Harangszó, 1934

1934-02-25 / 9. szám

1934 február 25. HARANOSZÓ 67. egy magánházban tartották istentiszte­letüket. Hamarosan nem is tudták az új templomot felépíteni, mert a reformáció ellenségei nem akarták ezt megengedni. A török-hódoltság idejében a nagykani­zsai török pasák, bár a robotot és a dézsmát megkövetelték a pátróiaktól is és gabonát kellett szállítaniok Kanizsá­ra „a török uraságnak“, de a hit dolgá­ban, a vallásgyakorlatban, a templom­építésben nem sokat akadékoskodtak. Mikor azonban Nagykanizsának 1690- ben történt visszafoglalásával ez a vidék is I. Lipót uralma alá került, a reformá­ció ellenségei a fegyver hatalma általi foglalásra hivatkozással azt állították, hogy ezen az egész vidéken a protes­tánsoknak nincsen szabad vallásgvakor- latuk. De a nemespátrói evangélikusok nem csüggedtek el. Támaszkodva arra, hogy eddig mindig volt templomuk; melyben szabadon imádhatták az Istent, hogy továbbá a surdi artikuláris gyüle­kezethez tartoztak és hogy nemes em­berek voltak, felépítették új templomu­kat és pedig 1731-ben. Pedig éppen ab­ban az évben jelent meg a III. Károly- féle rendelet, mely csak az artikuláris gyülekezetekben akart a protestánsok­nak szabad vallásgyakorlatot engedé­lyezni. A templom mestergerendájába ezt a feliratot vésték: „Aedificatum hoc templum 1731-0 sub concionatore Ár­vái Andr“. (Ez a templom 1731-ben épült Árvái András lelkipásztorkodása alatt.) A Surdon lakó lelkipásztorok át­átjöttek Nemespátróha istentiszteletet tartani. Ezek voltak: Árvái András, Su- hajda Isván, Bérke György és Kuzmics István. Minden ötödik vasárnapon Pát- róban végezték az istentiszteletet e lel­készek. Ez a templom is — bár szintén csak fából volt építve és az ellenrefor­máció követői sok támadást intéztek ellene — közel egy évszázadon át volt hitünknek erős vára. De aztán ezt is megrongálta az idő vasfoga. És a hívek nagy áldozatkészséggel az 1802-ik év­dolgozzanak ezek a szánalmas, tehetet­len emberek. — Áldani fogják önöket, — szól nyájasan Dömötör, — de vigyázni kell, nagyságos asszonyom, önök nem isme­rik a mi viszonyainkat..., ezek pedig veszélyesek'..., nem bírják az amerikai stilt.. ., vigyázni kell! — Ez az, ami önöket tönkre teszi, — mondja feltörő gúnnyal Koronczainé, — mindig vigyáznak..., addig fontolgat­nak, míg az alkalom elszalad mellettük s aztán utána néznek lógó orral és... és... koldulnak. Ez... ez... az európai rendszer. Ma a rohanás századát éljük, ki folyton csak gondolkodik s bölcsel- kedik, az elmarad. Belevágni... erély- lyel... elszántan... ez a siker. •— Ezek az elvek beválhatnak Ame­rikában, — mondja Dömötör — de ná­lunk a mai viszonyok mellett nem. — Viszonyok..., viszonyok..., •— kapcsolódik a beszédbe Emma, — ezt a kifejezést nem ismerem, nem is értem. Amerikában úgy tudjuk, hogy a viszo­nyokat az emberi akarat s munka te­remti..., itt meg egyre azt hallom, hogy a viszonyok dirigálják az embereket. A viszonyok fordultától várják a jó sze­rencsét. Kényelmes emberek, igazán ke­délyes. ben újat és tágasabbat építettek helyet­te, ismét csak fából és zsupptetővel, de szép faragványokat alkalmaztak benne az oszlopokra és a szószékre is. A fa­templomok mellett, melyek toronynél- kiil épültek, mindig volt harangláb, me­lyen függött a híveket Isten imádására hivó harang. A mostani templom, melynek képét itt bemutatjuk, 1869-ben szilárd tégla­anyagból, toronnyal, szép román stílus­ban éptilt, teljes felszereléssel. Tornyá­ban két harang. Benne erőshangú orgo­na. Nemespátró falunak népe, majdnem teljesen evangélikus vallású, mert a 834 lakos közül 708 evangélikus, 123 róm. A nemespátrói evangélikus templom. — Igaza van, kisasszony, a viszo­nyokat a társadalmi élet formálja, de ha az a társadalmi élet bűnös, akkor bete­gek a viszonyok is. — Miről beszél? — kérdi összehú­zott szemöldökkel Emma. — Mi köze van a bűnnek a viszonyokhoz? Eredeti. Nekem kezd tetszeni ez az európai gon­dolkodás. Szerfelett tetszik. Mondhatom, nagyszerű! — Ami az életben rossz, azt mind a bűn hozza magával. — Mondja nyugod­tan Dömötör. — Csupa ilyen bölcs van itt Euró­pában? — kérdi gúnyos mosollyal Em­ma. — Most már értem, miért van csak 25 fillér a zsebében s nincs éjjeli szállá­sa? Maga ráér az útszélen imádkozni. Tökéletesen értem. Már nem vagyok kiváncsi semmire. Papa menjünk! — Rájönnek még, hogy igazam van. Szívleljék meg tanácsomat és vigyáz­zanak. Minálunk nem lehet rohanni... minálunk más is kell, nem csak elszán­tan nekivágni... Koronczai feszülten hallgatta Dö­mötör szavait s elgondolkodott rajtuk. A két nő harsányan felkacagott s a ke­züket csapkodták. Koronczainé kihajol az autóból Dömötörhöz s szinte súgva mondja: kath. és zsidó. A gyülekezet kezdettől fogva, bár sok küzdések között mindig, állandóan fennállott és a nyilvános is­tentisztelet a templomban csak 1780 aug. 9.-től 1781 okt. 25.-ig volt korlá­tozva, illetve beszüntetve. De a türelmi rendelet megjelenése után újra megnyílt a templom ajtaja és a hivek azóta za­vartalanul imádhatják Istenüket. A nemespátrói gyülekezetben, mely­nek sem filiája, sem fiókegyházközsége nincs, a jelenlegi lelkészen kívül 17 lel­kész működött és a jelenleg működő ta­nítón kívül hétnek nevét ismerjük. Mcsterházy Sándor. Apróságok az életből. A vallástanár. A vallástanár esperes-lelkész, ko­moly, csendes, szigorú férfi volt. Szinte féltünk tőle. Tantárgya a legnehezebb volt. Nem a könyvből adott elő. N.em szerette a holt betűt. Szíve forrásából merített. Előadásai Isten és haza iránti szeretetről, a családi élet szentségéről, az erkölcsről, a becsületről, a tisztessé­ges jellemről elragadóak voltak. Utra- valóul az élet iskolájába ő adott legtöb­bet. Az iskolában szerzett tudományok­ból feledésbe sok minden ment az élet folyamán, — a hit- és erkölcstanból azonban semmisem, annyira bevésődtek az esperes aranyszavái szivünkbe. Ez a maradandó érték a legnagyobb protek­cióm volt hosszú, küzdelmes életpályá­mon. Sokat köszönhetek neki. Szeretet­tel és hálával gondolok reá. Ott pihen csaknem 40 esztendeje a pozsonyi szép kecskekapui ev. temetőben. Áldja meg haló porait is a Mindenható! A hálás hösihalott. Abból, amit jó vallástanárom nekem adott, juttattam másoknak is. Önkénte­sek parancsnoka voltam sok éven át. A dollár nagy hatalom, ha az meg­indul, annak nem lehet útját állni s aki megpróbálja, azt összetiporja. A dollár nem ismer viszonyokat s nincsen előtte korlát. A dollár csak egyet ismer, az érvényesülést, a munkán keresztül si­kert a gazdagság felé. — A mi légkörünkben még a minden­ható dollárnak is megbénul a lába s nem rohan, csak mászik, el is bukhat. — Emma felkacag Dömötör válaszá­ra, mintha a ringben jól sikerült horog- ütést élvezett volna: — Mondja csak, honnan szedi maga ezt a bölcsességet, talán abból a könyv­ből, mit a kezében fog? Mit olvas, árulja el, hátha én is hasznát veszem? — Feltétlenül hasznára lesz, csak ol­vassa szorgalmasan: a biblia! Majd az áluk esett le. Eddig még itt-ott érdekesnek találták a furcsa fia­talembert, de most már csak sajnálni tudták. Bibliát olvas. Úgy néztek rá, mint aki nem egészen normális. Koronczainé szól a sofőrnek, hogy induljon, Dömötörnek pedig szánakozó arckifejezéssel tanácsolja: csak olvassa a biblát s biztosítja, nem fogja emele­tes házban az életét befejezni. Emma sem akar visszamaradni, ő is akar még egyet ütni ezen a szánalmas alakon s odaszól:

Next

/
Thumbnails
Contents