Harangszó, 1934
1934-02-25 / 9. szám
1934 február 25 HARANGSZÓ 69. Olyan megható volt. Alacsony termetű, sovány magyar ál1! előttem. Kinyújtott markában csillog a pénz. Ez az összes „megkuporgatott“ vagyonom... elhoztam. Szemében reszket a köny. A megkuporgatott vagyonka egy pengő ötven fillér. A szegény asszony 2 fillére jutott az eszembe. Akkor is, amikor szegény cselédember álldogált előttem. Az én fajtámból, tájamról való és most siratja a földet. „Mit csinálnak otthon?. .. Úgy szeretnék haza menni..., de majd talán ..., ha felépül a templom! Hozzáadok én is. Nincs, igazán nincs több...“ Nézem ezt a fényes 2 pengőst és meglátom benne az én földnélküli magyarom zokogó szívét. Merthát nagy dolog az, hogy otthon ..., odahaza temploma lesz a nyájnak. Temploma! Miiven különös ez az egyetlen szóból álló mondat. Mit jelent? Ó, nagyon sokat. Azt a 100 P-t is ez jelenti, amit egyik testvérünk hozott kalásznak. „Az édesanyám emlékére, aki nagyon, nagyon szerette a templomot“. Áldott édesanya, aki régen a föld alatt poriadsz, köszönöm néked ezt az adományt. Folytathatnám tovább, de igen későre jár... Talán legközelebb... Mert jó az úgy-e testvér, ha néha-néha rátágulhatunk a Názáreti csodáira, aki suhanó léptekkel jár a vetései felett és simogatja a kalászokat. Már csak azért is, mert a dicséretadásunk erősebb és teljesebb ilyenkor. Jakus Imre. Mit írnak ? Mit írnak önmagukról? Bangha Béla jezsuita páter a jezsuita rend feloszlatásának történetével foglalkc zó egyik legújabb cikkében többek között ezeket Írja : .XIV. Kelemen papa a jezsuitákat mindenféle kellemetlenséggel sújtotta. A jezsuita rend vizitátorává kinevezte Marefaschi bíborost, a jezsuita rend leghevesebb ellenfelét. — A jezsuiták szokásos templomi ünnepségein a papa ezentúl nem jelent meg. A jezsuitáknak megtiltotta a gyóntatust. A jezsuiták hódoló köszöntését nem fogadta, elfordította a fejét, ha az utcán letérdelve áldását kérték. Biztosra lehetett venni, hogy bárki kerül a jezsuitákkal vitába, meg ha igaztalan is az ügye, a pápa a jezsuiták ellen dönt. (És a pápai csalhatatlanság ? J) Néhány nap múlva a pápa beszüntette a portugál jezsuitáknak eddig juttatott támogatását is. Ugyanakkor megbízta Zelada, Rómában időző spanyol püspököt, hogy dolgozza ki a jezsuita rendet feloszlató bullát. A pápa a bolognai jezsuita rendházak vizi- tációjával megbízta Molvessi Bernát bíboros érseket, akiről mindenki tudta, hogy a jezsuiták elszánt ellensége. Malvessi azonnal bezáratott két jezsuita iskolát. Végre az 1773 julius 21 -röl keltezett feloszlató bulla hatalmas csomagokban ment ki az egyes országokba. XIV. Kelemen a feloszlatás végrehajtására külön kongregációt állított össze, amely csupa jezsuita-ellenes bíborosból állott. Augusztus 16 -án este Ma- cedonió bíboros Ricci jezsuita generális előtt felolvasta a feloszlató pápai döntést. Ricci- ben elhült a vér, de arra a kérdésre: elfogadja-e a pápa rendelkezését, azzal felelt: amit a pápa elrendel, az szent. (A jezsuita rend eltörlése tehát szent volt; dehát akkor miért vannak e szent végzés ellenére ma is jezsuitik?) Riccit az Angyalvárba (a pápa rezidenciája) zárták s hónapokon át kemény fogságban tartották ... A feloszlató bullának azonban a pápa tévedésmentességéhez semmi köze." (!!!) — A jezsuita rendnek tehát a római hitű bíborosok között is voltak .elszánt ellenségei". Csak nem ok nélkül?! A jezsuita rendet tehát a .csalhatatlan" pápa 1773 julius 2!.-én felekezete érdekében jónak látta feloszlatni. A feloszlatást egyebek mellett azzal indokolja meg, hogy a rend sok panaszra adott okot .és sok viszálynak, egyenetlenségnek* lett az okozója s hogy „immár azok a fejedelmek is száműzték a rend tagjait, akiknek jámborsága és a jezsuiták iránt való átöröklött hajlandósága közismert,“ (11) Később egy másik .csalhatatlan" pápa a rendet visszaállította nem éppen nagy előnyére a felekezeti békéhek. — íme történeti tények, amelyeket még hazánk főjezsuitájának se volt lelke letagadni. Ha ennyit bevall, mennyi lehet az, amit elleplez? 1 Mit írnak rólunk? .X. Leo pápa szavaira átok ülte meg az egész protestantizmust... és most... porrá málik szét a protestantizmus egész nabuko- donozori agyagkolosszusa. A német protestantizmuson kezdtek kiverni az egyháztörté- n'eti hullafoltok ... A szétmálló lutheranlz- mus ép szülőföldjén élet-halál harcát vívja ... A protestantizmus képe ép a Lutber-ünnep- ségeken mutatta meg a maga döbbenetesen halálravált arcát." — Magyar Kultúra. 1934. évf. 70—71. oldal. — De nagyon is szeretnének minket eltemetni már! „A hitujítók (értsd : reformátorok) nem annvira hittudósok voltak, mint inkább nagy taktikusok, amint közvetlen utódaik is csak iigves politikai sakkbuzásokkal tudták tartani maeukat." .Gusztáv Adolf., a svéd királyi kalandor, aki a vallásszabadság ürügye alatt közönséges rablóbadiáratot folytatott Németország ellen.“ Magyar Kultúra 1934. évf. 124., 129. oldala. — Ez már mégis csak sok; reformátorainkat taktikusoknak. legnagyobb bithőseinket kalandoroknak. rablóknak nevezni! Az ilyen sár azonban a hajigálóra hull vissza 1 Mit írnak nekünk? Múlt számunkban kivonatosan közöltük Kausz plébános szörnvű írását a vegvesházasságról. Az aszódi ev. gimnáziumban érettségizett néhánv egyetemi hallgató erre a következő sorokat küldte nekünk: .Mi is „megboiránkozva" olvastunk Kausz úr merényletéről. Nem tudom, tudomása van-e Nagytiszteletilségednek arról, hoey ez az úr nemcsak hévizgvörki plébános, hanem az aszódi evangélikus gimnáziumban rk. hitoktató! Nemcsak ez a könyve ad alkalmat a megbotránkozásra, hanem az a magatartása is, amit aszódi gimnáziumunkban tanúsít. OH is szinte fanatizálta a katolikus fiúkat és mén arra is kiterjed a gondja, hogv az ifjúsági Önképzö-Kör elnöke mindig katolikus lépvén mép abban az esetben is. ha evang. fiúk között különbek is akadnak. Nem tudom, helves-e az. hogv meg- enpedjlik az ilven elvakult, lázltást szító hitoktatóknak evanpélikus iskolánkban való garázdálkodásait ? I* Felhívták a figyelmünket ezen kívül arra is, hogy ez a plébános gyűjtőket küldött ki a hévízgyörki róm. kath. templom építése javára, akik azzal állítanak be minden házba, hogy a plébános úr üdvözletét küldi a ház lakóinak s küldi ezt a füzetet, melynek ellenérté- keképen adományt kér az építendő hévízgyörki templom javára. A Győrött gyűjtő kiküldött nagyon csodálkozott, mikor lapunk egyik olvasója tiltakozott a gyalázó tartalmú röpirat evang. házakban való terjesztése ellen s azt a kijelentést tette: „Pedig hát minden felé adnak az evangélikusok is!.'..“ Furcsa templomépítési módszer ez, mely a mi pénzünket Hévizgyörkre hívja a római templomba, de minket a pokolba küld. OLVASSUK A BIBLIÁT. Lát az Isten! Látod-e te is őt? Február 26. Redd tekint éjjel-noppal. I. Kir. Vili. 28—32. Salamonnak, a temp- lomépítö nagy királynak, midőn térdre omolva könyörög népével együtt a gyönyörű hajlék felavatásakor, ez a legfontosabb kérése: őrködjék felette mindenkor Isten szeme s akármely indulattal szivében jön oda valaki, érezze magán Isten tekintetét. Tudta, hogy nem a csillogó fehérmárványtömbök, hanem isten közelségének megérzése teszi azt valóban Isten házává. Ha azzal a tudattal járod utadat, hogy Isten tekintete kisér mindenüvé, akkor házad, munkameződ, ez az egész világ számodra Isten templomává válik. Február 27. Igazlátó szemmel. 1. Korint. IV., 1—5. Hány ember tekinti színpadnak e világot, valódi érzelmeit elrejtve álarcban játszva végig az életet s csak elvétve mutatja meg igazi arcát. Emberek előtt sikerülhet e játék. De egy szem mindent tisztán iát, mindlent helyesen ítél meg. Milyen vigasztalást adott az apostolnak ez a tudat, mikor éppen azok, akiktől legkevésbbé várhatta, olyan helytelenül Ítéltek róla. Téged vigasztalással vagy félelemmel töilt-e el az a tudat, hogv Isten mindent helyesen lát és igazán ítél meg? Február 28. Mélybe látó szemmel. 14. zsoltár. Keserű panasz e zsoltár elejétől végiig. Állandó panasza mindazoknak, akik egv jobb, tökéletesebb. Istennek tetsző világ után vágynak. Pál apostol is a Római levélben majdnem szó- szerint idézi s alkalmazza a saját korára, épp ilyen joggal vonatkoztathatjuk arra a világra, amelyben élünk. Istente- lenség, erkölcsi romlottság szakadékai fenyegetnek egyeseket, családokat, nemzeteket végpusztulással. De bármily mélységbe sti'lved is a világ, nincs olyan mélység, melyben Isten tekintete meg nem találná övéit. Nemcsak a panasz régi. hanem az a tapasztalat is, amely a zsoltáriró szavai között, mint felhők között a napsugár átcsihámlik, hogy Isten meglátja az öt keresőket s vele van az igaz nemzetséggel. S mi a szabadítót is ismerjük már, akinek elküldését Dávid még csak várta. Március 1. Könvörülö atyai szemmel. Lukács XV. 1—7. Isten szeme nemcsak azokat keresi, akik piagukat az övéinek tudják és vallják, hanem nem tud lemondani egyetlen eltévqSyedett vagy tőle tudatosan eltávolodott, ellene fellázadt
