Harangszó, 1934
1934-03-04 / 10. szám
1934. március 4. Jubileumi — fiOi — évfolyarti. 10 szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetsóg. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Ha rangszó Postacsekkszámla : 30.524. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész es tanító. Krisztus ártatlan bárány ! Megváltottál minket. Ki miértünk meghaltál; Nagy, engedelmes voltál. Irgalmazz nekünk, A keresztfa oltárán. Viselvén bűneinket, Oh Jézus, oh Jézus! A .Harangsió* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II, Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lü°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A kereszt I. Kor. 1, 18: „A keresztről való beszéd . . . nekünk, akik megtartatnak, Istennek ereje*. S okféle értelemben beszélnek a keresztről. Sokféleképen használják. Az egyik a vörös keresztet, tűzi kabátjára mint betegápoló s mint a könyörületes szeretet jelvényét viselő személy, megkülönböztetett tiszteletet igényel a maga számára. A másik talán az ellenséggel szemben tanúsított vitézségéért kapta a keresztet. Ismét más egyházi feljebbvalói iránt való hűségéért nyerte az ezüst, vagy arany keresztet. Akárhányan tüntetőleg hordják, mint valamikor a farizeusok a megszélesített peremű köntöst, hogy őket jobbnak, kegyesebbnek, igazabbnak, szentebbnek lássa a világ, pedig a képmutatás, álszenteskedés jellemezte őket. — Emez a házába viszi, nyakába akasztja a keresztet, hogy mint varázsszer bűvös erővel megóvja tüz- től, vízáradástól, égi háborútól, jégveréstől, mindenféle szerencsétlenségtől, betegségtől és haláltól. Bizony, nem hordták volna mindig ily szívesen és bátran; — hiszen a legnagyobb szégyen és gyalázat fája volt, még szégyenletesebb, mint most az akasztófa. Nem csoda, ha a hitetlen zsidónak botrány volt az a gondolat, hogy olyan Messiása legyen, aki a kereszten végezte életét. Nem csoda, hogy a müveit görögök bolondságnak tartották azt a tant, hiszen csak annyit tudtak róla, hogy e tan képviselője, a keresztyén vallás alapítója gonosztevő módjára a szégyenfán múlt ki. „A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.“ (I. Kor. 1, 18.) Oly szépen benne rejlik ezekben az igékben, hogy mi evangélikusok a tiszta evangéliom alapján mit tanítunk a keresztről. Nem ékszer, nem is varázsszer, nem a kegyesség jelképe s magábanvéve nem üdvösséget biztosító eszköz az, mégha az Úr Jézus eredeti keresztjét vihetné is valaki egész életén át! De Istennek ereje, mert jele, szimbóluma annak a szenvedésnek, annak a gyötrelemnek és halálnak, amelyet elviselt érettünk az igazi Isten Fia. A minden áldoA helytelen szokásokról irt sorozat után pár cikkben szeretnénk szólni az elfelejtett jó szokásokról. Elsőnek azt vesszük, ami a legidőszerűbb, amiről most a legtöbb szó esik a magyarhoni ev. egyházban, a liturgiát. A liturgia tulajdonképen istentiszteleti rendet jelent. Hogyan? Hát nálunk nincs rend az istentisztelet körül, hogy a liturgiát is az elfelejtett jó szokásaink közé kell tenni? Bizony, nincs nagy rend. Az egyik templomban felálló énekkel kezdik az istentiszteletet, a másikban ezt a szokást nem ismerik. Az egyikben két oltári szolgálat van az istentisztelet elején s egy sincs a végén, a másikban az elején és a végén is van. Az egyikben csak Luther köntöst visel a lelkész, a másikban a Luther köntös fölé felveszi a fehér albát is. Az egyikben az oltári szolgálatban mindent énekel a lelkész, a másikban csak úgy mondja. Az egyikben a gyülekezet meghatározott szövegű énekekkel felel a lelkész énekére, vagy szavaira, a másikban pedig a rendes gyülekezeti énekeken kivül némán ül a hallgatóság. Pedig ez még nem zatra kész szeretet, Isten bűnbocsátó kegyelmét hirdeti a kereszt, azért árad abból isteni erő, azért jelent számunkra dicsőséget, életet, üdvöt. Mi volt előtted eddig a kereszt s a róla szóló tanítás? Ékszer? Jelvény? Varázsszer? Botrány, vagy értelmetlen bolondság? Ezután legyen örömhír, Isten megtartó erejének bizonysága, élet, üdv a Krisztus által! Gerencsér Zsigmond. minden. Ha hazánk határain túl is nézünk s megpróbáljuk az evangélikus istentisztelet rendjét megállapítani, akkor ámulunk el csak a látványtól. Északi hittestvéreinknél például az ünnepi oltári szolgálatot rendes „miseruhában“ végzik s az oltári szolgálat mind fordulatosság, mind tartalom tekintetében rendkívül gazdag. Van tehát istentiszteleti rend az evang. egyházban, csak az a baj, hogy majdnem minden templomban más és más. Rend tehát van, csak rendszer és egység nincsen. Ennek a sokféleségnek egyik oka az, hogy az ev. egyház sohasem volt a formáknak nagy barátja. Mindenütt a lényegre törekedett. Nem azt tartotta fontosnak, hogy mi az istentisztelet menete, hanem azt, hogy mi a tartalma? És ebben tökéletesen igaza is volt. A másik ok az volt, hogy az ev. egyház mindenütt nemzeti egyházként szervezkedett meg és nem törekedett nemzetköziségre. Így nemzetközi érintkezés híján természetesen kevesebb mód nyitott arra, hogy az egész világon is egységes evang. isten- tiszteleti rend fejlődhessék ki. Elfelejtett Jó szokások. Liturgia..
