rendezte Rinne Károly, a városi misszió lelkésze, a lakásán. Hét lelkész volt jelen, köztük Pakkala esperes, a magyarok lelkes barátja is, egy bíró, több teológus és egyéb egyetemi hall­gató. Az asztalon magyar zászló. Előtte egv darab kő, amely arról a helyről való, ahol Ruotsalainen Pál, a nagy finn ébredési mozgalom atyja, egy egyszerű kovácsműhelyben megtalálta Krisztus belső ismeretét. Nagyhét küszöbén vagyunk. Mi sem természetesebb, minthogy itt nem nagy­hétnek, hanem csendeshétnek nevezik. Finnország csendország, áldott or- gzág, evangélikus ország. „Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!“ (Zsoltár 46, 11.) Túróczy Zoltán. FINN TESTVÉREINKHEZ. A Volga völgyén filves őshazában, Testvérek közt élt a finn és magyar. Maroknyi nép csak mind a kettő, De velük Isten még nagyot akar. Északra ment az egyik, másik délre, Mint madárfiók, ha kicsi a fészke. Régóta ketté vált már az utunk, Azóta Duna völgyén egyedül Testvértelen árvák vagyunk. Barát, ha nyújtaná is felénk a kart, Egyik kezében mindig ott a kard, És nyájas szava önző célt takar. Testvérek ott fenn messze északon, Akiknek leikéi áldó-gazdagon Átjárja az Igének szent kovásza Tudjuk, hogy értünk is száll szivetek [fohásza. Kérjétek azt, hogy minden magyar ajka Megjobbitott imára igy hajolna: „Megértettük óh mennyei Atyánk, Nem ember szava hoz gyógyulást ránk, Nem szerződések végtelen sora, Egyedül Isten szent parancsszava. Óh add Uram, hogy ez a föld és népe Csak Teneked szolgáljon egyszer végre.“ Ha majd a sok millió bűnös étet Úrtól elfordult, makacs, önző lélek Nem hajlik, csak a Szentlélek szavára, Tömjént nem visz, csak Isten oltárára: Akkor találkozunk majd igazán Finn és magyar nagy messzeségen át. Egyesit majd nemcsak a vér szava, Nem pogány múltúnk sok közös dala, Hanem a hitnek közös öröksége, A Golgotha s Krisztusnak drága vére. Margócsy Erzsébet. WmiilliMiiil Hiitiiiiuniii HiiniHimill lliiiilllliiiiillmwilliiiiiil ftmillliiiHll llniill Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Nincs csoda ? Tavasz van! A növények merev alélt- ságukból újra életre kelnek. A tél ko­mor felhői elvonultak és ragyog a nap­sugár. melytől minden feléled. A fák rügyei duzzadnak. Nemsokára virágba borul az erdő. a rét. Pillangók rendes­nek. Méhek álomba ringató zümmögése hallatszik. Amikor te reggel felé utolsó álmodat aiszod, akkor már ébren van­nak azok. akik ..nem vetnek, nem arat­nak“ és mégis élnek, v'dáman dalolnak. Akikről a mindenható Isten gondosko­dik. * Beszéltem env emberrel. Azt kér­dezte tőlem: miért nem történnek most is csodák mint akkor, amikor Jézus itt járt a földön? — Óh. balua ember, hát most nem történnek csodák? Most is történnek, csak észre kell venni azokat. Recsukott szemmel nem láthatunk. Sü­ket fülekkel nem hallhatunk. Nemrégen történt, hogy egv ember 'Jvesztette a látását. Vakon volt sokáig. Epvszer csak át akart menni egyik szo­bából a másikba és az ajtófélfának ne­kiütötte a fejét. Abban a pillanatban megnyíltak szemei és ú"v lA+o+f. mint régen. Úgy érezte, mintha újjászületett volna. Ez nem csoda? Ezt a hirt megírja egv napüap. El­olvasod. Érdekes hírnél' tetszik. De nem gondolkozol rajta tovább és íev az egy­szerű kis hírt, anielv tulajdonkénen ..nagv csoda“, nem veszed észre. Tör­ténnek azonban csodák közvetlen köze­liinkben is! Hát nem csoda az, hogy a kopár fá­kon rügyek fakadnak, az élettelen bok­rok életre kelnek, az elhervadt virágok újra nyílnak, az elvetett magvak kikelnek és gyümölcsöt hoznak? Ha a földbe dobsz egv pénzdarabot, az nem kel ki. Ha a földbe dobsz egy egészséges búza­szemet, kikel. Mindaz, ami körülöttünk történik, mindaz, ami szemünk előtt le­pereg, a csodák halmaza! Az én embe­rem azt mondta: nincsenek csodák. Nincsenek? Nincsen csoda azok számára, akik nem hisznek, akik nem tudnak semmin elgondolkozni, akik vakon és süketen járnak a világban. Ha csodákat akarsz látni, nyisd fel a szemed! Ha csodákról akarsz hallani, nyisd meg a füled! Ha csodákról akarsz beszélni, nyisd fel és olvasd a bibliát. Szirti János. Melyiknek volt igaza ... ? Még akkor történt, amikor a feb­ruári szokatlan meleg napsugár a sző­lőhegyek felhalmozódott hórétegét is eltüntette. Hárman voltak együtt két szomszédos gyülekezet tagjai sorából a pincekályha melege mellett. Bor volt az asztalukon. Templombajárásról beszél­gettek. Az egyik elmondja: — Tőlünk mesz- sze van a templom, mégis hacsak tehe­tem, minden vasárnap elmegyek, nem akarok egyetlen istentiszteletet sem el­mulasztani, hiszen mindegyik drága al­kalom a léleképítésre. Ezelőtt 8—10 esztendővel hallottam egy prédikációt erről az igéről: „az én igám gyönyörű­séges és az én terhem könnyű“ (Mt. 11, 30.). Elfeledtem már a prédikációt, csak egy példa maradt meg emlékezetemben. Egy ember mindig bajairól panaszko­dott, szerette volna letenni keresztjét. Egyszer álmában az Űr megengedte ne­ki, hogy leteheti a maga keresztiét és elvezetfe egy beláthatatlan térségre, ahol keresztek voltak felhalmozva. A vá­lasztást rábízta az Ür. Bármelyiket vá­lasztotta is, mindegyik nehéz, nagyon nehéz volt. végül is a saját letett kereszt­iét vette fel újra. Istennek adott hálát, hogv újra félvehette a régit. Azután megszólal a második: — Én is úgy vagyok. Nálunk helyben van min­den vasárnaD az istentisztelet, alig van gyülekezetünkben ember, aki templom- bajáró ne volna. Egv hétnek a fáradsá­gos munkája után olyan jól esik elmen­ni vasárnaponként a templomba, össze­gyülekezni az ige hallgatására. A harmadik is már régen szóhoz akar jutni s hallatja a maga szomorú felfogá­sát: — Én bizony nem megyek temp­lomba. Távol is van tőlünk, inkább eljö­vök ide „föl“ (pincébe), itt elfelejtem minden gondomat. Tanultam még „gye­rek-koromban, hogy „ahol ketten, vagy hárman összejönnek az ö nevében, ott van Ő közöttük". Nem fontos a temp- lombajárás. Itt is lehetünk együtt az ö nevében. Minden pohárkocintás közben Isten nevét emlegetjük. Meg én otthon is előveszem a bibliámat, imádkozni is szoktam ... íme, a templomba nem járó ember mosakodása? Önkéntelenül is eszünkbe iut a kísértés története. A Sátán is az ige fegyverét használja és az Ür jézus az igével veri vissza minden támadását. Most már nem is azt kell megmon­danod, melyiknek volt igaza, hanem, hogy melyiknek nem? ... Mesterházy Sándor. OLVASSUK A BIBLIÁT. Hiszem a testnek feltámadását és az örök életet. III. hitágazat. Április 29. Feltámadunk! I. Kor. 15, 12—22. A korintusi gyülekezetben akadt néhány álkeresztyén, aki felállította a tételt: Feltámadás nincs! Pál ezt kézzel­foghatóan megcáfolja: Feltámadás van, mert Krisztus is feltámadott. Krisztus feltámadásának bizonysága pedig egye­beken kívül, hogy titeket az élő Krisztus bűneitekből megszabadított. Ti nem vagytok többé bűneitekben, tehát Krisz­tus él. Ha él, akkor feltámadott, ha Krisztus feltámadott, van tehát feltáma­dás! Örvendjünk! Miért lennénk hitet­lenek „nyomorultak?“. Április 30. A romolhatatlan test. I. Kor. 15, 35—44. A természetben semmi sem vész el, hanem minden csak átalakul. El nem veszhet testednek egy porcikája sem, bár föld takarja azt. Egykor, for­májára nézve ugyanaz a test fog feltá­madni, de többé nem romlandóságban, hanem romolhatatlanságban. Ne engedd, hogy a feltámadás reményét hitetlenek elrabolják tőled. Isten van itt. Aki em­bert teremteni tudott, képes az embert a halálból is feltámasztani. Május 1. Bűn és halál testvérek. I. Kor, UIIIU|||IIII||||IIII|||IIIII||||IUI|||1IIII||||IIII||||HII||||IIII||||IIII||1|IIII||||III||||||II||1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents