Harangszó, 1934
1934-08-26 / 35. szám
278. HARANGS^Ó 1934 augusztus £6. Amit Isten igazán mondani szeretne nékiínk. .Bízzál fiam ! Megbocsátat- tak néked a te bűneid“. Máté 9. 2. K önnyű azt mondani — gondolták a farizeusok, amikor Jézus így szólt a gutaütötthöz. Jól tudják ők, hogy mit érnek a kegyes mondások. Nagyon könnyű felépíteni egy betüszerinti zsidóságot, vagy keresz- tyénséget, bibliai mondásokat elsajátítani és ráolvasni a felebarátra! Ha nincs mögötte Isten lelke, széltől szerte fújt pelyva az. A mindennapi életben az emberi szavaknak megvan a maga értelme, mert kell, hogy legyen, ha meg akarjuk egymást érteni. Mindegyikről tudjuk mit jelent és mit akar vele a beszélő kifejezni. De a biblia szavait sok úgy értelmezi, ahogy az éppen néki tetszik. Azt értelmezi helyesen, ami néki abból éppen kedves és kellemes. „Megbocsátattak néked a te bűneid“! Igen ez benne van a bibliában. (103. Zs.) De, hogy ennek a szónak nemcsak általános érvénye van, hanem érvényes ez éppen ma is, hogy nem csak minden embernek általában, hanem éppen néked és nékem szól — a legnagyobb szemtelenség azt állítani, Isten káromlása. Hiszen ezt csak Isten Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 30 XXII. FEJEZET. Egy délután Komlósi jött a gyárba. Egyáltalán nem volt az a nyugodt ember, ki gúnyolódni szeret mások felett, inkább nyomott hangulatú volt. Komoly volt minden szava s a füstöt sem fújta oly sűrűn, mint máskor. Panaszkodott. Somló becsapta, ami tízezrekbe került neki. A második égetés nem sikerült. Nem adhatja piacra' mostani porceltánjait. Tízezrekre menő szerződései vannak s nem tud szállítani. Csak kártérítési perekkel ne támadják meg. Félő. Koronczai alig győzte vigasztalni Komlósit. — Nem szabad mindjárt kétségbeesni — mondja biztatólag —, az ilyen kellemetlenség együtt jár a mi szakmánkkal. Majd jobb lesz a harmadik égetés. — Somló végzett nálam. Kidobom, ha mégegyszer beteszi hozzám a lábát. Közönséges szélhámos. Közben jön Dömötör. Neki is elpanaszolja Komlósi a baját. Dömötör csak annyit mond neki: Mindenen lehet segíteni, az ő baján is. Ez némileg megnyugtatta Komlósit s megszorította Dömötör kezét. Szavát vette ezzel, hogy segít rajta. Úgy látszik, csupán ezért jött, mert amint Dömötör ígéretét bírta, mondhatja, Isten pedig nem teszi ezt! így gondolkodtak a farizeusok és sajnos éppen Így gondolkodunk mi is, mert nem tudunk másképen gondolkodni. Az igaz, egyedül Isten tudja megbocsátani a bűnöket! És jól kell vigyáznunk, nehogy minden kegyes és lelkiismeretünk kinzó kérdéseit elaltatni akaró vigasztalás, vagy mentség — amely sajnos igen sok van — nálunk eredményt érjen el. Ebből a szempontból igazuk volt a farizeusoknak is és megbocsátható ellenséges állásfoglalásuk. De nem bocsátható meg nékik az, hogy csupa emberi gondolkodástól vezetve, nem látják meg Isten gondolatát és akaratát. Közhelyeket és általánosságokat emlegettek. Ha pedig valaki ezeket a közhelyeket valósággal akarta megtölteni, arra átkot szórtak. Jeremiás így szól ezekről: „Mi köze van a polyvának a búzával — igy szól az Ur — üres szalmát csépelnek“. (Jer. 23, 28.) És mi? Oh mi nagyon “menthetők“ vagyunk, mikor bibliai versek, altalános igazságok mögé rejtjük magunkat, közhelyeket hazgoztatunk és vigyázunk, hogy senki azokat ki ne csépelhesse, senki fel ne használhassa és éles nagyító tükörként elénk ne állíthassa. Sajnos, szomorú igazság, de ma nem tudunk mást, mint közhelyeket. De egyszerre sietős lett az útja s eltávozott. Dömötör nevének varázsa vöt s nem kell csodálnunk, hogy Komlósi Dömötör puszta ígéretére minden bizalmát helyezte a fiatalemberbe. Mit Dömötör mond, arra lehet építeni. Dömötört nem hagyta nyugodni, hogy Somlót kitették a gyárból s kisietett János-majorba. Meg volt győződve, hogy Somló most cselekedni fog s már nem vár soká. Mindenhol kikopik s inog alatta a talaj, csak már az az egy van hátra, hogy megszedje magát pénzzel s odébb álljon, meneküljön olyan helyre, hol nem ismerik. Legnagyobb csodálkozására Emmát találja Reinernénál. Kézimunkázik. Emma szerette volna a munkát eltünteti, mikor meglátta Dömötört, de már késő volt. Dömötör rávetette magát szemével azokra a mozgó ujjak- ra, melyek között a fényes tű csúszott alá-fel s nem adott alkalmat, hogy eldugják előle ezt a kedves jelenséget. Emma kézimunkázik!! Dömötör nem tudta magába rejteni örömteljes meglepetését s megfeledkezett róla, tulajdonképpen miért is jött. Csak Emmát nézte. Hol piruló arcát, lehunyt hosszú szempilláit, hol fehér kis kezét, amint dolgozott. Emma nem tudta, örüljön-e, hogy Dömötör rajt érte e munkán, avagy res- telje-e? Ez ugyanis meglepetés akart lenni a részére. Emma már kézimunkázik is. Hasznos foglalkozást űz. Mi taéppen ez a mi hitünknek fekélye, nem tud hallgatni Isten csodájára. A mi hitünknek betegsége az, hogy nem tudja meglátni azt, hogy Isten a közhelyeket és általánosságokat megtöltheti leikével és mint világító fényszórót bocsáthatja az emberi élet sötét útjaira ! Hivatkozunk az írásra, de olyan kevéssé áhítozunk azután, hogy az valóság is legyen, ami abban foglaltatik. Pedig ez az egyedüli menekülésünk az egyedül tontos, hogy hallgatódzunk, megfeszített érzékszervekkel és vágyakozó lélekkel, hátha szól az, aki a bibliai időben bünöketbocsátott meg szavával. Egyedül fonlos ma az, hogy vágyakozunk-e azután, hogy az, akinek szava a biblia, ugyanúgy szóljon és működjön, mint a bibliai ■időben. Vágyakozó, beteg emberek a közhelyeken keresztül is meghallották az Ő éltető szavát, azért éltek! Általánosságoknak és közhelyeknek tartod e te az irást, vagy hallgatódzol e az U szavára: megbocsáttatnak néked a te bűneid ? Ámen. Sz. G. Új evang. templom Budapesten. Budapesten és környékén egymásután épülnek Isten kegyelméből gadás benne, Emma megbecsültetést akart szerezni. Most csak attól félt, hogy valami komplikáltabb öltés jöhet közbe, melynél pedig Málvin nénit kell igénybe venni, ezt pedig igazán restelte volna. Oly igazán tudott magában imádkozni, hogy a jó Isten ehhez ne adna alkalmat! Meg is hallgatta. Dömötör is látta, miről van itt a szó. Azért jár Emma mostanában oly gyakran János-majorba. Hasznos munkát tanul. Belátta, hogy az élet nem a napok- naik unalmas elnyüvése, hanem munka, mely az időnek, az óráknak tartalmat ad. Ennek felismerése nagy fejlődést mutat az egykor ilyen iránt teljesen érzéketlen lélekben. Dömötör majd megfeledkezett róla, miért is jött? Reinernén nem vett észre semmit, csak jókedvet és derűt, ebből látta, hogy amire ő gondol, még nem következett be. Nem is szólt, úgy tett mintha éppen csak benézett volna, mit csinálnak János-majorban. Nem akarta az özvegyet feleslegesen izgatni. Ö maga kissé nyugtalan volt, mert biztosra vette, Somló nem fog késlekedni, hogy mennél előbb eltűnhessen, mert érezhette, hogy szorul a hurok. Egy pillanatra megvillant benne, hátha más megoldást választ Somló? Lemond a pénzről s Tiborral végezve, menekül, hogy legalább bosszút állhasson terve meghiúsulásán. Somló mindenre képes. Dömötör ideges lett. Alig tudott magán uralkodni, hogy
