Harangszó, 1935
1935-03-31 / 14. szám
2é. évfolyam. 1935. március 31. 14. szám. Alapította : KAPI BÉLA 19lo*ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luthar-Szövetség. Az Országon Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mailókiat tanév alatt kéthatankónt a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkszamla : 30.626. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A megtérésnek két része van. Egyik a töröd elem, mely a bún megismerése folytán fogja el a lelkiismeretet; másik a hit, mely elfogadja az evangéliomot és a Krisztusért bízik a bűnök bocsánatában. Azután kell, hogy jó cselekedetek következzenek, melyek a megtérés gyümölcsei. Ágostai hitvallás XII. cikkely. k Harangssó ■i ar kesstő-kiadóhlvatala: GYŐR Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Mentsük meg az ifjúságot. Lukács 7. 14b. „Ifjú néked mondom, kelj fel!“ A magyar jövő pusztulásának félrevert harangja az ifjúság megmentésére sorakoztat bennünket. Az ifjúság bizalmatlan és reménytelen, mert sokat csalódott s ma is csak Ígéretekkel éltetik. Az ifjúság türelmetlen és követelődző, mert türelmét a kenyérte- lenség, a kilátástalan jövendő aggodalma felemésztette: követelődző, mert azt látja, hogy a szeretet önkéntessége nem hajol le hozzá. Az ifjúság csodaváró, ezért ma is csodákra képes, ha egyszer találkozik valakivel, aki elaléltságát uj életnek drága erejévé varázsolja. Az ifjúságot csak Jézus tudja visz- szaadni az életnek, a szülőknek, az öregeknek, a nemzetnek, a múltnak és a jövő uj elhívásának. Jézus azonban csak akkor segít, ha mint a naini édesanya, belátja a ma önző társadalma, hogy az ifjúság temetése, minden reménységnek az elhantolása. Mig köny- nyeket nem hullat a mi világunk a sorvadásba koporsózott ifjúságért, addig Jézus sem könyörülhet rajtunk. Jézus nem támasztotta volna fel a naini ifjút, ha nem látta volna az özvegy édesanya kétségbeesett fájdalmát. Ha egyszer a mai ifjúság észreveszi a társadalomnak az ifjúság elvesztésén kihullatott könnyeit s e könnyeken keresztül meglátja annak igaz szeretetét, ha ez a világ az ifjúság ügyét a Krisztus elé viszi s a Krisztus szeretetére bízza önmagát és ifjúságában jövendőjét, akkor ez az ifjúság a Krisztustól illetett ujjászülött testtel és lélekkel egészen a szülőké, egészen az egyházé, egészen a nemzeté, egészen a multté tud lenni s igy válik majd diadalmas jövendővé. Akkor az öregek és fiatalok nem állanak szemben egymással a kölcsönös vádló és vádlott keserű érzésével, akkor a társadalom ki- zsákmányolóira nem készít az ifjúság lázadása önmagát is eltemető szemfödelet, hanem a temetőkapuban ráeszmél a Krisztus kegyelme által mindegyik a maga hivatásának szentségére. Az ifjúság ott áll a temetőkapuban. Sirassuk meg, könyörögjünk az Ur Jézusnak: Támassza fel és adja vissza nékünk! Bácsi Sándor. A szabadság. A szabadság legdrágább kincseink egyike. A szabadságért édesanyák harcba küldték a fiaikat, a szabadságért hősi seregek dalolva mentek a halálba. Szabadságharcaink vérrel írott történet-lapjai, múzeumok golyóktól lyukgatotl szabadságlobogóí sokat tudnának beszélni arról, hogy mennyi áldozatot tudott hozni az ember a szabadságért. Evangélikus hitünk is azért drága nekünk, mert szabadságot, százféle guzsbakötöző rabságból való feloldozottságot jelent. A szabadság nemcsak drága kincs, hanem az élet feltétele is. Rabságban nincs élet, csak tengés és sat- nyulás. A kalitkába zárt csalogány elfelejt énekelni, mig egy napon megszakad a szíve. A rabság ketrecében szánalmas korccsá aszik a sivatag királyi büszke oroszlánja. Lelki téren sincs élet szabadság nélkül. Ahol a lelket leigázták és rajta erőszakot tesznek, ott elpusztul vagy silány szolgasorba sülyed a szárnyalni hivatott lélek. De mindennel vissza lehet élni. A szabadságot is lehet átokká tenni. A tékozló fiú átokká tette a szabadságát, mert arra használta, hogy romlásba döntötte magát vele. S visszaél ma is sok ember a szabadsággal, mikor bűnös erkölcsi fegyelmezetlenségének, lelki tunyaságának és tekintélyeket sáros lábbal rugdosó alacsony lelküségének a palástjává teszi azt. Pedig ez nem szabadság, hanem szabadosság. Az igazi szabadság nem az, mikor senki előtt meg nem hajolunk, amikor azt hisszük: mindent tehetünk, ami jólesik. A szabadság igazi értelmét az értette meg, aki önként tudja tenni azt, ami Istentől eléje adott teendője. Az evangéliom a legharsányabb szabadság-üzenet. De az evangéliom a legkomolyabb fegyelmező erő is. Az evangélikus egyház sohasem akart szolgalelküségre nevelni. De fékevesztett forradalmárokat sem akar nevelni. Vedd fel a Krisztus igáját, hajolj meg az evangéliom fegyelme alatt s tedd boldog önkéntességgel, amit tenned kell: ez az evangélikus ember szabadsága. Sz. J. Iskoláink. IV. A budapesti evang. gimnázium. A múlt század első évtizedeinek hatalmas erejű fejlödéstörekvése és erős nemzeti akarata hozta létre ezt az iskolát 1822-ben. A főváros jelenleg fennálló 47 középiskolája között az alapítás sorrendjében ez az iskola a harmadik, csak az egyetemi katholikus és kegyesrendi gimnázium előzte meg. Azóta külsőleg is folytonos fejlődésben van. Először a Deák-téri két emeletes épületben húzódott meg, ahol jelenleg a lelkészi lakások vannak. Azonban már 1864-ben a Deák-térrel kapcsolatos Sütő-utcában új épületet kapott, amelyet abban az időben a főváros legszebb iskolaépületé-
