Harangszó, 1935
1935-04-07 / 15. szám
1935 április 7. HARANGSZÓ 115. líceumból vált ki 1858-ban a tanítóképző intézet, 1892-ben, illetőleg 1908-ban a bölcsészet-teológiai főiskola. Jogi tanfolyama 1864-ig volt. Az intézet legújabb hajtása pedig a Soproni Evangélikus Líceumi Diákotthon. Gyűjtésből, áldozatkész hittestvéri hozzájárulásból és államsegélyből épült Sopron legszebb, legmodernebb és legegészségesebb részén. Közel a városhoz es mégis messze a város porától és ké- ményfíistös életétől. A líceum nagynevű vallástanára: néhai Hetvényi Lajos lelkében fogamzott meg ennek az új intézménynek a gondolata. Ev. mérnök tervezte, evang. munkások dolgoztak rajta. 1934. évi szept. 20.-án avatta fel ünnepi keretek közt D. Kapi Béla püspök a város minden előkelőségének és egyházunk kiküldöttjének jelenlétében. 50 fiú talál benne családias otthont. Minden lakója evangélikus. A fiúk nemcsak diákhivatásuknak szorgalmas munkásai, hanem az egészséges gyermeki és ifjúi életnek is pompás reklámjai. Tanulnak, szórakoznak, dolgoznak és imádkoznak elsőrendűen felszerelt szobáikban és termeikben. Az intézet bdlsp, életberendezkedé- se hasonlít a híres Rauhes Haus belső életéhez, ahol a nagyobbak ellenőrzői, segítői, irányítói, de kedélyes játszótársai és meghitt barátai is a kisebbeknek. A 4—4 tanulóból álló szobacsaládok felett neve- lölelkész és nevelőtanár áll, akik a legnagyobb szigorúsággal, de me- legszívüséggel gyakorolják felettük a felügyeletet. A fiúk egészségi állapota elsőrendű a józan családias ápolás, gondozás és a nagy lelkiismeretességgel ellátott orvosi felügyelet mellett. Az intézet nemcsak a dunántúli egyházkerület jogos büszkesége, hanem egész magyar egyházunknak is. Vallásos és hazafias szellemben történő nevelési módszerével azon van, hogy magyar hazánknak itt a nyugati végeken, közel a német tengerhez védőbástyája lehessen a magyar lelkiségnek, műveltségnek. Az intézetben folyó nevelői munka eredményeképpen a következőkre mutathatunk rá: 1. Kis János itt alakította meg 1790-ben Magyarország legelső önképzőkörét, a most is fennálló Magyar Társaságot s ezzel bizonyságot tett a tanulóifjúság önművelődési hajlamáról, 2. itt működött a magyar szellem ébren- tartója és fejlesztője az 1827-ben alakult „Deákkuti Vármegye“, 3. hogy az újabb mozgalmakról is megemlékezzünk a hálás líceumi öreg diákok 1918-ban itt alakították meg az országban elsőnek a Líceumi Diákszövetséget. A magyar hazának s az evangélikus egyháznak sok kiváló költőt, államférfit, püspököt, egyházkerületi felügyelőt nevelt az ősi iskola s hisszük, hogy ezt a feladatát teljesíteni fogja a jövőben is. Németh Sámuel igazgató. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Boti! Az önvizsgálat komoly ideje. Titkon ajtónkat behajtva, szívünk rejtett mélységeiben kutatjuk as élet értelmét: életünk célját. Áldott es a magány: a bün- bánatnak, as imádkozásnak áldott magánya . . . Mily jó, a súgó emberáradat sajától elvonulva, levetni arcunkról a kép- mutatás rút álarcát.. . Mily jó a Te lábaidhoz hullni Jézusom !. .. A Te böjti kereszted alatt találkozunk elhagyott Istenünkkel és megcsúfolt emberszívekkel. A Te szent véreddel megtisztul a lelkünk... Szász András. Az ágostai hitvallásról. Ismerteti: Szuchovszky Gyula. III. Az ágostai hitvallás II. részének 7 cikke a Krisztus tanítása és a pápa hívei közötti ellentéteket sorolja fel. A bevezető szavak így fejezik ezt ki: „Azon hitcikkek, amelyekben a megváltoztatott visszaélések soroltatnak fél“. De beszéljenek maguk a hitcikkek: 22. Az úrvacsora két szín alatti kiszolgáltatásáról. „ ... Igyatok ebből mindnyájan“ (Máté 26, 27.), mondotta Jézus. A kehelyre vonatkozólag Jézus határozottan és világosan rendeli, hogy abból mindnyájan igyanak. Az anyaszentegv- házban ez így is volt, bizonyosan nem is lehet tudni, hogv a kelyhet mikor vonták el a néptől és engedték csak a papoknak venni1). A kehely nyújtásának a néptől való elvonása ellenkezik a Szentírással, a régi egyházi törvényekkel és az anyaszentegyház példájával. Az úrvacsora szentségének megszaggatása nem egyezik Krisztus rendeletével. A meg- szaggatást elhagytuk. A processiót is. 23. A papok házasságáról. Általános volt a panasz a papok önmegtartóztatásának nem gyakorlása miatt. Pius pápa (H64. évben halt meg) mondotta: hogyha forogtak fenn okok, melyek miatt a papoktól a házasodás joga el- vonassék, sokkal fontosabbak azok az okok, melyekért az nékik visz- szaadassék. Pál apostol szerint kell, hogy minden férfiúnak tulajdon felesége legyen. (1. Kor. 7, 2-9.) Jézus mondja: „Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza“ (Mt. 19, 6.). De nem mindenki foghatja fel e beszédet. (Máté 19, 11.) „Szaporodjatok és sokasodjatok“ (I. Mózes 1, 28.). Isten rendelését semmiféle emberi törvény vagy fogadalom nem érvénytelenítheti. A papok a régi egyházban is házasodtak. . Pál apostol szerint csak olyan papot lehet püspöknek választani, aki nős. (I. Tim. 3, 2.) A mainczi érseket, aki a római főpap (VII. Gergely pápa 1074. évben tiltotta el a papokat a nősüléstöl) rendeletét ki Cusanus bibornok (f 1464) azt állítja, hogy az 1215. évben tartott zsinat rendelte el a kehelynek a néptől való elvonását. A soproni líceum.
