Harangszó, 1935
1935-04-21 / 17. szám
1935 április 21. HARANGSZÓ 135. Itt-ott a Gyámintézet talán mint irgalmas samaritánus működik. De a fősúly azokon a helyeken van, amelyek az ■egyháznak és az evangéliomnak stratégiai pontjai s ott a Gyámintézet nem a samaritánus szerepét tölti be, hanem az nttöröét, a hadvezérét, az államférfiuét. Ezért nem érhetjük be azután a filléres ■adományokkal. Vannak adományfillérek, amelyek tényleg áldozatkészséget mutatnak, amelyek dicsőséges és Istent dicsőítő fillérek; de sokkal több a gyámintézeti fillérek között a szégyenletes adományfillér; az olyan fillér, amely Istent alázza és gyalázza. Jómódú és vagyonos egyháztagjaink igen szomorú színben tűnnek fél, ha a gyámintézeti adománylistákat s a Gyámintézet pénztárjelentéseit olvassuk. Örülök annak, hogy a Gyámintézet vezetősége megindította az u. n. központi gyűjtést. Még jobban örülök most annak, hogy megindítja ezt a lapot. Mert amikor majd ez a lap részletes képet ád nekünk a gyámintézeti adományokról is,, akkor meglátjuk, hogy mit tesznek és „áldoznak" a gyámintézeti munkáért olyan tényezők és gyülekezetek, amelyek egyébként, mint egyházunk reprezentánsai szerepelnek. A részletes pénztári kimutatások jó hatással lesznek akkor is, ha egynémelyeket megszégyení- tenelc és magukbaszállásra és megjob- bulásra indítanak. A felderítő szolgálat lesz ennek a lapnak a feladata és pedig nem csupán egy irányban. Képet nyerünk majd ennek révén a segélyezettekről, a segélyre szorultakról s az adakozókról és azoknak adományairól. Németh Károly, esperes. Nők a gyámintézeti munkában. A soproni Gusztáv Adolf Gyámintézeti Nőegyíetet 1862-ben alapították s azóta fenn is áll. Évről-évre gyűjtögetünk gyülekezetünkben szórványban élő, szegény, magyar hitsorsosaink számá- Ta. Isten megáldotta munkánkat, mert a súlyos gazdasági viszonyok ellenére is, minden évben meg tudjuk örvendeztetni hittestvéreinket egy kis adománnyal. De nagyon sokszor úgy érezzük, hogy szerény adományaink nagyon elenyészőek a sok baj és szükséglet között. Ha hálálkodó leveleiket olvassuk, szégyenkezve kérdezzük magunkban: „Miért nem adhatunk többet?“ Miért van éppen a nők között oly kevés érdeklődés a gyámintézeti munka iránt, holott nőegyleteink száma olyan örvendetesen gyarapodik? Igaz, hogy ma rengeteg feladat hárul egyleteinkre szegényeik gondozása miatt, de nem kell-e megszívlelnünk itt is Krisztus Urunk szavait: „Egy a szükséges dolog?“ Szükséges a hitélet ápolása. Nem tudom, el tudjuk-e képzelni, milyen szomorú életük van szórványokban élő, szegény hitsorsosainknak, mi, akik templomban hallgatjuk az igehirdetést és a hívek közösségében élve, az evangélium minden áldásában részesülünk. Talán akkor jutunk tudatára nagy- nagy gazdagságunknak, ha eszünkbe juttatjuk a 16 évvel ezelőtti időt, amikor attól kellett tartanunk, hogy mindent elvesznek tölünk, ami nekünk szent. Ha erre gondolunk, bizonyára megszánjuk hittestvéreinket a távolban és módot fogunk találni a megsegítésükre. Kedves testvéreim, jer, fogjunk össze és nyújtsunk segítő kezet a reászorulóknak. Ne sajnáljuk filléreinket a Gyámintézet perselyébe tenni; azért jut is, marad is a szegényeknek, mert egy mustármagnyi hit, mely az Istenben igazán bizik és őneki szolgál, ma is elmozdíthatja az Ínség és nyomorúság hegyeit. Dr. Profile Károlyné a soproni G. A. Gyámintézeti * Nöegylet elnöke. Gusztáv Adolf modern apródjai. A gyámintézeti munka lovagi szolgálat: védtelen testvérek védelme, gyengék segítése, megsebzettek gyógyítása. Hasonlíthatnám a gyámintézeti munkát a keresztes hadjáratokhoz is, mert ezeknek is az volt az eredeti céljuk, mint ami a Gyámintézeté: elmenni szorongatott testvéreinkhez és nyújtani nekik oltalmat, biztosítani életüket az idegenek tömegében. De a keresztes hadjáratokban elkerülhetetlen volt a vérontás, és a későbbiek mind jobban eltértek az igazi feladattól. A Gyámintézet úgy végzi munkáját, hogy senkinek sem árt vele. Ezért hasonlítom a lovagi szolgálathoz, mert ebben nem a kard a fontos, hanem a kardforgató, erős kar, nem a testi, külső, vasból való felszerelés, hanem a belső ember éber résenállása. Aki „lovag“, annak mindegy, hogy a középkorban él-e, vagy a XX. században; mindig kész, hogy segítsen a rászorulón, és segít úgy, ahogy a szükség kívánja: tettel, pénzzel, szóval és jósággal. Gusztáv Adolf még úgy teljesítette lovagi szolgálatát, hogy harci fegyverrel, katonasereggel jött a szorongatott evangélikus- ság védelmére. Sebeket is osztogatott. De ezt is csupán lovagi hűségéből tette, tanúsította saját vére ontásával, halálig szerette védtelen hittestvéreit. Nekünk megadja az Isten a kegyelmet, hogy nem kell sebző fegyvert vinnünk a munkába. Elvégezhetjük szolgálatunkat bátorító szóval, tanuságtétellel, javaink odaáldozásával. Ma ez a hivatásuk Gusztáv Adolf lovagjainak. Hiányozhat-e onnan az ifjúság, ahol lovagi szolgálatot kívánnak? Ha nem is tud olyan lenni, mint a felnőtt, kiveheti belőle a részét. Az ifjúság adakozása, buzgólkodása gyakorlat és izmosodás arra az időre, amikor vezető nélkül, önálló döntéssel kell majd kinek-kinek megtalálnia gyámintézeti szolgálatának módját. Meglehet, hogy aki most népes gyülekezetben éli ifjú éveit, olyan helyre kerül felnőtt korában, ahol elszántan kell védelmeznie egyházát a támadások ellen. De lehet, hogy nyugta lesz majd a háborgatóktól és módja lesz rá, hogy felajánlja adományait a segélyezésre szoruló gyülekezeteknek és szórványhelyeknek. Akármi lesz is a kötelessége, készülnie kell rá. Nem fontos tehát, hogy ki mennyit tud adni, hanem az, hogy minden evangélikus ifjú gyakorolja magát a lovagi erényekben. Gusztáv Adolf ma is sereget toboroz. Táborba gyűjti minden apródját. Ki ne jelentkeznék zászlaja alá? Sólyom Jenő dr. vallástanár. a budapesti evangélikus gimnázium ifjúsági gyámintézetének elnöke. A Magyarhoni Gusxíáv Adóit- Gyámintéxet hírei : Gyámintézetünk múlt évi közgyűlését Miskolcon tartotta meg. Az ott beterjesztett elnöki jelentést és jegyzőkönyvet most küldjük szét az egyes lel- készi hivataloknak. A miskolci evang. nőegylet ügybuzgó elnöke, Lichtenstein Lászlóné vezetése alatt elhatározta, hogy a Gyámintézet nemes célját anyagi erejéhez mérten évenként bizonyos összeggel támogatni fogja. A diósgyőrvasgyári gyülekezet, amely eddig a gyár egy termében taitotta istentiszteleteit, legközelebb templomot akar építeni. Egerben megalakult az evangélikus misszió gyülekezet. Csurgón 300 evang. lélek templomot akar építeni s e célból az iskolások közt a gyűjtés új módjával, tüszúró-lapokka! próbálja a 2 filléres adományokból ösz- szeszedni a több ezer pengős templomépítési költséget. Ezidén van 75 esztendeje annak, hogy nagy elődeink a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézetet véglegesen megszervezték. Ezt a 75 éves évfordulót ki szeretnénk emelni a hétköznapok sorából. Orosháza hivott meg bennünket, hogy ott, Székács Józsefnek, a Gyámin- tézet megalapítójának szülőhelyén tanácskozzunk és ünnepeljünk. Felemelő lenne, ha minél számosabban vennénk részt ezen az ünnepségen. Hogyan segítsünk ? Szervezzük meg mindenütt a helyi Gyámintézetet, sőt lehetőleg a női és ifjúsági gyámintézetet is. Ismertessük vallásos-estéken, iskolában, vallás-órákon a gyámintézet célját, feladatát. Tartsunk évente minden gyülekezetben legalább egy gyámintézeti istentiszteletet, vagy vallásos estét. Ne feledkezzünk meg a gyámintézeti offertóriumról! Minden templomajtóban legyen egy gyámintézeti persely. Minden iskolaterem asztalán ott legyen a gyámintézeti gyűjtő-persely. A szükséges dobozokat a gyámintézet egyházi elnöke ingyen bocsátja rendelkezésre. Buzgó családoknál is helyezzünk el ilyen perselyt. A gyámintézet házi gyűjtőit oktassuk ki, hogy meleg szívvel ecseteljék, tolmácsolják a szegénységgel, adóssággal küz- ködő, elemi csapásoktól meglátogatott gyülekezetek és szórványbeli hivek nehéz helyzetét. Mondják el, hogy vannak evangélikusok, kiknek nincs templomuk, akik legfeljebb egy-egy iskolában vagy magánházban, vagy a szabad ég alatt tarthatnak csak istentiszteletet. Mutassanak rá arra, hogy hazánkban 23.058 ev. gyermeknek kell idegen, tehát nem evangélikus iskolába járni s hogy ezek lép- ten-nyomon ki vannak téve annak, hogy apáik hitét becsmérlik, gyalázzák. Mutassanak rá a lélek-halászásra, mikor különösen az állás- és kenyérkeresökre, a vegyes házasságban élőkre vetik ki hálójukat az ellenfelek. Mondják el azután azt is, hogy a gyámintézetnek ezekre van gondja. Segít templomot, iskolát építeni,, lelkészt és tanítót eltartani s tehetségéhez képest ellátja kegyszerekkel, bibliákkal és hiterősítő iratokkal a szór-
