Harangszó, 1935
1935-04-14 / 16. szám
124. HARANGSZÓ 1935 április 14. nem használ semmit. A tunya és renyhe ember előtt drága alkalmak kihasználatlanul szaladnak el és napról-napra óriási lehetőségek szállnak sírba. Tedd mérlegre lelkedet naponta! Mit teszel gyülekezetedért?. Talán semmi sem mutatja jobban vallási életünk erőtlenségét, mint közösségi életünk kátyúba jutása. Az istentisztelet idejére talán felenged a fagy, de a templom falakon túl ritkán kerülnek a találkozó evangélikusok a kalapemelés távolságánál egymáshoz közelebb. Pedig közösség nélkül nincs hitélet. Nem jó az embernek egyedül lenni, jézus is kettenként küldi ki tanítványait. Szenvedjétek el egymást szeretetben. Szükségünk van erre, A közösségben tűnik ki, kik vagyunk valójában. Sok iránytfijetörött lélek kap itt új életelindulást. A közösség lemondásra nevel és áldozatokra buzdít. Mit teszel gyülekezetedért? Hozol-e érte áldozatot, vagy 5 azok közé tartozol, akik a zsebükön keresztül látják a vallást? Legyen az életed szolgálat: „Mert elveszett az az élet, amelyik nem szolgálat! ségi vizsgálatot tettek, sikeres különbözeti vizsgálat és férőhely esetén felvehetők az intézet IV. osztályába rendes tanulókul, ha életkoruk is megfelelő. A felső kereskedelmi és a felső mezőgazdasági iskola bizonyítványai nem jogosítanak a tanítóképzőintézeti felvételre. A felvétel módozataira vonatkozó tájékoztatást kiki megkaphatja az intézet igazgatóságától. (Válaszbélyeg szükséges.) Intézetünk, mely a teremtő és gondviselő Isten kegyelméből immár háromnegyed évszázad óta végzi misszióját, mindenkor hűen és következetesen ragaszkodott ahhoz a sajátlagos szellem- . hez, melynek gyökerei a lutheri evangélikus hitben, az intézet alapítóinak és jótevőinek áldott emlékezetében, a magyar Dunántúl és Sopron ős evangélikus talajában keresendők. Luther szelleme hozta létre ezt az intézetet és Luther szelleme tartja életben. S akik abban a szellemi légkörben nevelkedtek, mindenIskoláink. VI. A soproni ev. tanítóképző intézet. Az intézet 1858. október 3.-án nyílt meg s azóta folytatja áldásos működését és 1933. október 3.-án ünnepelte meg fennállásának háromnegyedszázados jubileumát, melyet részletesen ismertettünk a Harangszó 1933. október 8.-i számában. Azóta ismét elmúlt másfél esztendő, de az intézet életében még sokáig emlékezetes marad a nemrég lezajlott jubileum, melynek nyomán mélységes hála fakad Isten iránt azok lelkében, akik az intézetet Isten ajándékának tekintik és bizakodva reménykednek, hogy a 25 év múlva bekövetkező évszázados jubileum idejéig az intézet kedvezőbb körülmények közé kerülhessen s úgy végezhesse Istentől megszabott küldetését. Aki a soproni tanítóképzőintézetbe akar jutni növendékül, bizonyos megszabott követelményekhez kénytelen alkalmazkodni, illetőleg felvételért kell folyamodnia. Felvételért pályázhatnak elsősorban azok az ev. vallásé, kifogástalan erkölcsi magaviseletű tanulók, akik életük 14. évét betöltötték, de 16. évesnél nem idősebbek s akiknek a középvagy polg. iskola IV. osztályáról szóló félévi értesítőjük, ill. ugyanarról az osztályról szóló évvégi bizonyítványuk általános jeles, vagy jó tanulmányi előmenetelt igazol. A folyamodók a kérvényüket főtisztelendő és méltóságos D. Kapi Béla püspök úrhoz (Győr) címezve, legkésőbben április 30.-ig küldjék be a soproni ev. tanítóképzőintézet igazgatóságához. Az intézetnek bennlakása (inter- nátusa) és tanári felügyelet alatt álló szervezett kinnlakása (externátusa) is van. A benn- és künnlakó növendékek a soproni ev. líceummal közös tápintézetben étkeznek. Azok a tanulók, akik legalább jó eredménnyel' középiskolai érettkor becsülettel megállották helyüket. Az a sajátlagos szellem, mely immár háromnegyed évszázad óta jellemzi intézetünk belső életét, szinte rányomta bélyegét az innen elinduló tanító nemzedékekre, akik országszerte elszéledvén, öregbítették az őket szárnyrabocsátó alma matérnék jó hírnevét. Hamar Gyula igazgató. Csurgó. Szinte hétről-hétre örvendetes eseményeket közöl velünk a Harangszó: itt is, ott is épül, vagy épülni fog egy új evangélikus templom/. Kicsiny fiókgyülekezetek, vagy szórványok maroknyi evangélikusai fognak össze, kérő szavukra messze vidékekről is jönnek az adományok, örvendetes bizonyságául annak, hogy tudnak még egymásért dobogni az evangélikus szívek. Vállvetett erővel épülnek a kis templomok, hirdetik a kételkedőknek, a csüggedöknek: nem halunk meg, hanem élünk és hirdetjük az Úrnak nagyságos dolgait! Egyházunk ellen sok a nemtelen durva támadás. Evangéliumi egyházunknak hasonló nemtelen fegyverei nincsenek. A mi fegyvereink azok a kis templomok, amelyek egymásután emelkednek ki a földből, homlokukon Luther bátorító szózata: „Erős vár a mi Istenünk!“ Lesznek a szétszórt, megriadt kis nyájnak enyhet adó otthonai, a csüggedők számára erőnek forrása, az evangéliumi igazság bevehetetlen végvárai" Ég felé emelkedő tornyuk mennyei üzenetet hirdet: a Krisztust is megcsúfolták, keresztre is feszítették, —• ez az igazság sorsa a földön —, de halálából feltámadott, él és uralkodik — ez a mennyei Atya igazságszolgáltatása az égben. Ne mondja senki boszusan, hogy már megint új templomot építenek. Hisz nem divat ez, mint annyi sok minden korunkban, ebben a mai pénztelen világban nem' támadt volna templomépítő lázas buzgalom, ha nem az Isten Lelke támasztotta volna azt! Benne van ebben egyházunk feltámadt, megriadt lelkiismerete is. Úgy vagyunk, mint a lusta diák, ki eljátszotta a tanulás idejét és az utolsó percben írja meg leckéjét, — mi is a nyomorúság napjain igyekezünk helyrehozni azt, amit a jó napokban elmulasztottunk. A bőség idejében nem gondoltunk arra, hogy a szórványok népe is éhezi és szomjuhoz- za az evangéliom igazságait, akkor élire állítva gyűjtöttük csak a pénzt s az Isten büntetése volt rajtunk, hogy elvette tőlünk a világháború vihara. Hála legyen Istennek, hogy felébresztette a lelkünket s látjuk kötelességeinket! Templom nélkül nem lehet igazi hitélet, iskolák szűk padjai között igazi evang. istentisztelet s hogy tornatermek mászópóznái között senki házasságát megáldat- ni nem kívánja s inkább elmegy a más felekezet helybeli templomába, ami legtöbbször újabb veszteség. Ezért jelent azt hiszem mindenkinek örömöt, mikor bejelentem, hogy templom fog épülni a somogymegyei Csurgón is! Ebben a nagyközségben, járási székhelyen több, mint 300 hívőnk él. A po- rogszentkirályi anyagyülekezethez tartoznak, de ennek templomától messze esnek. Ezen tekintélyes számú híveink más felekezet templomába járnak s ha templomhoz nem juttatjuk őket, elvesznek számunkra! Különösen sürgető a templomépítés, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Csurgó különböző jellegű elemi és középiskoláiba évenként 55—65 ev. növendékünk jár, köztük szórványbeli gyermekeink is, kik nem járhatnak ev. istentiszteletre. Az építendő templom pedig egyúttal szórvány központunk is lenne! Ma, amikor közegyházi feladatot képez pár lelkes szórványnak a gondozása is, nem engedhetjük, hogy egy egész kis gyülekezetei kitevő híveink seregét veszítsük el. A háború előtt nagy tőkét képező összegnek csak a roncsa maradt meg, sem ez, sem a csurgóiak ereje nem elegendő. A szokásos gyüjtőíves kéréssel nem akartuk zaklatni sem egyházunk vezetőit, sem híveinket. U. n. tűszúrólapokat nyomattunk és küldtünk szét az ország gyülekezeteibe, melynek templomábrája kockákra van felosztva. Egy-egy kocka átszúrása 2 fillér adományt jelent. Ezeket a lelkész és tanító urak kiosztották az iskolás gyermekeknek s most már javában folyik vele a gyűjtés. A soproni tanítóképző intézet.
