Harangszó, 1935
1935-04-07 / 15. szám
1935 április 7. különbségtétel s más emberi hagyományok hasznosak a kegyelem kiérdemelé- sére. Pedig már Pál apostol is kimutatta, hogy az ételektől való tartózkodás, ételek között való különbségtétel és az ehhez hasonlók nem krisztusi igazságok. A Krisztus igazságával nem törődök: vallási szokásoknak, böjtöknek és öltözékeknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ezek mellett Isten parancsának teljesítését: a családanya gyermekeket szül, a családapa utódokat nevel a fejedelem országot kormányoz, — csak világi és tökéletlen foglalkozásnak tekintették. Ez a balhit szörnyű gyötrelmeket okozott a kegyes lelkiismeretű embereknek s csodálták a szerzeteseket s más ezekhez hasonlókat, azt gondolva, hogy azok élete kedvesebb Isten előtt. Gerson (tudós francia író, aki 1439. évben halt meg) írja, hogy emiatt sokan kétségbeestek és életüket oltották ki. A hit által való megigazulásról és isteni kegyelemről soha sehol senki nem beszélt! A hittudósokat a hagyományok felett való civódások akadályozták, hogy a jó- ravalóbb tanokra több gondot fordítsanak. A hitről, a kegyelemről, a keresztről, a reményről, a polgári dolgok méltóságáról, a lelkiismeretnek az élet nehéz kísértései közben való vigasztalásról alig beszéltek. Az evangéliom szerint pedig csak ez a fontos! Az emberek által kigondolt rendszabályok nem tekinthetők istentiszteletnek. Istent tisztelni emberi parancsolatokkal nem lehet. (Máté 15, 3—9.) „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy“ (Máté 15, 11.). „Isten országa nem evés vagy ivásban áll“ (Koloss. 2, 16.). Pál apostol különben a Timóteushoz írt levél I. 4, 1—4. versében „ördögi tudománynak“ nevezi az ételekre vonatkozó tilalmat. 27. A szerzetesi fogadalmakról. Augusztinusz korában a kolostorok még szabad gyülekezési helyek voltak, csak később a fegyelem lazulása miatt vált szükségessé a fogadalomtétel. A fogadalom és sok más rendszabály kigondolt tömlöccé tették a kolostorokat. Sokan tapasztalatlanságból, mások rábeszélésére, többen kenyérérdekből kerültek kolostorba. Sokkal inkább a nők, mint a férfiak. A szerzetesi fogadalmakról azt tanították, hogy az egyenértékű a kereszt- séggel: bűnbocsánatot és Isten előtti megigazulást érdemelnek ki vele. Sőt ennél is többet: teljesítik az evangéliumi parancsokat és tanításokat. (Róm. kát. felfogás szerint a parancsot annak, aki üdvözölni akar, teljesítenie kell; az evangéliomi tanács teljesítése azonban már felesleges erényekhez juttatja az embert, melyekből másoknak is osztogathat.) Ily módon a szerzetesi élet nagyobb érdemeket biztosít, mint a többi emberek élete, akik Isten parancsa szerint töltik be hivatásukat. Hajdan a kolostorok a szentírástudo- mány és- az egyházi tudományok hasznos iskolái voltak. Ma csak hibáikról beszélnek. A szerzetesi fogadalom nem érvénytelenítheti Isten parancsolatát: „Nem jó az embernek egyedül lenni!“ (1. Móz. 2, 18.). Nem érvénytelenítheti a természet rendjét sem: „a paráznaság eltávoztatása végett minden férfiúnak tulajdon HARANGSZÖ felesége legyen“. (I. Kor. 7, 2.) A szerzetesi fogadalmak alól a pápák gyakran adtak felmentést, — a mi véleményünk igazolására. Ramir arragoniai király 1134-ben a kolostorból került a trónra. Különben az örökös szüzesség, hogy mennyire áll hatalmában az embernek: nem ismeretlen előttünk. Sokszor rábeszélik, rákényszerítik 15.—18. életévük előtt, hogy egyesek szerzetesi fogadalmakat tegyenek. A szerzetesi fogadalmakat Isten parancsa híján emberek találták ki. Az üdv és kegyelem kiérdeme- lésére: istentelen! Pál apostol szerint is: hit által érjük el a megigazulást Isten előtt, Krisztus érdeméért. A szerzetesek képtelenséget gondoltak ki, mikor azt állították, hogy saját jócselekedeteikröl másoknak is kölcsönözhetnek. Elhitették az emberekkel, hogy a mesterkélt szenteskedés a kér. tökéletesség állapota. Pedig a nőtlenség, a koldulás, a szennyes öltözet viselése nem lehet kér. tökéletesség. Helytelenül jártak el azok is. akik hivatalukat, családjukat elhagyták és kolostorba vonultak. Szükséges figyelmeztetni az embereket, hogy csak az Isten parancsolatának teljesítése a helyes; az emberek által kigondolt szerzetesi fogadalmak haszontalanok, érvényüket vesztik! 28. Az egyházi hatalomról. A püspököknél egyesek a világi és egyházi hatalmat összezavarták. A főpapok hivatkozással a kulcsok hatalmára. új istentiszteleti módokat hoztak be, erőszakos kiáltozásokkal rettegtették a lelkiismereteket, megpróbálkoztak birodalmak átruházásával, fejedelmeknek az uralkodástól való megfosztásával is. A mieink tanítják, hogy a kulcsok hatalma az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására rendelt isteni hatalom és megbízás. „Hirdessétek az evangéliomot“ (Márk 16, 15.). „Amiképen küldött engem az Atya, én is ak- képen küldelek el titeket“ (Ján. 20, 21.). E hatalom csak tanítás, vagy igehirdetés és a szentségeknek többeknek vagy egyeseknek kiszolgáltatása: nem testi, hanem szellemi dolgok. Semmi köze nincs a politikai kormányhoz. A politikai kormánynak más a hatásköre, mint az evangéliomnak. Nem kell a kettőt ösz- szezavarni! Krisztus is mondja: „Az én országom nem e világból való“ (János 18, 36.). Pál apostol szerint:. „A mi hazánk a mennyekben van“ (Filip. 3, 20.). Ha van a püspöknek valami világi hatalma, azt a püspökök nem ,az evangéliom rendeletéből bírják. A püspökök evangéliomi értelemben: bíráskodjanak a bűnök megbocsátása körül, ellenőrizzék az egyházi tanokat, — nem emberi karhatalommal, hanem az ige fegyverével. Az apostolokkal együtt Augusztinusz is mondja: „a katolikus püspökökkel sem kell egyetérteni, ha netán tévednek, vagy az Isten szent igéjével ellenkező módon vélekednek". Úgy látszik, hogy a püspököket némi részben a mózesi törvények példája tévesztette meg, hogy halálos bűnnek tekintik, ha valaki ünnepnapon kézimunkát végez, ha valaki meghatározott imaórákat elmulaszt, ha valaki a böjtöket nem tekinti Istent kiengesztelő cselekedetnek. „Ne figyeljetek zsidós mesékre és oly emberek parancsára, akik az igaz117. ságtól elfordulnak“ (Tit. 1, 14.). Krisztus a hagyományok sürgetéséről eké- pen nyilatkozik: „Hagyjátok őket; vakok és vezetői a vakoknak; ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek“. (Máté 15, 14.) A rendeletnél mindig az evangéliom célzatát kell szem előtt tartani. Ha pedig nem érjük el azt, hogv nyugodt lelkiismerettel nem teljesíthető rendszabályokat eltöröljék, az esetben annak az apostoli rendeletnek leszünk kénytelenek engedelmeskedni, amely azt mondja: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek“. (Csel. 5, 29.) Péter apostol is tiltja a püspököknek a kényuraskodást és az egyházak felett való uralkodást, rtk is számonkéretnek Isten előtt, ha makacsságukkal szakadást idéznek elő. * A befejezésben kifejezésre jut, hogy a benyújtott hitvallásban csak a főbb visszaélésekről történt említés. Ezekből azonban a többi visszaélés is szól, mint bűnbocsátó levelek, búcsúk, a kiátkozás- sal való visszaélések, a szerzetesek, helytelen cselekedetei és számtalan más dolgok. Ha hiányos volna a felvilágosítás. a Szentírás alapján bővebben is kifejtik. Az Ágostai Hitvallást benyújtása előtt 2 fejedelem, 3 herceg. 2 őrgtóf és 2 város tanácsa és elöljárósága írta alá. * Bizonyosra veszem, hogy hitvallásunk rövid ismertetésével nem végeztem hiábavaló munkát. Én is a vele való foglalkozás által, újból is nagyon sokat tanultam. Arra kérem olvasóinkat, hogy evangéliomi tantételeink iránt állandóan érdeklődjenek. , A lelkészek vallásos estélyek, iskolai ’ előadásaikban állandóan foglalkozzanak vele. Próbáltatások nehéz idejét éli evangélikus anyaszentegyhá- zunk is. Erőseknek kell lennünk! De lehetünk-e, ha nem ismerjük a Szentíráson alapult igazságainkat? A harc folyt a múltban állandóan és szakadatlanul, általánosságban lappangva, sok helyen azonban egészen nyíltan folyik most is ellenünk, — szünet nélkül. Megszervezett, minden elképzelhető és elképzelhetetlen fegyverrel felszerelt ellenséges csapatok között: fegyvertelenül, védtelenül élnek a mi evangélikus testvéreink. Csonka-Magyarországon szórványban legalább 80.000 ev. éldegél, kitéve az ezerféle csábításnak és az an: nál is több gonosz erőszakosságnak. Vannak 800—1000 lelkes szórványaink, ill. fiókegyházaink. Az egész világ evan- gélikusságának figyelmét szeretném felhívni arra a lehetetlen ténvre, hogy Békés község területén az 1930. év statisztikai adatai szerint 1375 ev. lélek élt szórványban... Vájjon ki tehet róla?... Vannak azonban mammutgyülekeze- teink is: 20—30.000 lelkesek, melyeknek megszervezéséről hasonlóképen semmi jót nem mondhatunk. A szélein lakók csaknem olyan szabad prédái ellenségeinknek, mint a szórványbeliek. A központokban folyik a munka, de ahol a csata áll: a távolabbi területeken ev. egyházunk részéről le van engedve a fegyver, vagy nem is volt kézben, becsukott szemmel álltunk és nem láttuk, hogy miképen zsákmányolták el a mieinket! Vájjon ki tehet róla?...
