Harangszó, 1934
1934-02-25 / 9. szám
1934 február 25. HARANOSZÓ 67. egy magánházban tartották istentiszteletüket. Hamarosan nem is tudták az új templomot felépíteni, mert a reformáció ellenségei nem akarták ezt megengedni. A török-hódoltság idejében a nagykanizsai török pasák, bár a robotot és a dézsmát megkövetelték a pátróiaktól is és gabonát kellett szállítaniok Kanizsára „a török uraságnak“, de a hit dolgában, a vallásgyakorlatban, a templomépítésben nem sokat akadékoskodtak. Mikor azonban Nagykanizsának 1690- ben történt visszafoglalásával ez a vidék is I. Lipót uralma alá került, a reformáció ellenségei a fegyver hatalma általi foglalásra hivatkozással azt állították, hogy ezen az egész vidéken a protestánsoknak nincsen szabad vallásgvakor- latuk. De a nemespátrói evangélikusok nem csüggedtek el. Támaszkodva arra, hogy eddig mindig volt templomuk; melyben szabadon imádhatták az Istent, hogy továbbá a surdi artikuláris gyülekezethez tartoztak és hogy nemes emberek voltak, felépítették új templomukat és pedig 1731-ben. Pedig éppen abban az évben jelent meg a III. Károly- féle rendelet, mely csak az artikuláris gyülekezetekben akart a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot engedélyezni. A templom mestergerendájába ezt a feliratot vésték: „Aedificatum hoc templum 1731-0 sub concionatore Árvái Andr“. (Ez a templom 1731-ben épült Árvái András lelkipásztorkodása alatt.) A Surdon lakó lelkipásztorok átátjöttek Nemespátróha istentiszteletet tartani. Ezek voltak: Árvái András, Su- hajda Isván, Bérke György és Kuzmics István. Minden ötödik vasárnapon Pát- róban végezték az istentiszteletet e lelkészek. Ez a templom is — bár szintén csak fából volt építve és az ellenreformáció követői sok támadást intéztek ellene — közel egy évszázadon át volt hitünknek erős vára. De aztán ezt is megrongálta az idő vasfoga. És a hívek nagy áldozatkészséggel az 1802-ik évdolgozzanak ezek a szánalmas, tehetetlen emberek. — Áldani fogják önöket, — szól nyájasan Dömötör, — de vigyázni kell, nagyságos asszonyom, önök nem ismerik a mi viszonyainkat..., ezek pedig veszélyesek'..., nem bírják az amerikai stilt.. ., vigyázni kell! — Ez az, ami önöket tönkre teszi, — mondja feltörő gúnnyal Koronczainé, — mindig vigyáznak..., addig fontolgatnak, míg az alkalom elszalad mellettük s aztán utána néznek lógó orral és... és... koldulnak. Ez... ez... az európai rendszer. Ma a rohanás századát éljük, ki folyton csak gondolkodik s bölcsel- kedik, az elmarad. Belevágni... erély- lyel... elszántan... ez a siker. •— Ezek az elvek beválhatnak Amerikában, — mondja Dömötör — de nálunk a mai viszonyok mellett nem. — Viszonyok..., viszonyok..., •— kapcsolódik a beszédbe Emma, — ezt a kifejezést nem ismerem, nem is értem. Amerikában úgy tudjuk, hogy a viszonyokat az emberi akarat s munka teremti..., itt meg egyre azt hallom, hogy a viszonyok dirigálják az embereket. A viszonyok fordultától várják a jó szerencsét. Kényelmes emberek, igazán kedélyes. ben újat és tágasabbat építettek helyette, ismét csak fából és zsupptetővel, de szép faragványokat alkalmaztak benne az oszlopokra és a szószékre is. A fatemplomok mellett, melyek toronynél- kiil épültek, mindig volt harangláb, melyen függött a híveket Isten imádására hivó harang. A mostani templom, melynek képét itt bemutatjuk, 1869-ben szilárd téglaanyagból, toronnyal, szép román stílusban éptilt, teljes felszereléssel. Tornyában két harang. Benne erőshangú orgona. Nemespátró falunak népe, majdnem teljesen evangélikus vallású, mert a 834 lakos közül 708 evangélikus, 123 róm. A nemespátrói evangélikus templom. — Igaza van, kisasszony, a viszonyokat a társadalmi élet formálja, de ha az a társadalmi élet bűnös, akkor betegek a viszonyok is. — Miről beszél? — kérdi összehúzott szemöldökkel Emma. — Mi köze van a bűnnek a viszonyokhoz? Eredeti. Nekem kezd tetszeni ez az európai gondolkodás. Szerfelett tetszik. Mondhatom, nagyszerű! — Ami az életben rossz, azt mind a bűn hozza magával. — Mondja nyugodtan Dömötör. — Csupa ilyen bölcs van itt Európában? — kérdi gúnyos mosollyal Emma. — Most már értem, miért van csak 25 fillér a zsebében s nincs éjjeli szállása? Maga ráér az útszélen imádkozni. Tökéletesen értem. Már nem vagyok kiváncsi semmire. Papa menjünk! — Rájönnek még, hogy igazam van. Szívleljék meg tanácsomat és vigyázzanak. Minálunk nem lehet rohanni... minálunk más is kell, nem csak elszántan nekivágni... Koronczai feszülten hallgatta Dömötör szavait s elgondolkodott rajtuk. A két nő harsányan felkacagott s a kezüket csapkodták. Koronczainé kihajol az autóból Dömötörhöz s szinte súgva mondja: kath. és zsidó. A gyülekezet kezdettől fogva, bár sok küzdések között mindig, állandóan fennállott és a nyilvános istentisztelet a templomban csak 1780 aug. 9.-től 1781 okt. 25.-ig volt korlátozva, illetve beszüntetve. De a türelmi rendelet megjelenése után újra megnyílt a templom ajtaja és a hivek azóta zavartalanul imádhatják Istenüket. A nemespátrói gyülekezetben, melynek sem filiája, sem fiókegyházközsége nincs, a jelenlegi lelkészen kívül 17 lelkész működött és a jelenleg működő tanítón kívül hétnek nevét ismerjük. Mcsterházy Sándor. Apróságok az életből. A vallástanár. A vallástanár esperes-lelkész, komoly, csendes, szigorú férfi volt. Szinte féltünk tőle. Tantárgya a legnehezebb volt. Nem a könyvből adott elő. N.em szerette a holt betűt. Szíve forrásából merített. Előadásai Isten és haza iránti szeretetről, a családi élet szentségéről, az erkölcsről, a becsületről, a tisztességes jellemről elragadóak voltak. Utra- valóul az élet iskolájába ő adott legtöbbet. Az iskolában szerzett tudományokból feledésbe sok minden ment az élet folyamán, — a hit- és erkölcstanból azonban semmisem, annyira bevésődtek az esperes aranyszavái szivünkbe. Ez a maradandó érték a legnagyobb protekcióm volt hosszú, küzdelmes életpályámon. Sokat köszönhetek neki. Szeretettel és hálával gondolok reá. Ott pihen csaknem 40 esztendeje a pozsonyi szép kecskekapui ev. temetőben. Áldja meg haló porait is a Mindenható! A hálás hösihalott. Abból, amit jó vallástanárom nekem adott, juttattam másoknak is. Önkéntesek parancsnoka voltam sok éven át. A dollár nagy hatalom, ha az megindul, annak nem lehet útját állni s aki megpróbálja, azt összetiporja. A dollár nem ismer viszonyokat s nincsen előtte korlát. A dollár csak egyet ismer, az érvényesülést, a munkán keresztül sikert a gazdagság felé. — A mi légkörünkben még a mindenható dollárnak is megbénul a lába s nem rohan, csak mászik, el is bukhat. — Emma felkacag Dömötör válaszára, mintha a ringben jól sikerült horog- ütést élvezett volna: — Mondja csak, honnan szedi maga ezt a bölcsességet, talán abból a könyvből, mit a kezében fog? Mit olvas, árulja el, hátha én is hasznát veszem? — Feltétlenül hasznára lesz, csak olvassa szorgalmasan: a biblia! Majd az áluk esett le. Eddig még itt-ott érdekesnek találták a furcsa fiatalembert, de most már csak sajnálni tudták. Bibliát olvas. Úgy néztek rá, mint aki nem egészen normális. Koronczainé szól a sofőrnek, hogy induljon, Dömötörnek pedig szánakozó arckifejezéssel tanácsolja: csak olvassa a biblát s biztosítja, nem fogja emeletes házban az életét befejezni. Emma sem akar visszamaradni, ő is akar még egyet ütni ezen a szánalmas alakon s odaszól:
