Harangszó, 1934

1934-04-01 / 14. szám

110 MAKANÜSZO 1934 április 1. lyos teherrel megrakott vonat robog rajta keresztül. Ezzel szemben a komoly, hivő lélek épen a nyomorúság próbái között tanulja meg, hogyan lehet még több erőt és vigasztalást meríteni az igé­ből, hogyan lehet még mélyebbre jutni az Úrral való közösségben, hogyan le­het sziert tenni Pál apostol nagy tapasz­talatára: „Mindenre van erőm a Krisz­tusban, aki engemet megerősít". Április 7. A szenvedések tüzebír, I. Pét. 4:12-14. A megváltott lélek minden vá­gya: egyesülni Krisztussal, átalakulni az Ö hasonlatosságára. De ez a vágya csak akkor teljesedhetik be, ha azon az úton halad, melyen Krisztus járt előtte. Ez pedig a szenvedésnek útja. A szen­vedés a Krisztushoz akar közelebb segí­teni, persze nem a te gondolataid, ha­nem Isten gondolatai szerint. Tartsd mindig szem előtt, hogy az olvasztó ke­mence mellett a te hűséges és kegyel­mes Urad áll őrt s ö csak addig hagy bent a lángok között, amíg feltétlenül szükséges, amíg a salaktól megtisztí­tott ezüst, a te halhatatlan lelked vissza nem tükrözi az Ő képét. Április 8. A halálban Zsolt. 23. Jelen. 14:13. Milyen nyugodtan bízza rá ma­gát az ember légy olyan vezetőre, aki­ről biztosan tudja, hogy nagyon jól is­meri előtte teljesen ismeretlen utat. Nyugodtan és boldogan indul el a hivő lélek is a halál völgyébe, mert vele van a legjobb vezető, az élő Krisztus, aki már bejárta e sötét völgy rejtelmes mélységeit. Óh mely igen boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg! Míg a hitetlenek félnek és rettegnek, mint a tudatlan, kicsiny gyermek, ha sö­tét szobákon egyedül kell néki keresz­tül menni, ők Krisztusra tekintve boldo­gan suttogják: „Fogjad kezem, az út sötét előttem, Ha fényeddel meg nem világítod, De így Uram, e mennyből jövő fénynél, Reád tekintve bizton indulok.“ Bélák Sándor. NAGYPÉNTEKI IBOLYÁK.., Egyik csokrot viszem, ki a temetőbe, A másikat teszem Jézus keresztjére. Képzeletben oda, föl a Golgotádra, Hadd csókolja játszva enyhe napsugára. Régen porló apám azt izenem Néked: Nincs köztünk feledve, soha az emléked... Ibolya-nyíláskor, virághervadáskor Megsirat a szivünk, — nem egyszer, — [de százszor. És ha bánt az élet, világ hamissága, Az ég felé száll föl lelkünk imádsága. Vár egy fehér templom. Hiy a harang hangja, Csüggedőt az árvát az Úr el nem hagyja. A másik kis csokrot elmerengve nézem. Közben Jézus arcát önmagomon érzem. Mig telkemre ráhull, drága piros vére, Odahajtom fejem a kereszt tövére . .. Óh áldott nagypéntek, te áldott bús ünnep, Százfelől bűnösök és bűnbánók jönnek. Otthagyják az élet hazúg lényességét. Mert itt megtalálják lelkűk békességét; A szivük oly békés az arcuk oly halvány, Egyre többen vagyunk a Golgotha alján... A sok ibolya meg, — szerénység virága, Szelíden hajol a töviskoronára. Csaj bók Lydia. KARCOLATOK. • Ünnepeink neve. Ha egy kis szemlét tartunk ünne­peink neve felett, szomorúan kell lát­nunk, hogy alig van közöttük olyan, amelyik megfelelően fejezné ki az ünnep lényegét. Vasárnap. Valamikor vasárnap volt s abból az időből származik, amikor vásározások napja volt a va­sárnap. Milyen szomorú, hogy a mi szép magyar nyelvünkben a heti ün­nepnap neve az üzletkötésnek azzal a szavával öröködött meg, amely nemcsak, hogy teljesen távol áll az ünnep lényegétől, hanem éppen an­nak megszentségtelenitését jelenti. Karácsony, Ennek a szónak ere­deti jelentése bizonytalan. De akár­miből származtatjuk is, ez a szó semmit sem fejez ki a Krisztus szü­letésének világraszóló eseményéből. Viekeresst. Ez a szó nyelvtanilag is lehetetlen alkotás. Azonkívül sem­mi köze a Krisztus bemutatásához és a külmisszió ünnepéhez. Böjt. Hus-hagyó keddel kezdődik. Tehát csak a hústól tartózkodó testi böjtre utal, de semmit nem fejez ki a Krisztus érettünk vállalt szenvedé­sének gondolatából. Husvét. A szó onnét származik, hogy a böjt után ezen a napon kez­dődött meg újra a husvétel, husevés. Mintha bizony a husevés volna en­nek a napnak legfontosabb eseménye. Hát nem borzasztó ? Ezen a napon támadt fel az Ur s lett záloga a mi örök életünknek is és mégis a táp­lálkozás köréből vett alantas szóval jelöljük ezt a szent napot. Áldozócsütörtök. Semmi köze a szónak sem a konfirmációhoz, sem. a Krisztus mennybemeneteléhez. Pünkösd. A „pentekoszté“ görög szóból származik, ami 50 napot je­lent, azaz a feltámadás utáni ötve­nedik napot. A szó tehát csak az ün­nep időbeli helyére utal, de semmit sem fejez ki sem a Szentlélek kitöl­tetéséből sem a keresztyén anyaszent- egyház megszületéséből. Méltatlan szavak, áldott ünnepe­ink kifejezésére! Megrögzödött elne­vezések, amelyeket valószínűleg soha­sem tudunk helyesre változtatni. De egyet megtehetünk! Azt, hogy az ünnepek helytelen neveinek mél­tatlan edényeit az ünnep szellemének megfelelő tartalommal töltjük meg ! HETI KRÓNIKA. 1894. április 1. Tehát éppen husvétkor múlik 40 esztendeje. Temetett egy egész or­szág. Temette legnagyobb fiát, a hős Kos­suth Lajost. Kossuth Lajos a legnagyobb magyarok örök sorsára jutott: kénytelen volt kibujdosni hazájából a bosszút lihegő osztrák önkény elől. Utolsó éveit az olasz- országi Turinban töltötte. Ellenezte az osztrákokkal való összepaktálást. Egyik le­velében azt irta, Turinból váci választóinak: „Az osztrák ház uralmát hazám független­ségével összeegyeztethetetlennek Iártom." Ez a levele a Magyar Újság cimü lapban meg is jelent * jellemző, hogy a kormány a lap szerkesztőjét, Böszörményi Jenőt ezért bör­tönre ítélte, ahol az meg is halt. fellemző az is arra a szomorú korra, hogy Kos­suthot is, mint egykor Rákóczit, országgyű­lési törvénycikkel tették hontalanná. Ámde e felháborító intézkedések se tudták Kossuth emlékét kiirtani a hü magyar nép szivéből. 1894 má'cius 20-án, este 11 óra 55 perc­kor halt meg. Halálos ágya körül ott ál­dották rokonai, és hü barátai. Halála előtt Peyhort evangélikus lelkésztől úrvacsorát vett. Temetésén úgyszólván minden külföldi állam képviseltette magát. Mikor a halál napján az éjféli órákban elterjedt Buda­pesten a halál hire, férfiak fakadtak sírva s a város azonnal feketébe öltözött. Kossuth Lajos turini otthonának bútorait és emlék­tárgyait most Cegléden, a Kossuth Muzeum őrzi. Itt van a halottas ágya, ma is érin­tetlen állapotban és a halotti maszkja is. Kétszázötven évvel ezelőtt született Bél Mátyás ev. lelkész, kiváló tudós, az első magyar újságíró. A Harangszó egyik következő száma majd hosszabb cikkben emlékezik meg róla. — A negy­venharmadik Országos M.ezögazdasági Kiállítást és Vásárt március 23.-án nyi­totta meg a kormányzó fényes külsősé­gek között. — A diplomás ifjúság elhe­lyezésére irányuló kormányakció, amely Hóman Bálint kultuszminiszter kezde­ményezésére indult meg, iezernégyszáz- harmincöt diplomás ifjút helyezett el az államnál és magánintézményeknél. — Prágában Benes külügyminiszter a ró­mai egyezség hatása alatt nagy beszé­det mondott a középeurópai államokról, mely szerint a mai nemzetközi helyzet megmaradását, főleg pedig Ausztria kü­lönállását tartja kívánatosnak! — Fran­ciaországban mind szélesebb körben fo­lyik a nyomozás a Stavisky-ügyben, azonban érdemleges eredményt még mindezideig sem sikerült elérni. — Meg­halt Emma holland anyakirályné. — Ja­pánnak egyik nagyvárosa, Hokadaté borzalmas szélviharban kigyulladt. A vá­ros összes középülete és 23.000 magán­épülete elhamvadt. 92.000 ember maradt hajléktalanul, 6fi0 elégett és sokan meg­sebesültek.

Next

/
Thumbnails
Contents